Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

402 A nemzetgyűlés 182. ülése 1923. mert abban a pillanatban, amint kereskedelmi vállalattá lett, máris nem volt annyira passziv a vasút. Hogy e

gy másik példát nézzünk, itt van a nagy Németország, amely ma oly kicsi és szánalomraméltó. Németország minden egyes államának voltak külön vasutai. Ezeket egy államvasutban egyesitették, és hogy ez az államvasút milyen eredményeket ért el, azt leszek bátor később számokban kifejteni. Örökké ugy, mint ahogy nálunk csinálják, tarifaemelésekkel nem lehet manipulálni. Itt máskép is kell eljárnunk. A múlt nemzetgyűlés első indemnitási vitája alkalmával tartott első beszédemben, amely bizony nagyon nehéz beszéd volt, felEmil tettem, hogy Magyarország gazdasági jövője két alapon nyugszik: az egyik a szén, a másik a vasút. Azóta többször hangoztattam ezt a két tételt, s nagyon sajnálom, hogy nem tudom felhívni a nemzetgyűlés figyelmét — bizonyára fogyatékosságomon múlik a dolog — erre a két tételre. Ez a kettő az alapelve mindennek, ez a drágaságnak a megoldása, ez az állam konszolidációjának, mindennek a megoldása: a vasút és a szén. Az összes drágulások a szénből indulnak ki. Interpelláció alakjában és másképen is szóltam már azokról a visszaélésekről, amelyek a szén tekintetében előfordulnak, de ^soha egyetlen egy visszhangra sem találtam. Es ha meg fogják hallani később a szónárak alakulását, amit már mindenki a saját zsebén is érez, méltóztatnak meglátni, hogy ez olyan természetellenes alakulás, amely arra fog vezetni, hogy a trösztök, a kartellek hatalmukba fogják keriteni Magyarország egész közgazdaságát. Nagyon sajnálom, hogy épen én, a kapitalizmus egyik képviselője vagyok kénytelen itt folyton a kartellekkel és a trösztökkel önök elé jönni, azonban folytatni akarom ezt, mert látom, hogy valódi szerencsétlensége lenne Magyarországnak a jövőben, ha a kartelleknek és a trösztöknek olyan nagy teret engedünk. Yisszatórve a Máv-nak kérdésére, látjuk, hogy a külföldön az államvasutak kérdése állandóan napirenden van; nincs az a nap, hogy ne tárgyalnák azt le, olyan fontosnak tekintik a vasutak kérdését. Előttem van egy újság, a németországi »Der Reichsbahn«, amilyet ministeriális emberek és vasúti hivatalnokok irnak. Ez az újság felvilágosítja a hivatalnokokat és szemléltető előadásokat is tart nekik; azonkívül fentartja a nexust a publikummal, fentartja a nexust az alkalmazottakkal, szóval minden tekintetben azon van, hogy a német vasutakat naggyá, hatalmasakká tegyék. Nálunk senki sem foglalkozik a vasúttal, hacsak egyszer-másszor nem jelenik meg egyegy érdekelt által inspirált cikk egyik-másik újságban. Nem foglalkozik nálunk senki a vasúttal, nálunk csak kvantitable negligable a vasút, amellyel nem törődünk és csak fizetünk utána, mint a köles. évi szeptember hó S-éá, szerdán. Az utóbbi időben volt ugyan ankét a Máv-nál, amelyen a Máv. elnöke szükségét érezte annak, hogy előadást tartson a Máv. helyzetéről. Tisztelem, becsülöm a Máv. elnökét és becsületesen mondom, hogy tisztességének integritása teljesen fennáll. Nem lehet hozzányúlni egy makulával sem az ő személyéhez. De azért, hogy a Máv-ot ne vegyem olyan kritikai bonckés alá, mint ahogyan azt megköveteli, — ha a testvérem barátja volna, épugy bonckés alá venném, mint ahogyan most teszem — ezt kívánni nem lehet. Ne vegyék tehát rossz néven, ha itt-ott oly megjegyzések hangzanak el, amely teljesen tárgyi érdeküek, és nem az ő személyére vonatkozó dolgok, de felvilágosításul nekem a nemzetgyűlésen ezeket a dolgokat is meg kell említenem. Ha más nem hozta elő, — elég sokat vártam, — hozom én. Barthos Andor: Halljuk! Halljuk! Sándor Páf : Ezen az ankéten, t. Nemzetgyűlés, igen szőrmentén bántak el általában az egész államvasuttal. Nem is tehettek másként, bevallom őszintén, miután nem volt előttük semmiféle olyan tétel, amelyből ők láthattak volna egyet : ugyanis a kiadásokat. A kiadási tétel volt az, aminek közhírré tételétől mindig óvakodott a magyar államvasút. Kivéve azt, ami a budgetben 1921—22—23-ban előfordult, mi számokat, államvasuti kiadási tételeket általában nem kaptunk, ugy hogy most teljes bizonytalanságban vagyunk abban a tekintetben, hogyan áll az államvasút a személyzetével, miképen néz ki az egész. Kivéve bizonyos statisztikai kimutatásokat, nem kaptunk 1918 óta semmit sem. Erre is rá fogok később térni. Itt csak az ankétről óhajtok beszélni. Az ankéten egy ember volt, aki energikusan megmondta a véleményét ; egy ember, aki jóformán szintén visszatartóan beszélt, talán azért, mert valamikor az államvasút kötelékében volt, mégis azonban az ő szavaiból kicsengett az igazság. Ez pedig Bacsinszky volt. valamikor a zágrábi üzletvezető . . . Strausz István : Kitűnő szakember ! Sándor Pál : . . . akit csak távolról ismerek s akivel egyszer beszéltem életemben, de akit mindig, mint kiváló szakembert ismertem. A felszólalásából is kitűnt a kiváló szakember. Peyer Károly: Nem a B-listára került? Sándor Pál: Nem tudom. Platthy György: Nyugalmazott. Sándor Pál : 0 azt mondta — hogy ne olvassam fel az egészet — (olvassa) : »Elengedhetetlen előfeltétele egy helyesebb, a gazdaságosabb követelményeinek megfelelőleg szer vezett igazgatási rendszer és ennek keretében a legegyszerűbb üzleti vezetés és üzleti kezelés.« (Ugy van : jobb felől.) Olyant mond ki, amit kell, hogy mi mindnyájan aláírjunk. Lehetetlen az a kezelés, amelyet az előbb önöknek leírtam, s amelynek azonkívül még 50 szakosztálya van ;