Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-180

328 A nemzetgyűlés 180. ülése 19:23. meg nem cáfolja, esetleg ellenvéleményét elő nem adja. Annyival inkább is bátor vagyok felhívni a nemzetgyűlés figyelmét erre, mert hiszen a kultuszminister ur tisztán csak a resszortját érdeklő kérdésekről nyilatkozott, hasonlóképen a belügyminister ur is. A főkérdés azonban a létszámcsökkentés kérdése és az erre vonatkozó általános nagy elvek megállapítása. A felszóla­lások tömege vonatkozott ezekre a kérdésekre, mégis ebben a tekintetben egyáltalában nem kaptunk semminemű tájékoztatást és választ. így a szavazásra megérve a javaslat nem lehet. Szilágyi Lajos : Ilyen eljárásra technikai obstrukcióval kell válaszolni ! (Nagy zaj a jobb­oldalon.) Megköszönik önöknek! Köszönő leve­let kapnak a KANSZ-tól. Elnök: Csendet kérek! Hegymegi-KiSS Pál : Nem akarom én hibáz­tatni a pénzügyminister urat, de itt van a kor­mány, méltóztassék gondoskodni helyettesítés utján erről. Hiszen ez a kérdés az ország egyik legfontosabb kérdése. Rakovszky Iván belügyminister: Majd meg­lesz! Hegymegi-KiSS Pál : Megérdemli a közvéle­mény és megérdemli a nemzetgyűlés is, hogy az itt felvetett nagy kérdésekben a szavazás előtt, amikor még lehet véleményt formálni, a kor­mány részéről tájékoztatást kapjunk. Szakács Andor : 'A házszabályokhoz kérek szót! Elnök : Szakács Andor képviselő ur a ház­szabályokhoz kér szót. Méltóztassék. Szilágyi Lajos : Tessék akkor a nemzetgyű­lést feloszlatni és szétkergetni ! Akkor felesleges a nemzetgyűlés ! (Zaj és éllenmondások a jobb­oldalon: Színházi komédia!) B. Podmaniczky Endre: Szilágyi kedvéért! Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Csak néhány szóval szeretnék a kérdés tisztázásához hozzájárulni. Szilágyi Lajos t. képviselőtársam határozati javaslatot terjesztett elő arról, hogy az állami alkalmazottaknak ne a zürichi kurzus szerint igazodó fizetést adjanak, hanem a bel­földi drágaság arányához mért javadalmazást állapítsanak meg hónapról-hónapra. Én, mint ennek a díszes testületnek a tagja, ha a kormánynak ezzel a határozati javaslattal szemben való álláspontját nem ismerem, ha a Szilágyi Lajos t. képviselőtársunk által kifejtett argumentációknak cáfolatát vagy megerősítését a kormány részéről nem hallom, igazán zavar­ban vagyok, nem tudom, megszavazzam-e ezt a határozati javaslatot, vagy pedig nem. Pedig ennek szavazással való eldöntése most nyomon következik. Az általános vita véget ért, ezt a határozati javaslatot a nemzetgyűlésnek el kell intéznie. A legkevesebb, amit a nemzetgyűlés a felelős kormánytól elvárhat, az, hogy ebben az igazán fontos kérdésben a maga álláspontját ismertesse. évi augusztus hó 31-én, pénteken. Ha a pénzügyminister ur, nagy sajnála­tunkra betegsége következtében akadályozva van a személyes megjelenésben, végtére a kormány­nak valamelyik más tagja, vagy a kormány összessége mégis csak kell, hogy a kormány álláspontját ebben a kérdésben velünk megis­mertesse. Nagyon kérem a kormányt, hogy mi­előtt ez a határozati javaslat eldöntésre kerül, méltóztassék álláspontját ebben az igazán fontos ós lényeges kérdésben megismertetni. Elnök : Szilágyi Lajos képviselő ur a zár­szó jogával nem kívánván élni. . . Szilágyi Lajos: De igen, óhajtok! (Zaj és felkiáltások a jobboldalon ! Élőbb szólott ! Most már nem lehet! Fel volt hiva!) Elnök : Csendet kérek ! A képviselő urat zárszó jogán felhívtam volt, akkor azt méltózta­tott mondani, hogy nem kivan zárszó jogával élni. Szilágyi Lajos: Nem azt mondtam, hanem hogy először a házszabályokhoz kívánok szólni. Hegymegi-Kiss Pál : Kérjük a gyorsírói jegyzetekből megállapítani ! Elnök : Ha a képviselő ur zárszó jogával élni kivan, méltóztassék! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A zárszó­jogának gyakorlását illetőleg vitás helyzet van ebben a nemzetgyűlésben az elnökség és a par­lament igen sok tagja között. Graal G-aston t. képviselőtársam azt a véleményt táplálja és fejtette ki, hogy zárszó jogán vissza lehet térni a vita egész anyagára, illetőleg a törvényjavaslat minden részletére. Ezzel szemben a t. elnök» ségnek az az álláspontja, hogy a zárszó jogán csak a határozati javaslat tartalmára lehet visszatérni. Most ezúttal elfogadom az elnökség állás­pontját, bár nem osztom ; ahhoz fogom tartani magam s egyedül és kizárólag határozati javas­latom tartalmára térek most vissza. Ennek kapcsán azonban lehetetlen, hogy rá ne mutassak arra a szerintem semmivel sem menthető és a parlamenti illembe ütköző el­járásra, hogy tegnapelőtt a t. kormány minden tekintetben megkörnyékezett az iránt, hogy in­terpellációmat ne mondjam el aznap, hanem halasszam el másnapra. Indokolták kérelmüket : először jött a pénzügyminister úrtól egy titkár, azután a pénzügyminister úrtól egy másik tit­kár, azután a helyettes ministerelnök ur kért ismételten, majd az elnökség kért ismételten, hogy interpellációmat ne mondjam el a tegnap­előtti interpellációs napon. Sőt arra is felkértek, — most már ezt is a nyilvánosság elé hozom, mert ilyen illetlenséggel szemben nincs kimé­let — hogy ne hozzam nyilvánosságra, hogy a minister ur beteg, mert a t. minister ur nem akarja, hogy azt higyjék róla, hogy beteg, (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. Zaj és éllenmondások jobbfelöl.) hanem csak mondjam azt a nyilvánosság előtt, hogy akadályozva van a megjelenésben. Akkor még nem ismertem az okokat, — most már sejtem — hogy mit jelen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom