Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-181
342 A nemzetgyűlés 181. ülése 1923. évi szeptember hó 4-én, kedden. vény arról is, hogy az elszakított teriileteken állomásozott és csonka Magyarországba átjött alkalmazottak ne részesittessenek mostohább elbánásban, mint a többi alkalmazottak. Ezen a humánus, emberbaráti és mindenekfelett a magyar nemzet nobilis gondolkodását visszatükröző indokoláson épült fel a törvényjavaslat 1. §-a ötödik bekezdésének az a mondata, amely kimondja (olvassa) : »Az egyes igazgatási ágazatok keretén belül az elszakított területekről átjött tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat csak ugyanolyan arányban szabad elbocsátani, mint a többi tisztviselőt és egyéb alkalmazottat.« Mindenki tudja, hogy a megszállott területekről kiüldözött, menekült közalkalmazottak ma már nem alkotnak egy összesített, zárt létszámot, hanem két csoportra szakadnak, aszerint, amint egyik részük egyes igazgatási ágazatok keretén belül költségvetésileg rendszeresített állásokban elhelyezkedett, másik részük pedig rajtuk kívül álló okoknál fogva ilyen állásokba elhelyezkedni nem tudott. Miután az eredeti törvényjavaslat 1. §-ának negyedik bekezdése a menekült tisztviselőknek ezt az utóbbi, ma már nem nagyszámú kategóriáját a közszolgálatból el akarta bocsátani, ennélfogva a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során felhívtam a bizottság figyelmét arra, hogy ha ez az intézkedés változatlanul megmarad, akkor a menekült és nemmenekült közalkalmazottak közötti különbség megszüntetésének humánus elvének nem lesz gyakorlati jelentősége, nem pedig azért, mert az egyes igazgatási ágazatok keretében költségvetésileg elhelyezkedett menekülteknek bizonytalan helyzete és menekült minősége azáltal, hogy a tényleges tisztviselői létszámba beolvadtak, úgyszólván megszűntnek tekintendő. Ugyanekkor bebizonyítottam azt, hogy a törvényjavaslat humánus intézkedésének és elvi kijelentésének csak akkor . . . Elnök : Minthogy ugy veszem észre, hogy a képviselő ur hibásan iratkozott fel szólásra, amennyiben az ötödik bekezdés anyagáról beszél, figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ebben a pillanatban a régi negyedik bekezdésről tárgyalunk. Mokcsay Zoltán : A negyedik bekezdéshez szólok ; majd ki fogom fejteni. Elnök; Csak azért figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a szavazásnál esetleg zavar ne álljon elő. Mokcsay Zoltán : Mint mondottam, bebizonyítottam ugyanakkor azt, hogy a törvényjavaslat humánus intézkedésének és elvi kijelentésének csak akkor lesz gyakorlati jelentősége, ha azt a menekülteknek, arra a csoportjára is kiterjesztjük, akik még költségvetésileg rendszeresített állásokban el nem helyezkedtek, s akikről a törvényjavaslat 1. §-ának negyedik bekezdése intézkedik. Hogy a törvényjavaslat ellenmondása kiküszoböltessék, a bizottsági tárgyalás során azt indítványoztam, hogy a törvényjavaslatnak ea a szakasza szövegeztessék át és mondassák ki az, hogy épen ugy, mint a többi alkalmazottaknál, a menekülteknél ennél a csoportjánál is csak 20 százalék legyen elbocsátható. A bizottság ezt a javaslatomat magáévá is tette és a törvényjavaslat megfelelő szakaszát át is szövegezte. De a szövegezésbe valószínűleg vétlen tévedésből vagy talán nyomtatási hibából egy olyan szócska csúszott be, amely a menekült és nem menekült közalkalmazottakkal szemben való humánus elbánás elvén csorbát üt. A törvényjavaslat 1. §-ának harmadik bekezdése ugyanis az elbocsátandó tisztviselőkre vonatkozólag azt mondja, hogy őket 1924. évi június hó 30-ik napjától kezdődőleg kell végelbánás alá vonni, mig ezzel szemben a törvényjavaslat 1. §-ának negyedik bekezdésében az van, hogy ezeknek a pénzügyminister ur rendelkezése alá bocsátott menekült közalkalmazottaknak létszáma 1924. évi június hó 30-áig 20 százalékkal csökkentendő. Ebből a nyilvánvaló tévedésből nagy joghátrány származhatik. Mert amíg a többi közalkalmazottak 20 százalékának elbocsátása 1924. évi juius hó 30-án venné kezdetét, addig a menekültek ezen csoportjának 20 százaléka 1924. évi június hó 30-áig lenne elbocsátandó, sőt a törvény parancsoló rendelkezése folytán az elbocsátásokat ezen időpontig be is kellene fejezni. Miután a törvény szellemével és elvi kijelentésével ez a kétféle mértékelés meg nem egyezik és miután a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során elfogadtatott £tZ ci javaslat, amely a menekültek ezen csoportjára vonatkozólag az elbocsátás kezdőpontjául 1924 június 30-át jelölte meg, ennélfogva tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, hogy a következő módosításomat elfogadni méltóztassék, (olvassa) : »A törvényjavaslat 1. §-a negyedik bekezdésének negyedik sorában« 1924. évi június 30 kifejezés után következő »ig« szócska törlendő és helyébe »napjával« szó lenne felveendő.« (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök ; A kereskedelemügyi minister ur kíván szólani. Walko Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslatnak is ez volt az intenciója, ugy hogy én is kérem az indítvány elfogadását. (Helyeslés.) Elnök : A népjóléti minister ur kivan szólani. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : T. Nemzetgyűlés! Szilágyi Lajos t. képviselőtársam felhozta itt azt az óhajtását, hogy azok, akik a megelőző úgynevezett B-lista alkalmával vógelbánás alá vétettek, ellenben ismét szolgálatba, illetve a szövegezés szerint foglalkoztatásra visszahelyeztettek, — ha jól értettem t. képviselőtársam okfejtését — a jövőben mint véglegesen elhelyezettek ne legyenek kénytelenek magukból a 20°/o-ot leadni.
