Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-180

306 A nemzetgyűlés 180. ülése 1923. véleménynek felvilágosítása végett előadni szüksé­gesnek tartok. (Felkiáltások a jobb- és a balolda­lon : Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! Talán egyik tárcára nézve sem olyan nehéz, olyan kényes, mondtatnám olyan végzetszerű feladat a létszámapasztás végre­hajtása, mint épen a kultusztárcára nézve, mert ha itt a rendszabályokat elhibáznék, a nemzet kulturjavaiban tennénk szinte helyrehozhatatlan kárt, már pedig épen a mi kulturfölényünktől, kultúránk erejétől várjuk nemzetünk feltámadását. (Igaz ! Ugy van !) A kultusztárca keretében a létszámapasztás­ból kifolyólag szükségessé vált rendelkezések egy külön fejezetben, a IV. fejezetben vannak össze­foglalva. A törvénynek ilyetén csoportosítását nemcsak legiszlativ-technikai okok tették szüksé­gessé, hanem érdemi okok is. A múlt évi létszám­apasztásnál ugyanis a kultusztárca már elbocsátotta mindazokat az alkalmazottakat, akik a mai szer­vezet mellett egyáltalában feleslegesség címén el­bocsáthatók voltak. Ha tehát mi a kultusztárca keretében egy lépéssel tovább akarunk menni, akkor okvetlenül olyan mélyreható szervezeti intézkedéseket kell tennünk, amelyek azután ezt a létszámcsökkentést megengedhetővé, lehetővé teszik anélkül, hogy a magyar kultúra életszervei­ben kárt tennénk. A reform voltaképen kiterjeszkedik a nép­oktatási közigazgatás egész szervezetére és fel­öleli a ministerium központjának lényeges apasz­tását is. Én ugyanis a létszámapasztás kérdésének felmerülésénél egy súlyos dilemma elé kerültem. Egyfelől számolnom kellett az állam mai pénzügyi helyzetével, segítségére kellett sietnem a szoron­gatott pénzügyminister urnák az állami kiadások csökkentésében, de másfelől nem lehettem iskola­romboló. (Helyeslés jóbbfelől.) A bizánci történe­lemből ismerik a képrombolók történetét, hogy a bizánci falfestészet és mozaikrakás legpompásabb remekei estek áldozatul a vallási fanatizmusnak. Végzetes kár lenne, ha egy rosszul alkalmazott takarékossági dühnek áldozatul eshetnének a magyar iskolák. (Igaz ! Ügy van ! jóbbfelől és a középen.) Kulturfölényünk megdöntésében közre­ható intézkedésekre legalább én kapható nem vagyok. A kultusztárca létszámcsökkentése e szerint nem lehet iskolarombolás, hanem a közigazgatás egyszerűsítése, az adminisztratív személyzet apasz­tása és különösen a túltengő központnak a leépítése révén (Helyeslés jóbbfelől.) remélem azokat a számokat megnyerni, amelyekre a kultusztárca létszámapasztásánál szükség van. (Helyeslés a jobb­oldalon.) E célból az organizatórius rendszabályok egész sorát körvonalaztam a javaslatban és mert ilyen rendszeres reformmal állunk szemben, azért volt szükséges a paragrafusoknak egy külön feje­zetben való csoport ősit ása. T. Nemzetgyűlés ! Kötelességem pozitív, kon­krét adatok közlésevei a nemzetgyűlést abba a helyzetbe hozni, hogy egész világos, tiszta képet évi augusztus hó 31-én, pénteken. nyerhessen a létszámapasztás mérvéről, irányáról és természetéről a kultusztárca körében. A kultusztárcának az 1922. évi létszámapasz­tás előtt volt 18.681 alkalmazottja. Az 1922. évi létszámapasztás alkalmával bizonyos reparáció után — mert hiszen igazságtalanságok egy ilyen nagy akciónál elkerülhetetlenek,- amelyeket azután reparáltunk is •— tényleg elbocsáttatott 3017 alkalmazott ugy, hogy a létszámapasztás lebonyo­lítása után maradt a kultusztárcánál 15.664 alkal­mazott. A mostani létszámapasztás kapcsán sike­rült a pénzügyminister urnái kieszközölnöm azt, hogy az óvónőket, a néptanítókat és a polgári iskolai tanárokat kikapcsoljuk a létszámapaszt ás­ból. (Általános helyeslés.) Ennél a pontnál köteles­ségem egy pillanatig megállni. Huszonöt éve dol­gozom a kultusztárca körébe tartozó kérdésekben és mondhatom, hogy egy pénzügyministernél sem találtam akkora megértésre, mint a jelenlegi pénzügyminister urnái, akinek támogatása nélkül a magyar kultúrának omladozó épületét nem lehe­tett volna oly karban tartani, mint amilyenben Isten segítségével eddig tartottuk és erős az eltökéltségünk, hogy fenn is fogjuk tartam. (Helyeslés.) A pénzügyminister ur készséggel hozzájárult ahhoz, hogy épen a népies iskolafajtáknál, tehát az óvodáknál, népiskoláknál —- és most már szeren­csére idetartoznak a polgári iskolák is — mondom, ezeknél a népies iskolafajtáknál alkalmazott tan­erők a létszámcsökkentésből elvileg kikapcsoltat­nak. Azt a 20%-ot tehát, amelyet a kultusztárcá­nak — sajnos — le kell adnia, a személyzetnek csak egy része után számítjuk, vagyis a mai 7203 alkalmazott 20%-aként 1440 alkalmazottól" kell a kultusztárcának megválnia. Ezen akció keresztülvitele után maradni fog a kultusztárcának 14.227 saját alkalmazottja, természetesen bele nem számítva a községi és felekezeti tanszemélyzetet, amely ott, ahol szük­séges, szintén apasztatni fog, most azonban az állami alkalmazottak apasztásárólj szólok. Mig 1922-ben elbocsátottunk 3017alkalmazottat, addig most csak 1440 alkalmazottat bocsátunk el, tehát — mint méltóztatik látni —sokkal kisebb akcióval állunk szemben, mint amilyen a múlt évi volt. A két létszámapasztás során a kultusztárca körében összesen 4457 alkalmazottat bocsátunk el és a személyzet 18.681-ről 14.224-re apad le, ami állampénzügyi szempontból is mindenesetre igen számottévő csökkenés, amelyet azonban, ha a nemzetgyűlés a javaslatomat el méltóztatik fogadni, keresztül tudok vinni a nélkül, hogy a magyar kultúra ebből számottevő kárt szenvedne. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, közmegnyugvást kelt az, hogy — amint bátor voltam jelezni — az óvónőket, néptanítókat és polgári iskolai tanárokat a létszámapasztási akcióból kikapcsoltuk. Hiszen ebben a Házban nem szükséges a népművelés különös fontosságát hangsúlyoznom. Ha rámutatok» arra a tényre, hogy a hat éven felüli analfabéták

Next

/
Oldalképek
Tartalom