Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-179

A nemzetgyűlés 179, ülése 1928, zatban és a Népben, és azok a közlemények, amelyek a kormányról és a kormánypártról naponként ugyanott megjelennek, kétségtelenül konkolyt akarnak hinteni odaát is, ideát is. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Odaát a kor­mánypárton sikerülni fog ez a konkolyhintés, (Ellenmondások jobb felől.) ha a többségi párt igy vesztegel és ilyen lomhán viseli magát, mint amilyen volt a magatartása az elmúlt három hét alatt. A mi sorainkban azonban valamivel nehezebb lesz a konkolyhintés. (Elénk felkiáltá­sok jobb felől : Hol van a sor ?) Kováts-Nagy Sándor: Melyik párt? (Fel­kiáltások jobbf elől : Kik azok?) Patacsi Dénes : Mögötte van Kiss Menyhért. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Szilágyi Lajos: Azzal az aknamunkával, amely most folyik, egyet elérhetnek az úgyneve­zett fajvédő csoport tagjai : azt, hogy olyanok is egymásra találnak, akiket ezideig lényeges poli­tikai nézeteltérések választottak el egymástól, és ennek meglehet következménye, hogy egy darabig várunk a nagyokra, a legkimagaslóbb egyéneire a nemzetgyűlésnek, várunk az öregekre, a tehetségesebbekre, a kiválóbbakra, hogy cse­lekedjenek ; ha azonban az öregebbek, tehetsé­gesebbek nem fognak cselekedni, akkor mi fiata­lok nem fogunk tovább várni és itt is egységet fogunk teremteni, (Mozgás.) amely még mindig rendelkezésére fog állani a nemzetnek akkor, amikor a mostani kormánypárt be fogja fejezni — még nem tudom, hogy milyen módon, de be fogja fejezni — politikai pályafutását, és a nemzetnek nem lesz más választása, mint a két szélsőség, nem lesz más választása, mint hogy vagy a faj­védők karjaiba dobja magát, vagy pedig a nem­zetközi szociáldemokraták felé orientálódjók. (Zaj.) Hát majd gondoskodni fogunk róla, — köszönjük az ösztökélést — hogy legyen még egy harmadik választási lehetősége is a nem­zetnek, ... Rubinek István: Éljen Szilágyi! Szilágyi Lajos : ... és a polgári ellenzék­nek azok a tagjai, akik ma még egymással szö­vetkezve nincsenek, akik ma még egy táborban nincsenek, keresni fogjuk a lehetőségét annak, hogy összejöjjünk és igy érvényesíthessük a ma­gunk politikai befolyását a nemzet vagy az ország sorsában. (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Az bizonyos, hogy semmi szin alatt sem fogjuk engedni azt, hogy a közhatalom, az or­szág kormányzása, a szélsőségeknek kezébe ke­rüljön, legyenek azok a szélsőségek akár a jobb­oldalon, akár a baloldalon, nyerjenek biztatást akármilyen részről. Van rá elegendő okunk, jogunk és lesz rá alkalmunk is, (Zaj a jobbol­dalon.) hogy ezt minden parlamentáris eszközzel megakadályozzuk. évi augusztus 30-án, csütörtökön. 289 Ezeket kivántam az általános politikai kér­désekben megjegyezni. Egyébként a törvény­javaslatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Gömbös Gyula: Szót kérek. Elnök : Mi címen kivan szólni a képviselő ur? Gömbös Gyula : Személyes kérdésben. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Tessék! Gömbös Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Jelentem, hogy nem a konkurrencia vágya késztet engem ebben a pillanatban szólásra. Kizárólagosan arra akarok reflektálni, hogy a felelősség kér­désében mindaddig, amig a kormánypártnak én és barátaim tagjai voltunk, természetesen osz­tozunk a kormánnyal és a kormánypárt minden egyes tagjával. Ami pedig a másik kérdést illeti, hogy a képviselő ur tudni akarja, hogy a figyelő állá­somban mit láttam, erre azt mondom, amit közbeszólás alakjában is mondottam, hogy: a figyelő csak a barátainak szokta mondani, hogy mit lát, az ellenfeleinek pedig azt mondja, amit akar. A nemzetgyűlésen leszek bátor annak idején — amikor erre több idő lesz, mert ki­mondatott a Ház elnöke által, mert hogy gyor­san tárgyaljunk bizonyos okoknál fogja — a Ház türelmét igénybevenni abból a célból, hogy a fajvédelmi mozgalomnak programmját részle­tesen is elmondhassam a nemzetgyűlés előtt, de azokat az okokat is, amelyek arra késztettek, hogy barátaimmal együtt szembehelyezkedjem a jelenlegi kormánnyal. (Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Strausz István! (Félkiáltások : Nines itt ! Nagy mozgás és zaj.) Strausz István: Itt vagyok! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. Ház! Strausz István : T. Nemzetgyűlés ! A nagy politikai ellentéteknek felszínre hozatala ennek a fontos javaslatnak tárgyalását kizökkentette a medréből. Én visszatérek ennek a javaslatnak tárgyalásához (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) âzzal a meggyőződéses vélemény­nyel, hogy sem az előző, sem pedig a mostani nemzetgyűlés előtt ilyen nagyfontosságú, nagy­horderejű javaslat még nem volt tárgyalás alatt. Nagyon sajnálom, hogy nincs annyi idő, hogy ezt minden részletben kritika tárgyává tudnám tenni és a kritikához hozzáfűzhetném a magam tervező megjegyzéseit. A törvényjavaslat céljai tekintetében a kor­mány nincs tisztában, vagy — jobban mondva — nem akar tisztában lenni nincsenek tisztában azok a felszólaló képviselőtársaim sem, akik kri­tika tárgyává tették ezt a javaslatot. Igen tanul­ságos, különösen a kormányra nézve Várnai t. képviselőtársamnak, Hegymegi-Kiss Pálnak és Szilágyi Lajosnak kritikája, de őket is meg­I tévesztette a t. kormánynak indokolása, amikor

Next

/
Oldalképek
Tartalom