Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-181

A nemzetgyűlés 181. ülése 1923. évi szeptember hó 4-én, kedden. 363 kijelenteni, hogy, igenis, a szövegben foglalt azt a két megszoritást, hogy ez a visszatartás csak a megszüntetendő és átszervezendő hivataloknál történhetik meg, másrészt pedig csak olyan alkalmazottakra vonatkozólag, akik nem nélkülözhetők, a kormány teljes mértékben szem előtt fogja tartani és figyelemmel fogja kisérni ; mert hiszen sem a kormánynak, sem a hivatalos életnek nem lehet érdeke, hegy feleslegesen tartassanak vissza olyan tisztviselők, akik elvégre az elbocsátás stádiumában vannak s akiktől emiatt talán nem is kivánhatő, hogy teljes lelkiismeretességgel és szorgalommal intézzék az ügyeket. Ezt a lelkiismeretességet és szorgalmat csak olyan tisztviselőktől lehet elvárni, akik, beleélve magukat egy bizonyos munkakör intézésébe és azzal összeforrva, maguk sem volnának hajlandók egyszerűen otthagyni azt a hivatalt anélkül, hogy annak összes teendőit annak rendje és módja szerint át ne adják azoknak, akik azokat a jövőben intézni fogják és végképen le ne bonyolítsák azokat olyképen, hogy az ott elintézendő ügyekben restancia ne legyen. Ami Barthos képviselőtársam indítványát illeti, stiláris módosítás lévén, ahoz a magam részéről is hozzájárulok- (Helyeslés jobbfelöl.) Strausz István (szólásra jelentkezik). Elnök ; A képviselő ur milyen címen kíván szólani ? Strausz István: A minister ur felvilágosításai után indítványomat visszavonom. Platthy György: Nem első eset! Strausz István : A képviselő ur, mióta tagja a nemzetgyűlésnek, még nem adott arra alkalmat, hogy szavazzunk az indítványai felett ! Nincs oka szemrehányást tenni! Szilágyi Lajos: Meglátjuk a képviselő ur munkáját a fővárosi választásoknál! Platthy György: Nem itt folyik a munka! Szabó József : Akkor minek vagyunk itt ? (Zaj.) Szilágyi Lajos : Csak amikor a képviselő ur ellenzékben volt, akkor volt intenzív munka ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Strausz képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Szilágyi Lajos : Mi célja van a személyeskedésnek ! Elnök : Szilágyi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Szeder Ferenc: Unja magát! Elnök : Szeder képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben lenni! Vázsonyi Vdmos : Ez egy képtelen vád ! (Derültség a bal- és a szélsöbalóldalon.) Elnök *. Következik a határozathozatal. Az előadó ur első indítványa szemben áll a 2. § szövegével, azzal tehát szembe fogom állítani. Azután fel fogom tenni a kérdés Barthos Andor képviselő ur stiláris módosítására vonatkozólag, legvégül pedig az előadó ur indítványára, amely a 2. §-hoz uj harmadik bekezdést hoz javaslatba. Kérdem tehát a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e elfogadni a 2. §-t eredeti szövegezésében, szemben az előadó ur indítványával, igen vagy nem? (Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a 2. §-t eredeti szövegezésében fogadják el, szíveskedjenek felállani. A nemzetgyűlés a 2. §-t eredeti szövegezésében elvetette, s igy elfogadottnak jelentem ki az előadó ur első indítványát. Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e Barthos Andor képviselő ur stiláris indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés Barthos Andor képviselő ur indítványát elfogadta. Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e elfogadni az előadó ur második indítványát, igen vagy nem? (Igen!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Az indítvány elfogadtatott. Következik a 3. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a 3. §4). Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Ez a szakasz tartalmazza a sorsát azoknak, akiket a törvény alapján elbocsátanak, vagy ahogy rossz magyaros kifejezéssel ez a törvényjavaslat mondja, szabályszerű elbánás alá vonnak. Itt kétféle sors juthat az elbocsátandó alkalmazottnak: vagy a nyugállományba helyezés vagy a végkielégítés. A nyugállományba helyezést illetőleg az volt a mi egyszerű kérelmünk, hogy a nyugdíjra vonatkozó határozmányoknál tekintsük azokat a határozmányokat, amelyek ezideig életben állottak és ne hozzunk most, ennek az elbocsátási javaslatnak a kapcsán uj törvényt, uj határozmányokat és ne szűkítsük meg a nyugdíjazásra vonatkozólag eddig érvényes rendelkezéseket. Tudvalevő, hogy egészen a legutolsó indemnitási törvényig bizonyos kategóriák a nyugdíjjogosultságot elérték Magyarországon már akkor is, ha 4 évi, 6 hónapi és egy napi szolgálati időt töltöttek el valahol. A nemzetgyűlés többségi pártja, azt hiszem, teljesen meggondolatlanul s azt hiszem a nyári tárgyalások atmoszférájának hatása alatt azt a megbocsáthatatlan bűnt követte el, hogy az indemnitási törvényjavaslatban a nyugdíjazás határát kitolta, illetőleg megszüntette azt az állapotot, hogy bizonyos kategóriák már négy év, hat hó és egy nap alatt elérték a nyugdíjjogosultság határát. Sajnos, az indemnitási törvény, az 1923. évi XXXII. t.-c. 17. §-a alapján most már 9 év, 6 hó és egy nap a nyugdíjjogosultság határa. Ha a többségi párt ezt az igazságtalan határozatát itt számbeli túlerejénél fogva már ke• resztül vitte, akkor is most, az elbocsátásnál 64*