Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-180
A nemzetgyűlés 180. ülése 1923, évi augusztus hó 31-én, péntehen. 309 Én tehát a központban a decentralizációt csak akkor tudom r keresztülvinni, ha decentralizálom a népoktatási közigazgatást. Az a tervem, hogy a törvényhatóságokat népművelődési mikrokozmosszá fejlesztem ki. Ehhez okvetlenül szükség van a helyi érdeklődés bevonására. (Helyeslés jobbfelöl) Hiszen a múltban ugy volt, hogy államosították azt az iskolát és azután nem törődtek vele. A központból mi, akik a helyi viszonyokat nem ismerjük, sohasem tudjuk a népiskolát ugy adminisztrálni, hogy az a helyi igényeknek teljesen megfeleljen. (Úgy van! a jobboldalon.) A vármegyékben és a törvényhatósági városokban az önkormányzatnak, az érdekelt szülőknek és a tanfelügyeletnek össze kell működnie önkormányzati alapon abban, hogy az az iskola jó legyen. Az legyen a törvényhatóságnak a legnemesebb ambíciója, hogy saját területén leküzdhesse az analfabétizmust. (Ügy van! jobbfelol.) Ha azonban mindent az államra hárítunk és minden üdvöt az államtól várunk, és ha viszont az állam mindent bürokratice akar elintézni és az önkormányzati elemet, a közvetlenül érdekelteket kikapcsolja a maga akciójából, akkor ne csodálkozzunk ezeken a siralmas — mert mondhatni siralmas — eredményeken. Decentralizálnom kell tehát okvetlenül a népoktatási tanügyet. Minden decentralizációnak lényeges alapfeltétele azonban a kinevezések decentralizálása. Itt kérve kérem a t. Nemzetgyűlést, ne méltóztassanak e mögött a rendszabály mögött politikai hátsó gondolatot keresni. (Felkiáltások a baloldalon : Lehetetlen nem látni !) Ma Magyarország ministerének lenni súlyos, de szent és rendkivül felelősségteljes dolog. Átértem a helyzet teljes komolyságát és épen ezért felszólitom önöket, módjának ministerségem alatt egyetlenegy tényt, melynél 5 tudatosan — mert véletlenül kicsuszhatik egy rendelkezés — pártpolitikai szempontokat, elegyítettem volna annak a nagy célnak a szolgálatába, hogy a mostani nehéz viszonyok között megmentsük azt a magyar művelődést, amelyet három magyar nemzedék becsületes munkával hagyott reánk és amelyet fentartani ennek a mi szerencsétlen nemzedékünknek becsületbeli kötelessége. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Szilágyi Lajos : De a főispánok nem igy gondolkoznak. A főispánok pártpolitikai exponensek ! (Zaj jobbfelol.) Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Mindjárt rátérek erre. Hangsúlyozom, hogy ma nem hozok eszményi reformot. Ha a békés idők boldog kultuszministere lennék, ma más javaslattal állnék önök elé; a francia académie-rendszert ajánlanám önöknek. Négy egyetemünk van, csináljunk négy közoktatási tartományt és az egyetemek székhelyein vonjuk be, ugy mint a franciák teszik, a fakultások tanárait, vonjuk be a középiskolai tanári és a népiskolai tanítói személyzet szine-javát, az érdekelt szülőket, és bizonyos autonómia megkonstruálásával csináljuk meg az egész oktatásügyi szervezet decentralizációját. Ez ideális reform lenne. De mit szólna hozzá az igen t. barátom, a pónzügyminister ur, ha azzal mennék hozzá, hogy erről álmodom 25 esztendő óta, ilyen reformot csináljunk. Mint kultuszállamtitkár meg is csináltam azt, ott van a kultuszministeriumban, de ma, amikor ezrével kell embereket elbocsátani, nem lehet keresztülvinni azt, hogy négy tartományi közoktatásügyi hatóságot rendezzünk be. Talán ministerségemnek tragikuma az, hogy ezt a gondolatomat kénytelen vagyok átengedni egy boldogabb jövőnek. Nem eszményi reformot hozok tehát javaslatba, csak egy modus vi ven dit abból a célból, hogy keresztülvihessük a decentralizációt ugy, hogy ne kelljen iskolákat rombolnunk, hanem hogy az adminisztratív szervezetből vehessem el azt a számot, melyet a reám eső illetmény fejében B-listára kell helyeznem. (Helyeslés jobbfelol,) Analizáljuk a mai helyzetet és analizáljuk azt . . . Horváth Zoltán : Politikai főispán nevez ki! (Zaj.) Barthos Andor: Hát a minister nem politikus ? Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kováts-Nagy Sándor: A minister nem ismeri az egyes személyeket, a főispán meg ismeri. Horváth Zoltán : A kultuszminister nem politizál ! Elnök : Horváth képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Reisinger Ferenc : A minister a nemzetgyűlés előtt felelősségre vonható. Elnök : Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Meghallgattam azokat a fejtegetéseket, amelyek a főispáni kinevezés ellen itt elhangzottak; megjegyzem igen tárgyilagos, igen komoly fejtegetések voltak. De én nem csak az igen t. Nemzetgyűlésnek beszélek — természetesen mint felelős minister elsősorban a nemzetgyűlésnek — hanem beszélek az egész ország közvéleményének, beszélek a magyar tanítóságnak is, amely hallotta az ellenérveket. Kérve kérem tehát önöket, méltóztassanak engem nyugodtan meghallgatni ; hiszen kénytelen voltam a vita lezárása előtt beszélni egészségi okoknál fogva, önöknek tehát még módjuk lesz fejtegetéseimre válaszolni. Nézzük meg először a jelenlegi állapotot és akkor Ítéljenek a felett, hogy az általam javaslatba hozott állapot jobb vagy rosszabb-e, mint amilyen eddig volt. Ma mi a helyzet ? Ma az a helyzet, hogy a kinevezéseket a tanfel46*
