Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-182
À nemzetgyűlés 182. ülése 1923. évi szeptember hó 5-én, szerdán. 389 Vass helyettes minister elnök ur mondott, teljesen érthetetlen előttem ez a szakasz. Vass helyettes ministerelnök ur kijelentette, hogy ő korrigálni kívánja és szükségének tartja azt, hogy az utolsó 3—4 évvel ezelőtt hozott határozatokat vagy elbocsátásokat revizió alá vegyék, mert ő maga is beismerte azt, hogy ott igazságtalanságok és szabálytalanságok történtek és úgyszólván bosszúból bocsátottak el sok és sok, száz és ezer tisztviselőt Magyarországon. Ha tehát azt Vass minister ur maga is elismeri és itt kijelenti és mások is kijelentették és elismerték, akkor nem értem viszont ennek a szakasznak bevételét, mert nyilvánvaló, hogy ez egy ilyen és ehhez hasonló dolgot kivan statuálni. Nyilvánvaló, hogy ezt a szakaszt azért vették be, hogy itt helyet csináljanak megint egyes embereknek, de még ha nem is akarnak helyet csinálni, nyilvánvaló, hogy megint igazságtalanságot akarnak csinálni, mert el akarnak bocsátani embereket. Peidl Gyula : Politikai bosszúból ! Saly Endre : Ugy van, politikai bosszúból, nem azért, mert azok nem felelnek meg. Mert ha azért akarnák elbocsátani, akkor a törvényhozásnak ebbe semmiféle beleszólása nincs, ezt a vállalat az ő alkalmazottaival elintézheti a törvényhozás beavatkozása nélkül is. Mert ugy, ahogy nem volt szokás eddig a törvényhozásnak beleszólni és beleavatkozni a magánvállalatok belső ügyeibe, épugy helytelennek tartom ennél az esetnél is, különösen ha egyet ráncigálnak elő, mert ezen a címen bele lehet szólni abba is, hogy Weiss Manfréd is köteles a létszám egy bizonyos százalékát elbocsátani. Ha bele lehet szólni a Közúti dolgába, akkor bele lehet avatkozni Weiss Manfréd dolgába is. Szerintem azonban ez teljes lehetetlenség. ugy látom a helyzetet, hogy nyilvánvalóan azért csináltatott és fabriká Itatott ez a törvényjavaslat, illetve ennek a törvényjavaslatnak ez a szakasza, mert helyet akarnak csinálni egyéneknek, egyes uraknak. Talán már az államtitkár ur valószínűleg ki is van jelölve erre a pozícióra, amelybe ő a Közútinál bekerül. Egész biztos, igy szokták ezt mindig csinálni és valószínűleg azért kellett ezt belevenni, hogy az esetlegesen elbocsátásra kerülő állami alkalmazottakat itt a Közútinál el lehessen helyezni, ha máshol nem tudják elhelyezni, Minthogy ez jogsérelmet és sérelmet jelent az egyének számára, ezt a leghatározottabban el kell ítélni, azért én a magam részéről ezt a pontot nem fogadom el és hozzájárulok Benedek tisztelt képviselőtársamnak j avaslatához. De erre nincs is semmi szükség. A Közútinál van körülbelül 6000 uj alkalmazott. Peidl Gyula : Kurzus-alkalmazott ! Saly Endre: Ha a Közúti el akar valakit bocsátani, — mert sok és nagy a létszám — akkor ezeket minden további nélkül elbocsáthatja, de nyilvánvalóan nem az a cél, hogy ezeket akarja elbocsátani, hanem inkább ezeket meg akarja tartani és azért kell tehát neki ilyen felhatalmazás és ilyen törvény, amelynek alapján ezeket előléptetheti és a régi kiszolgált, 10—15 éve ott lévő alkalmazottakat kidobhatja és kiszórhatja. Azt hiszem, hogy egy ilyen javaslathoz a nemzetgyűlés nem járulhat hozzá és azt a magam részéről sem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi- Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről azok közé tartozom, akik ezzel a törvényjavaslattal ugy az általános, mint a részletes vitában foglalkozni kivannak, és pedig egyáltalán nem abból az indokból, hogy a kormányt lehetetlen helyzet elé állítsuk. Elismerjük ugyanis, hogy a létszámcsökkentésre feltétlenül szükség van, sőt ebben a tekintetben nagyobb részünk talán még a kormány által megállapított szazailékkai sincs megelégedve. Tisztán azért foglalkozunk mélyebben a javaslattal, mert annak nagy részét vagy több részét igazságtalannak, méltánytalannak és embertelennek találván, az igazságot, méltányosságot és az emberséges érzést a tisztviselők részére biztosítani, másfelől pedig azokat a szempontokat, amelyek nemzeti létünkre nézve feltétlenül szükségesek, ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál a kormány és többség figyelmébe ajánlani óhajtjuk. Ez utóbbi okból a magam részéről a szakasz második bekezdéséhez bátorkodnék egy pótlást hozzáilleszteni, amennyiben azt a nemzetgyűlés elfogadná. Ebben a második bekezdésben fel vannak sorolva azok a szervezetek és intézmények, amelyekre a létszámcsökkentés nem terjed ki. Szeretném még pótlólag ide beilleszteni a következő módosítást : »... valamint a közegészségügyi igazgatásnál orvosi tevékenységet teljesítő személyzetre se terjed ki a létszámcsökkentés.« A népnevelés mellett a közegészségügy, a közegészségügynek jól való berendezése az, ami erre az összetört országra nézve a legfontosabb. Sajnálattal látom azt, hogy a közegészségügyi igazgatás reformja, amelyet a múlt évi illetményrendezési javaslat alkalmával a belügyminister ur nekünk már beígért, még mindig késik, sőt még az 1876 : XIV. törvénycikkben lefektetett az az alapelv, hogy a közegészségügy állami feladat sincs keresztül vi ve. Szóval, közegészségügyi igazgatásunk nincs teljesen átreformálva olyanná, amilyennek azt csonka Magyarország érdeke megkívánja. Aggodalommal látom a kormány által beterjesztett szövegből és az indokolásból, hogy a létszámcsökkentés a kórházakra és egyáltalán a közegészségügyi igazgatásra is vonatkozik. Azt vélem, hogy a mai időkben nekünk az orvosi személyzetet, amelyik közhatósági tevékenységet lát el, csökkentenünk egyáltalában nem szabad. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Nem is akarjuk ! Hegymegi-Kiss Pál: Miután ez a törvényjavaslatban határozottan precizirozva nincs, azért bátorkodtam ezt a pótlást előterjeszteni, annál is inkább, mert a javaslat második és harmadik 58'
