Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

40« A nemzetgyűlés 182. ülése J923. modern berendezések vannak. Ausztriában és Németországban egy-egy bank alakult, amely hitelez a feleknek és az illető fél elmegy a vasúti fizetőhelyre, a vasúti pénztárhoz és egyszerűen ad egy utalványt az ő bankjára, amely azután az ő részére teljesiti a fizetést, ugy hogy a feleknek nem kell megállaniok a pénztárnál, a pénz feleslegessé válik és egyszerűen kliringben lesz az egész ügyük lebonyolítva. Ugy Ausztriában, mint Kémetországban ez teljesen be van rendezve. Itt pedig, ha akarnak egy fuvarlevelet kifizetni, ötször kell ide-oda menni, mert senki sincs, tisztában azzal, hogy mennyi és miként fizetendő. Ezt egyszerűen az igen t. pénzügyminister urnák figyelmébe ajánlom. Azt hiszem, hogy ezt nagyon könnyű lesz megszüntetni. (Mozgás.) Kelety Dénes szerint tartoztunk májusban a cseh vasutaknak 2'3 milliárd szokollal. Ugyanis az átmenő-, a tranzit-forgalomban, voltaképen a köteléki forgalomban, a vasutak egymásnak hitelt adnak három hónapra, és három hónappal később fizetni kell. A Magyar Államvasút abba a helyzetbe került már eddig is, hogy képtelen volt lefizetni azt, amivel tartozott az idegen vasutaknak. Mi ennek a folyománya ? Az, hogy ugyanolyan sorba fogunk kerülni, mint Románia és Lengyelország, amelyektől elvonták ezeket a hitelezéseket, és meg fog történni velünk az a szégyen, hogy nekünk a határállomásnál kell majd kifizetnünk mindazokat a vagonokat, amelyek hozzánk bejönnek. Az fog történni, hogy minden cégnek el kell majd mennie a határra, hogy kifizesse a vagont. El lehet ezt képzelni ? Ez a veszély már imminens. Nem tudom, hogy a tisztelt minister ur értesült-e arról, hogy tőlünk ezt a hitelt meg fogják vonni, ezt pedig aztán sokkal nehezebb lesz visszaállitani. Miből származott ez? Maga Kelety bemondása szerint tartoztunk 2'3 milliárd szokollal, amit ő átvett három vagy hat koronájával számítva, azóta felment a szokol nem tudom 300 vagy 500-ra és ma 900 vagy 1000-en áll. Ezzel a 2'3 milliárd szokollal tartozik a magyar állam. Ha ezt a tételt veszem, kérdem a következőket. Ha nem is hivatkozom arra, hogy pl. Németországgal nagy forgalmunk van, ahol fordítva nagyon sokat nyerhetett volna a valután, ha nem is veszem tekintetbe, hogy Ausztriának 9 milliárddal tartozott a magyar állam fuvardíjban, és mikor egy huszadrésze volt az osztrák koronának, nem fizette vissza, hanem most is tartozik vele, nem hivatkozva erre kérdezem, hogy szüksége volt-e a magyar államvasutaknak erre a valutaspekulációra? Igaz, hogy a törvény előírja, hogy csak magyar koronában fogadhat el fizetést. A vicinális vasutak eltértek ettől és azt mondták, hogy »Not bricht Eisen«, megkövetelték, hogy abban a valutában fizesse le az illető a fuvardíjat, amelyben őtőle beivi szeptember hó 5-én, szerdán, kasszírozták, és így mentesült a károktól. A vicinális vasutak abba a veszélybe nem kerültek, mint a nagyeszű államvasút, de a magyar államvasutaknak sem volt erre szükségük. A nagy személyzetnél fogva, a magyar államvasutaknak rendelkezésére áll, mindennap sürgönyözhetett volna, vagy megírathatta volna magának minden másod- vagy harmadnap, hogy mennyi cseh koronát, márkát vagy fontot fizettek be, vagy mennyi lirát váltott fel, és mindennap a Devizaközponttai leszámolhatott volna. Ha egyszerűen bejelenti a Devizaközpontnak, hogy kaptam ennyit meg ennyit, beváltottam ennyi külföldi valutát, akkor semmi baj nem lett volna és a 2'3 milliárdos baj nem állott volna elő. Hol van az előrelátás? Hogy szabad egy üzemnek annyira fej nélkül belemenni olyan valutaspekulációba, amely aztán az államnak a nyakát ki tudja tekerni. Bocsánatot kérek, nem tudom, hogy van ma, de majd rátérek erre is. Ma ugyanis egészen furcsa helyzetek vannak ebben a tekintetben. De hogy mi rá legyünk kényszerítve ily visszonyok közt az ugynevett Frankaturzwang-ra, mint Románia és Lengyelország, hogy azt a szégyent is megérjük, hogy államvasutunknak ne legyen három hónapra fuvardíjakra hitele, hogy többé ne adhassanak ki személyre szóló jegyeket a külföldre, mert nem vagyunk képesek megfizetni a külföldi tartozásokat, hogy ez a szégyen megtörténjék, ez már nem járja, ez már több, mint felületes ség, ez már bűn. A Máv. teljesen jogosan meg akarta magát védeni ezektől a veszélyektől, ezt elismerik külföldi első lapok, és megtette a következőt : Azt mondta, én beváltom a külföld pénzt, nem a Devizaközpont áru- és pénzjegyzései alapján, hanem csinálok magamnak egészen külön jegyzést. Előbbi időkben is publikálta a magyar államvasút az ő beváltási kulcsát, most azonban nagyon egyszerű módon segített magán. Egyszerűen 50%-kal alacsonyabban fogadta el a neki fizetett pénzt, és 50%-al magasabbra vette az általa fizetett pénzt. Hogy jobban megértessem magamat a t. Nemzetgyűléssel, mondok egy példát : Ha valaki pl. bejött — vegyünk egy dátumot — július 12-ón, akkor vette az osztrák koronát drágán, vagyis, ha valaki bejött Bécsből és akarta a jegyét kifizetni, akkor hat koronával számítottak 100 osztrák koronát, de ha, neki osztrák koronában szállított, akkor számította 19.6-al. Méltóztassanak megnézni a különbséget. Háromszáz százalékot tesz ki ez a különbség. Itt van ez publikálva. Az Allgemeine TarifenAnzeiger, a német vasúti újság, amely a legbefolyásosabb vasúti újság a világon, a következőt publikálja. Azt mondja: A pénz értéke a magyar államvasutnál pl. svájci frankra 74 ezer, de a másik oldalon 231.000. Ehhez képest tessék venni, hogy — július 12-ét veszem — a zürichi