Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-182
A nemzetgyűlés 182, ülése 1923. évi szeptember hó 5-éa, pzerdán. 413 nagy jövedelmünk lesz belőle, ha egy egyszerű állatorvos képes a transzportot fentartani és nekünk olyan ministeriumunk van, amely egy vagont, amelyhez a Máv. a hozzájárulását adta, hogy 16 óra alatt eltranszportálja, nyolc napig veszteget és azután csak »hohe Gebühr« mellett volt lehetséges ennek továbbítása. Ha más országban történik ez, azt mondták volna (olvassa) : »Wir sind dem Balkáné sehr nahe«. Nekem is konstatálnom kell itt, hogy az ilyen dolgok a magjrar gazdaságot igen erősen érintik. Kekünk hátrányunkra van ez és bevételi hiányunk is ebből származik, ezért mindent el kell követni, hogy ilyen basáskodások a jövőben megszüntettessenek. Szerettem volna még a vicinális-kérdésről is beszélni . . . (Zaj balfelől Felkiáltások jóbbfelől : Halljuk a vicinális-kérdést !) Peyer Károly : Az egész vasút csupa vesztegetés ! Dénes István : Kevesebb állatorvost ! Elnök : Csendet kérek ! Sándor Pál : Csak röviden akarom figyelmeztetni a minister urat arra, hogy lehetetlen az az állapot, ami ma van, hogy 5—7—10 kilométeres vicinális vasutaink vannak a határon. A csehek ugy segítettek magukon, hogy ezeket a rövid vonalakat egyszerűen államosították. Nálunk ilyen vonalak pl. a Déldunavidék—Gara-határ 14 km, a dunántúli Oroszvár—hegyeshalomi 26 km, a Körmend—Német újvárt ól a határig terjedő vonal 13 km, a Sopron—Kőszeg-, a Kőszeg—Kőszeg határvonal, mindegyik 5 km, a Sopron—-HarkaKópháza határvonal 7 km, a Szeged—Kikinda— Nagybecskerek vonal 9 km. Ezeken a vonalakon a tarifaképződés oly nevetséges, hogy röviden ezt is el kell mondanom. A tarifaképződés ezeken a vonalakon egészen nyilt, ugy hogy ha valaki felad árut, nem fizet pl. Kőszegről Szombathelyre vagy Sopronba 186 fillért egy métermázsáért egy relációban, hanem 393 fillért. Ha már nem váltja meg a magyar állam a vicinális vasutakat, legalább azt tegye meg, hogy egységes díjszabást szabjon ki ezekre a vonalakra, hogy ne kelljen mindent duplán fizetni azon az alapon, hogy az már külön vasút. Én tehát nagyon ajánlom a.t. minister urnák, legyen szives ebben a tekintetben előrelátó lenni. Köteles vagyok a minister urat figyelmeztetni arra, hogy a vicinális vasutak abban a tekintetben jók az országnak, hogy ügynökei a Mávnak. A külföldi vasutaknak mindenütt vannak ügynökeik. Itt van pl. valahol a nyugati pályaudvarnál az angol és a francia vasutak budapesti képviselete, Brousse. Miért nincs a magyar államvasutaknak mindenütt képviselete ? Miért nincsenek ágensei a Mávnak ? Hiszen ezek hozzák az árut az ő vasutjára. Persze annak a ministeri tanácsos urnák a szemében, aki ugy véli, hogy minél nagyobb a forgalom, annál kevesebb a haszon, ez nem lehet fontos. (Derültség balfelől.) Végül legyen szabad még egy kérést intéznem a kereskedelemügyi minister úrhoz és ezzel végzem is beszédemet. Kényes a téma, nem akarok sokat beszélni róla és nem akarok semmit színezni. Végre szüntessék meg teljesen a különvonatokat. (Elénk helyeslés balfelől.) Az úgynevezett bizottsági vagonokat az egész vonalon mindenütt látni. Láttam pl. a múltkor, Belgrádnál 12 napig és amikor elutaztam, épen ugy ott volt még a bizottsági kocsi, mint azelőtt. (Egy hang balfelől : Ki utazott rajta ?) Nem akarok nevekkel szolgálni, ez nem fontos, csak figyelmeztetni akarom a minister urat ezekre az állapotokra. Tudom, hogy egyes urak felhasználtak különvonatot arra, hogy elmentek valahová névnapra . .. Nagy Ernő ; Vadászatra ! Sándor Pál : Ha tekintetbe vesszük, hogy egy ilyen különvonatnak a költsége 150.000 korona a személyzeti költségen kivül, azt hiszem, jogos az a kérelem, hogy ezt egyszer már szüntessük be, annál inkább, mert emlékeztetek arra, hogy amikor vasárnap nem jártak vonatok, akkor Horánszky igazgató csak abban az. esetben járult hozzá a vasárnapi forgalom megkezdéséhez, ha a különvonatokat egyszersmindenkorra megszüntetik. Azonban még mindig grasszálnak a különvonatok, az én tudomásom szerint, mert ismételten érdeklődtem e tekintetben. Dénes István : A mezőhegyesi vadászatok ! Sándor Pál : Ha az államnak kell különvonat, fizesse meg. Ha kortesutra kell különvonat, fizessék meg, semmiképen sem szabad azonban a Máv. terhére különvonatokat járatni. Ezzel be is végeztem felszólalásomat és nagyon köszönöm szives türelmüket, amivel megajándékoztak. Összefoglalva, amit mondtam, igenis a nemzetgyűlésnek kötelessége kiküldeni szüktagu, három-négy képviselőből álló bizottságot, amely szakemberekkel, hozzáértő és hazafias egyéniségekkel magát kiegészítve, megvizsgálja a Mávnak eddigi üzletmenetét, megvizsgálja a számadásokat, amelyeket 1918 óta nem mutattak be, azonkívül megjelölje azokat az utakat, amelyek a Máv. jövő prosperitását teljes mértékben biztosítják. Erre kérem a t. Nemzetgyűlést és meg vagyok győződve róla, hogy miután ez nem politikai, hanem tisztán gazdasági kérdés és annak megoldása az országnak vitális érdeke, hogy a deficit nagy részét kiküszöböljük, a nemzetgyűlés meg is fogja találni a kellő utat. Ha nem is azt, amit én megjelöltem, ugy más utat, amely célhoz fog vezetni. Ajánlom indítványomat elfogadásra. (Helyeslés és éljenzés balfelöl.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan nyilatkozni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Teljesen tudatában vagyok annak, hogy milyen fontossággal bir az államvasuti kérdés ugy az állami gazdaság, mint a közgazdaság szempontjából. A jelenlegi időpontban, amikor minden államban, még a győztes államokban is, nehézségek vannak a vasutak kérdésében, egészen érthető, 61*
