Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

À nemzetgyűlés 182. ülése 1923. évi szeptember hó 5-én, szerdán. 389 Vass helyettes minister elnök ur mondott, teljesen érthetetlen előttem ez a szakasz. Vass helyettes ministerelnök ur kijelentette, hogy ő korrigálni kívánja és szükségének tartja azt, hogy az utolsó 3—4 évvel ezelőtt hozott határozatokat vagy elbocsátásokat revizió alá vegyék, mert ő maga is beismerte azt, hogy ott igazságtalanságok és szabálytalanságok történtek és úgyszólván bosszú­ból bocsátottak el sok és sok, száz és ezer tiszt­viselőt Magyarországon. Ha tehát azt Vass minister ur maga is elismeri és itt kijelenti és mások is kijelentették és elismerték, akkor nem értem viszont ennek a szakasznak bevételét, mert nyilván­való, hogy ez egy ilyen és ehhez hasonló dolgot kivan statuálni. Nyilvánvaló, hogy ezt a szakaszt azért vették be, hogy itt helyet csináljanak megint egyes embereknek, de még ha nem is akarnak helyet csinálni, nyilvánvaló, hogy megint igazság­talanságot akarnak csinálni, mert el akarnak bocsátani embereket. Peidl Gyula : Politikai bosszúból ! Saly Endre : Ugy van, politikai bosszúból, nem azért, mert azok nem felelnek meg. Mert ha azért akarnák elbocsátani, akkor a törvényhozás­nak ebbe semmiféle beleszólása nincs, ezt a vállalat az ő alkalmazottaival elintézheti a törvényhozás beavatkozása nélkül is. Mert ugy, ahogy nem volt szokás eddig a törvényhozásnak beleszólni és beleavatkozni a magánvállalatok belső ügyeibe, épugy helytelennek tartom ennél az esetnél is, különösen ha egyet ráncigálnak elő, mert ezen a címen bele lehet szólni abba is, hogy Weiss Manfréd is köteles a létszám egy bizonyos százalékát elbocsátani. Ha bele lehet szólni a Közúti dolgába, akkor bele lehet avatkozni Weiss Manfréd dolgába is. Szerintem azonban ez teljes lehetetlenség. ugy látom a helyzetet, hogy nyilvánvalóan azért csináltatott és fabriká Itatott ez a törvény­javaslat, illetve ennek a törvényjavaslatnak ez a szakasza, mert helyet akarnak csinálni egyének­nek, egyes uraknak. Talán már az államtitkár ur valószínűleg ki is van jelölve erre a pozícióra, amelybe ő a Közútinál bekerül. Egész biztos, igy szokták ezt mindig csinálni és valószínűleg azért kellett ezt belevenni, hogy az esetlegesen elbocsátásra kerülő állami alkalmazottakat itt a Közútinál el lehessen helyezni, ha máshol nem tudják elhelyezni, Minthogy ez jogsérelmet és sérelmet jelent az egyének számára, ezt a leg­határozottabban el kell ítélni, azért én a magam részéről ezt a pontot nem fogadom el és hozzá­járulok Benedek tisztelt képviselőtársamnak j avas­latához. De erre nincs is semmi szükség. A Köz­útinál van körülbelül 6000 uj alkalmazott. Peidl Gyula : Kurzus-alkalmazott ! Saly Endre: Ha a Közúti el akar valakit bo­csátani, — mert sok és nagy a létszám — akkor ezeket minden további nélkül elbocsáthatja, de nyilvánvalóan nem az a cél, hogy ezeket akarja elbocsátani, hanem inkább ezeket meg akarja tartani és azért kell tehát neki ilyen felhatalma­zás és ilyen törvény, amelynek alapján ezeket elő­léptetheti és a régi kiszolgált, 10—15 éve ott lévő alkalmazottakat kidobhatja és kiszórhatja. Azt hiszem, hogy egy ilyen javaslathoz a nemzetgyűlés nem járulhat hozzá és azt a magam részéről sem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi- Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! A ma­gam részéről azok közé tartozom, akik ezzel a törvényjavaslattal ugy az általános, mint a rész­letes vitában foglalkozni kivannak, és pedig egy­általán nem abból az indokból, hogy a kormányt lehetetlen helyzet elé állítsuk. Elismerjük ugyanis, hogy a létszámcsökkentésre feltétlenül szükség van, sőt ebben a tekintetben nagyobb részünk talán még a kormány által megállapított szazai­lékkai sincs megelégedve. Tisztán azért foglalkozunk mélyebben a ja­vaslattal, mert annak nagy részét vagy több részét igazságtalannak, méltánytalannak és em­bertelennek találván, az igazságot, méltányosságot és az emberséges érzést a tisztviselők részére biz­tosítani, másfelől pedig azokat a szempontokat, amelyek nemzeti létünkre nézve feltétlenül szük­ségesek, ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásá­nál a kormány és többség figyelmébe ajánlani óhajtjuk. Ez utóbbi okból a magam részéről a szakasz második bekezdéséhez bátorkodnék egy pótlást hozzáilleszteni, amennyiben azt a nem­zetgyűlés elfogadná. Ebben a második bekezdés­ben fel vannak sorolva azok a szervezetek és intéz­mények, amelyekre a létszámcsökkentés nem ter­jed ki. Szeretném még pótlólag ide beilleszteni a következő módosítást : »... valamint a közegész­ségügyi igazgatásnál orvosi tevékenységet teljesítő személyzetre se terjed ki a létszámcsökkentés.« A népnevelés mellett a közegészségügy, a köz­egészségügynek jól való berendezése az, ami erre az összetört országra nézve a legfontosabb. Saj­nálattal látom azt, hogy a közegészségügyi igaz­gatás reformja, amelyet a múlt évi illetményren­dezési javaslat alkalmával a belügyminister ur nekünk már beígért, még mindig késik, sőt még az 1876 : XIV. törvénycikkben lefektetett az az alapelv, hogy a közegészségügy állami feladat sincs keresztül vi ve. Szóval, közegészségügyi igaz­gatásunk nincs teljesen átreformálva olyanná, amilyennek azt csonka Magyarország érdeke meg­kívánja. Aggodalommal látom a kormány által be­terjesztett szövegből és az indokolásból, hogy a létszámcsökkentés a kórházakra és egyáltalán a közegészségügyi igazgatásra is vonatkozik. Azt vélem, hogy a mai időkben nekünk az orvosi személyzetet, amelyik közhatósági tevékenységet lát el, csökkentenünk egyáltalában nem szabad. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Nem is akarjuk ! Hegymegi-Kiss Pál: Miután ez a törvény­javaslatban határozottan precizirozva nincs, azért bátorkodtam ezt a pótlást előterjeszteni, annál is inkább, mert a javaslat második és harmadik 58'

Next

/
Oldalképek
Tartalom