Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

386 A nemzetgyUlês 182. ülése 1923. évi szeptember hó 5-én, szerdán. foglalja el, hogy a később alkotandó jogszabályoknak az engedélyes, illetve a jogutód magát aláveti. Ha ez nem volna meg, akkor lehetne arról vitatkozni, hogy későbbi jogszabálynak lehet-e visszaható ereje vagy nem. Ebből a szempontból sem pártomnak, sem személyemnek nincsen semmiféle aggodalmunk, hogy ez a jogszabály megalkotható. A vita csak a körül forog, hogy az én igen t. barátom a logikát hivta segítségül, — el kell ismernem, hogy első tekintetre helyesen — állította fel a tételt, hogy nem logikus, hogy a közúti vasutakra kiterjesztjük ezt a jogszabályt, mert a közúti vasutaktól Magyarország csonkulása folytán nem vettek el semmit, tehát a feleslegesség szempontjából nem az a helyzete, mint a többi hivataloké, amelyekre nézve a törvényhozás intézkedni kivan. Kénytelen vagyok beismerni, hogy igen t. barátomnak ez a felfogása helyes, a kérdés csak az, hogy az én álláspontom megfelel-e; vájjon az én állitásom nem fedi-e a valóságot, midőn azt voltam bátor állítani, hogy a feleslegesség annál fogva következett be egyes vasutaknál, mert a Károlyi-kormány alatt és a későbbi idők folyamán több egyént hoztak oda be ... Sándor Pál : Akkor azokat dobják ki, ne a régieket ! Szeder Ferenc: Nagyon jól tudjuk, hogy mit akarnak! Barthos Andor: Ha t. képviselőtársam jól tudja, szólaljon fel utánam és azt a tudományát akkor terjessze elő, de hagyjon engem beszélni ! Én nem tudom, hogy mit tud a t. képviselő ur, én csak azt tudom, hogy mit tudok én. Én önnel nem beszéltem és ez után a magaviselete után nem is vagyok hajlandó arra, hogy önnel szóba álljak. (Zaj.) Reisinger Ferenc: Ez az a hires modor! Megint kezdik! Propper Sándor: Tanár ur! Barthos Andor : Én azt hiszem, hogy önöket sohasem szoktam bántani, Szeder képviselő urat sem bántottam, tehát a kötekedóst nem értem. Visszatérek oda . . . (Egy hang a szélsobalóldalon: A tanár ur goromba!) Propper Sándor: Elnök is egyúttal! Barthos Andor : Benedek János igen t. barátom tehát igy fogta fel a kérdést. Megvizsgálandó csupán az, hogy van-e ott feleslegesség vagy nem. Ebben a tekintetben a törvényjavaslat szövege szerint ott van a kereskedelemügyi minister, akinek engedélye nélkül ilyen elbocsátás, ilyen létszámredukció nem lehetséges. A kérdés tehát oda zsugorodik össze, hogy vájjon van-e valakinek bizalma a jelenlegi kereskedelemügyi ministerhez, igen vagy nem ? A mi pártunkban megvan a bizalom, mi tehát hajlandók vagyunk a diszkrecionális jogot a minister urnák biztosítani. Még egy gondolat van, amelyet Benedek János t. képviselőtársam nem Emiltett fel, de amelyet én természetszerűleg, aki pártom nevében teszek itt nyilatkozatot, kénytelen vagyok felemlíteni, értem az egyenlő elbánás elvét. Lehet, hogy ezt is le méltóztatnak hurrogni, erről nem tehetek, de mindenesetre a vasúti intézményekre nézve általában egyforma jogszabályok vannak, furcsa volna tehát, ha az államvasutakra nézve bizonyos jogalkotás történnék és a magánvasutakra nézve ezt nem tennők meg. Tudom, hogy a felszólalás csakis a közúti vasutak tekintetében történt, és a felszólaló indítványa expressis verbis csak erre irányul, és azt is tudom, hogy a közúti vasutak az államvasutaknál alárendeltebb jelentőségű vasutak, de talán rosszhiszemű volnék ha elhallgatnám, hogy bizonyos tekintetben a jogalkotás mintegy kategória sui generissel szokott elbánni a közúti vasutakkal. Ez igaz. A kérdés csak az, hogy a mi pártunk álláspontja helyes-e akkor, amikor mégis hangoztatjuk az egyenlő elbánás elvét. Maga az egyik fél, amely itt tekintetbe jön : a munkaadó, az alkalmazó, azt hiszem ezt kívánja. Hogy az alkalmazottak közül sokan félnek, ezt sokan helytelenítik, azt is emberileg meg tudom érteni, de voltaképen a mi elhatározásaink indokai közé fel nem vehető. Ismétlem tehát, hogy mivel meg vagyok győződve arról, hogy Walko Lajos kereskedelemügyi minister ur elfogulatlanul fogja gyakorolni azt a diszkrecionális jogot, melyet a törvényjavaslatban neki megadni akarunk, ezért pártom nevében megnyugvással elfogadom a kifogásolt szakaszt. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Esztergályos János ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Perlaki György jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Ennél a törvényjavaslatnál sem az általános, sem a részletes vita alkalmával nem szólaltam fel, minthogy nem csináltam titkot abból a felfogásomból sem, hogy h cl ctZ államháztartást rendbe akarjuk hozni, ebben a kérdésben szentimentális szempontok nem vezethetnek bennünket és nem helyeslem azt a politikát, amely "egyrészről meg akarja kötni a kormány kezét a létszámcsökkentésnél és másrészről túlzott igényeket favorizál a nemzetgyűlésen. Méltóztassék megengedni, hogy ugyanilyen őszintén megmondjam azt is, hogy az 5. §-nál ezeket a szempontokat, amelyeket szem előtt tartottam, az egész törvényjavaslat tárgyalásánál nem tudtam felfedezni, nevezetesen az 5. §. utolsó bekezdésénél. Itt kifejezetten magánvállalatok belső szolgálati ügyébe avatkozik be a törvényhozás. Nem kérdéses az, hogy joga van-e beleavatkozni, és nem hiszem, hogy valaki lenne ebben a Házban, aki ezt a kérdést vita tárgyává akarná tenni. Ha azonban megvan a jogi lehetősége, akkor rá kell mutatni arra is, hogy ennek morális lehetősége az, hogy a nemzetgyűlés, a törvényhozás, a jogalkotás mindig ugy avatkozzék be a magánvállalatok