Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-180

SOO A nemzetgyűlés 180. ülése 1923. évi augusztus hó 31-én, pénteken, társaság semmi komoly bűnügyben kompromittálva nincs és ezek ártatlan emberek, a másik tévedése pedig abban áll, hogy ez a letartóztatás az Ébredők Egyesületével mint olyannal összefüggésben áll. Ezek az urak, akiket tegnap a Molnár-utcai kocsmában letartóztattak, nagyon súlyos és nagyon komoly államellenes bűncselekménynek bebizonyított részesei. (Mozgás.) Szomjas Gusztáv : Ejha ! És ezt védelmezik ? Rakovszky Iván belügyminister : A bizonyítékok, még pedig objektiv bizonyítékok, a kezünkben vannak, és én tisztára a nyomozás érdekében nem térhetek át részletekre és nem árulhatok el részleteket. (Helyeslés jobbfelől.) Az igen t. képviselő ur is igen rövid idő alatt tudni fogja, hogy milyen bűncselekményben folyik a nyomozás és milyen bűncselekményről van itt szó. Csak annyit teszek hozzá, hogy akkor, amikor ennek a bűncselekménynek szálai a kezünkben összefutottak, egyáltalán nem tudtuk, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének tagjai, vagy pláne tisztviselői azok, akik a bűncselekményben részesek, és igen rossz szolgálatot tesznek a képviselő urak az Ébredő Magyarok Egyesületének, ha ezt a bűncselekményt az Ébredő Magyarok Egyesületével akarják azonosítani. Eszembe jut az a tény, — feltételezem, hogy jóhiszeműen történt, — hogy amikor rövid idővel ezelőtt Dula urat, aki a várbeli gyilkosság elkövetője volt, letartóztattuk, szintén az egyik vezető ébredő érdeklődött iránta és járt közbe a rendőrségnél, hogy a további eljárást szüntessük be. Mondom, ez a tény jut eszembe és figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy saját maguknak is nagyon rossz szolgálatot tesznek akkor, amikor ezeket az embereket védelmükbe akarják venni. Még egyszer hangsúlyozom, hogy komoly, államellenes bűncselekményről van szó, hogy semmi körülmények között nem vagyok hajlandó sem ebben, sem esetleg más esetben bármilyen befolyásra is a magam erélyéből és a hivatalom által kötelezően előirt eljárásból egy jottányit is engedni. (Helyeslés és tans jobbfelől.) Elnök : Napirend előtti felszólalás se vita, sem határozathozatal tárgya nem lehet. Áttérünk a napirend tárgyalására. Napirend szerint következik a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámának csökkentéséről és egyes kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Barthos Andor ! Barth OS Andor : T. Nemzetgyűlés ! Az a korszak, amelyben vagyunk, amelyet élünk, nagyon hasonlít nagy Szent Gergely pápa korszakához, amelyről azt írják, hogy minden más kornál több olyan sajátságot egyesitett, hogy nagy fájdalmakat keltsen és a legnagyobb szomorúsággal töltse el a lelkeket. Épen Homiliáit irta Ezechiel próféta fölött, midőn ezeket mondja : Testvéreim, ítéljetek meg magatok, vájjon szegény lelkünk bir-e elég erővel ? . . . Majd később ezeket irja : »Teljesedett rajtunk, amit a látnók Judaeának jósolt. Kopasszá lészesz miként a sas. Ha mi mégse szűnünk meg kegyelni ezt a világot abban az állapotában, amelyben az most van, többé nem a baj, nem az öröm, a sebek azok, amelyiket még rajta szeretünk.« Ilyen sebről van most szó, mert a tisztviselői kérdés, a tisztviselői kar ebben a végtelenül lerongyolt állapotában országunknak egyik sebe. Ezt nem lehet kuruzslással gyógyítani. Elérkezett az az idő, amikor az orvos kést vesz a kezébe és kénytelen kioperálni egy darabot az élő testből. Fájdalommal tölt el mindnyájunkat, különösen engem, hiszen 35 esztendeig magam is tisztviselő voltam, amikor meg kell szavaznom azt, hogy egyeseket talán pályájuk kezdetén vagy derekán eltávolitsunk a közszolgálatból. Higyje meg az igen t. Nemzetgyűlés, hogy a tisztviselői kar, de az egyéb alkalmazottak is megérdemlik, a mi legnagyobb rokonszenvünket és szeretetünket. Ha visszagondolunk arra, hogy a 48-as forradalom után, de később is mennyire elgyengült a régi nemesi osztály, akkor természetesnek fogjuk találni, hogy a nemesség sarjai hivatalokba szorultak, de ezt helyeselni még sem lehet és még sem szabadi Valami csodálatos félénkség volt a nemesség sarjaiban a produktív pályáktól, pedig a produktív pályákon anyagilag mindenesetre többet értek volna el, mint a hivatalokban, mert amikor oda beléptek, szegénységi fogadalmat tettek ; és azt hiszem, abban a tekintetben nem lehet vita, hogy ideálisak, becsületesek voltak ; én legalább 35 éves pályám alatt egyetlenegy tisztviselőt sem tudok, csak egyről beszélnek, aki igaz, hogy később automobilon járt, különben pedig nem tudok egyről sem, aki meggazdagodott volna. Hiba volt ez a régi nemességtől. Hiszen Zemplén vármegyében tudok egy esetet, amikor egy ősi család sarja férjhezment egy nem »von« osztálymérnökhöz és megbotránkozott ezen az egész vármegye. A nemes kisasszonyok nem mentek férjhez máshoz, csak huszártisztekhez, legfeljebb generalstäblerhez és földbirtokosokhoz. Később ázsiója keletkezett a ministeri fogalmazóknak és igy lassacskán a ministeriumok megteltek a nemesség sarjaival. Ha most megnézzük a ministeriumi dijnoknőket, nagyon sok ötágú koronás, hétágú koronás nemes, elszegényedett, jobb sorsra érdemes nőt találunk ott. (ügy van ! jobbfelől.) A legnagyobb szeretettel kell tehát ezt a kérdést kezelni, mert bármennyire is demokrata legyen valaki, el kell ismernie a történelmi osztályról, hogy az hosszú ideig államfentartó elem volt. (ügy van ! jobbfelől.) A régi nemességnek az lett volna a feladata, hogy az iparra és kereskedelemre is adja sarjait . . , Szabó István (sokoropátkai) : Ugy van ! Barthos Andor : Valaha Flórenzben a legrégibb kereskedői családokból a Eucellai-, Bárdi-, a Frescobaldi-, a Strozzi-, a Medici-családokból keletkeztek a pápák, fejedelmek, sőt volt olyan Medici-sarj, aki Franciaország királynéja lett. Még most sem késő és e helyről legyen szabad