Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

A nemzetgyűlés 18.2. ülése 1923. évi szeptember hó 5-én, szerdán, 411 Sándor Pál : Jugoszlávia, amelyről azt hallom,, hogy most fogja az ő tarifáit emelni, még okosabban csinálta : évaddíjszabást csinált. Ugyanis haute-szezonban drágábban szállította az árukat. Holtszezonban pedig, amikor nem volt neki vinnivalója, akkor ezt az árut olcsóbban szállította. Tehát méltóztassék csak látni : mi látunk az egész vonalon ideákat, amelyekkel foglalkoznak. Hol volt a mi magyar államvasutunknak egyetlen egy ideája is ? Egy ideája volt : lineáris emelés az egész vonalon, más ideát mi nem láttunk sehol. Nekem a tarifaemelés ellen nincs kifogásom. Nekünk kellett emelni a tarifát, nekem csak a tarifa miként való emelése tekintetében volna kifogásom. Kell a tarifákat emelni, mert kell egy bizonyos egyensúlyba hozni a bevételeket a kiadásokkal, de a tarifaemelés nem az egyedüli remédium, egyedüli remédium a tarifaemelés mellett a takarékosság az egész vonalon és a gondolkozó fejjel való eljárás az egész vonalon. Ez az alfája és ómegája az egész vasúti kezelésnek. Rassay Károly : Legyen vége a különvonatoknak vadászatra ! Sándor Pál : Legyen magas díjszabás, de ne legyen kénytelen többé az illető fél félni, hogy meglopják az árut, hogy kísérőt kell adni továbbra is a vagonhoz, legyen biztonságban, hogy az ő áruját, melyet átvettek, becsületesen át is fogják adni, legyen ez az egész vonalon, ami sajnos, nincs meg. Mi folyton beszélünk a tranzit-kereskedelemről. Tranzit-kereskedelmet csak akkor fogunk csinálhatni, ha biztos kalkulációt tudunk csinálni, mert ott, ahol biztos kalkuláció nincs, ott mi semmiféle kereskedelemmel nem foglalkozhatunk, mert túlságos nagy a rizikó ! Ezeket a kalkulációkat csak akkor tudjuk csinálni, ha ilyen köteléki díjszabást csinálunk. A kifogás az, hogy nem tudunk csinálni azért, mert a valuta folyton fluktuál. Ez tisztára, üres kifogás. Miért csinálták meg Németországban, Warnemündében, ahol minden egyes ország fuvardíját eredetiben kell megfizetni ? Miért csinálta meg ezeket a köteléki díjszabásokat a Folyam- és Tengerhajózás, amely egyszerűen szorzószámokat vesz igénybe ? Strausz István : Csak az adókat szorozzák ! Sándor Pál : Csak a magyar államvasút nem tudja ezt megcsinálni azzal a nagy személyzettel, amellyel rendelkezik, azzal a központi személyzettel, amely nagyobb, mint a békeidőben volt. Ezzel nem tudja megcsinálni ? (Zaj.) Kérem, én nagyon jól tudom, hogy a Hegedüs-féle budgetbe fel volt véve, hogy hatezer emberrel apasztani kell egy év alatt a személyzetet. En ezt nagyon jól tudom, ezt nem vezették keresztül. Ellenkezőleg, még abban az évben, még 622-vel több lett felvéve, nem 6000-rel kevesebb. Én ezt mind nagyon jól tudom, nem akarom ezt kritika tárgyává tenni, úgyis itt van a törvényjavaslat, amely ezt teljes egészében meg fogja csinálni, de azt mondom, hogy ott, ahol 50 szakosztály működik, lehet egy szakosztály, amelynek ezekkel a dolNAPLÔ XVI. gokkal kell foglalkoznia. Ennek a szakosztálynak feje van, ez gondolkozik, ez meg tudja csinálni az egész vasút részére, képviselni tudja a fejet, amely a vasút részére előhozza azokat az ideákat, amelyekre az államnak szüksége van, és azokat az ideákat beszívja magába, amelyeket külföldön már kipróbáltak. Konszolidáció csak akkor kezdődik és ott, ahol és amikor fix tételekkel számolhatunk. Miért tudja például a magyar állam megcsinálni, hogy ha az urak például Kopenhágába akarnak utazni, akkor kapnak egy jegyet egész Kopenhágáig és kifizetik az egész jegyet? Erdélyi Aladár : Tévedés ! Ott fizettük, az osztrákok is, meg a németek is. Sándor Pál : Akkor az urak nem praktikus emberek ! Erdélyi Aladár : Ez más, de az igazság ez ! Nagyon jó, hogy szóvá tétetett ; úgyis fel akartam hozni. Sándor Pál : Én abban a szerencsés helyzetben Voltam, hogy ez év tavaszán Sorrentóba utaztam és megváltottam Budapesten a jegyet, oda és vissza is. Nem mondom, hogy ezt nem lehet megváltani Budapesten, amit önök nem vettek igénybe, de ha ezt meg lehet kapni Budapesten, miért ne lehetne egy árufuvardíjjal ugyanebben a relációban előre kifizetni a fuvardíjat, és az árut elküldeni, vagy pedig nem kifizetni, hanem szerződést kötni, hogy az árut ilyen meg ilyen árban az illető helyre szállítsák ? Ez nem olyan nagy művészet, megcsinálja Németország, megcsinálja Jugoszlávia, és megcsinálja minden állam, csupán Magyarország nem tudja megcsinálni. Bocsánatot kérek, ez lehetetlen helyzet. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Ismételten rá kell itt térnem a lisztügyre. Magyarország tarifális szempontból abszolúte lehetetlen helyzetben van. Magyarország szerencsés fekvésű ország, ' amelynek transit-kereskedelmet kellene lebonyolítani keletről nyugatra. Itt volna ehhez a hatalmas Dunája, melynek forgalma óriási mértékben megnövekedett, épen a vasutak megbízhatatlansága és drágasága miatt. Itt van ez a kis Magyarország, amely vagyonokat tudna kihozni abból, ha transitu-ország lenne. Hogy ez mennyire lehetetlen ezidőszerint, azt ki fogom önöknek mutatni. Ki ügyel például arra, hogy ez a forgalom, amely külföldről irányul más országokba, Magyarországon keresztül menjen át és ne kerüljenek meg bennünket? Például a lengyeladriai forgalom legolcsóbb, legrövidebb útja Magyarországon keresztül vezet, de megkerülnek bennünket és a forgalom Ausztrián és Jugoszlávián keresztül bonyolittatik le. Miért? Mert olcsóbb. Leszek bátor a tarifát bemutatni önöknek, egyetlenegy állomásra nézve. Svájcnak igen magas valutája van, és Svájc mit csinál? Látva azt, hogy kikerülik őt az átmenő forgalomban, egyszerűen publikálta, — itt van a publikálás — hogy hajlandó a régi tételben, mely 18 fillér volt — most . 61