Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-179

À nemzetgyűlés 179. ülése 1923. illetőleg nyugdíjastól hozzám érkezett panaszt nyújtok át. Ha mi az ellenzéken azon az állás­ponton l vagyunk, hogy ezeket a panaszokat naponta nem tálaljuk fel a nemzetgyűlés asz­talára, ez a mi magatartásunk ne okozza azt, hogy a kormánypárt megnyugszik abban, hogy ez a kérdés immár elimináltatott, a nemzet­gyűlés küzdőteréről eltávolíttatott. T. Nemzetgyűlés! Ebben a hónapban megint az a pénzügyministeri balkéz dolgozott, amelyet a nemzetgyűlésen már annyiszor meg­támadtam, amely ha ad, akkor is vagy későn ad, vagy ugy ad, hogy a másik kezével vissza­veszi. Az a pénzügyministeri politika, amelyet a t. kormánypárt támogat, bár nem ért vele egyet, magával fogja rántani a bukásba az egész kormányt. Az a Kállay Tibor, aki ma­gával fogja rántani Bethlen István grófot is a biztos bukásba . . . Rassay Károly : Ez nehéz munka lesz ! (Zaj.) Szilágyi Lajos : ... az a Kállay Tibor az elmúlt hónapban is következetesen balkézzel dolgozott ebben az irányban. Elég rámutatnom arra a példára, hogy két nappal ezelőtt itt a nemzetgyűlés folyosóján egy mindkét szemére vak, hét hadi kitüntetéssel rendelkező, ötször megsebesült főhadnagy öngyilkossági kisérletet követett eL Hiszen mi erre vonatkozólag is megtettük a kötelességünket; többet már nem tudunk tenni. En idehoztam a nemzetgyűlés szine elé . . . Lovász János: Önöké a babér! Szilágyi Lajos : . . . ezelőtt tiz nappal, meg­neveztem az illető Miesey László nevű rokkant, vak főhadnagyot. Elmondtam itt a nemzetgyű­lésen, hogy a Teréz-körut 22. szám alatti do­hánytőzsde volt az övé ; elmondtam, hogy eddig ketten voltak társi viszonyban a tőzsde enge­délyesei. Rothenstein Mór : Az volt a baj, hogy egyik zsidó volt! (Derültség és zaj.) Szilágyi Lajos: Erre is rátérek! Kuna P. András: Becsapta a másikat! Szilágyi Lajos: Most jött a t. pénzügy­minister ur, akinek jelentették, hogy ott a hely­zet nincs rendben, ott borzasztó nagy jövede­lem van. Ez a, trafik a Kontiné név alatt isme­retes trafik. Állítólag valami horribilis jövede­lem volna ott. Azt jelentették, hogy ide még társakat kell betépni. Erre jött a t. pénzügy­minister ur, és azt az engedélyest, akit az előbb Rothenstein képviselőtársam Emiltett, és akiről ő azt mondja, hogy zsidó volt, én nem tudom . . . Rothenstein Mór : Még ma is az ! (Derültség.) Szilágyi Lajos : ... ezt a zsidó engedélyest a t. pénzügyminister ur áthelyezte onnan egy mellékutcába, egy kis trafikba, a megmaradó rokkant Miesey főhadnagy mellé pedig három más társat, egy zsidó helyébe három keresztény társat tett be. évi augusztus 30-an, csütörtökön. 281 Rassay Károly: Ez a valuta! (Derültség.) Szilágyi Lajos: Most már négyen osztoz­kodnak azon a jövedelmen, amelyen azelőtt ketten osztozkodtak. De nemcsak ezt csinálta a pénzügyminister ur, hanem ugyanakkor leszállí­totta ennek a trafiknak jutalékát is. Azelőtt, mikor Miesey és a zsidó engedélyes volt ott, 3% jutaléka volt az engedélyesnek, mikor pedig a zsidót kihelyezték és helyette három keresz­tényt betettek, tehát mikor négyen voltak, akkor a pénzügyminister ur a 3% jutalékot 1%%-ra szállította le. Rassay Károly: Mind a három rokkant? Szilágyi Lajos: Erre is rátérek! Most a főhadnagy egy negyedét élvezi annak a jöve­delemnek, amelyet azelőtt élvezett, mert azelőtt a felét élvezte. Rassay kóp7Íselőtársam azt kér­dezte, vájjon rokkant-e az a három keresztény vagy nem. Ahogyan én értesülve vagyok, az egyik behelyezett egy tényleges állományú al­ezredes, ki ma is huzza a teljes tényleges fizetést. Várnai Dániel : Tényleges tiszt nem is lehet trafikos ! Szilágyi Lajos : Es akiről azonfelül biztos értesülésem van és ezért helyt is állok mindenki előtt, hogy esténkint a bakk-asztalnál látható kártyázva. Annak a tényleges alezre­desnek, aki esténkint bakkot játszik, annak a Teréz-köruti trafikban semmi helye nincs. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Azt a Teréz-köruti trafikot sokkal jobb lett volna meghagyni a hadikitüntetéses, ötször sebesült és mindkét szemére vak főhadnagynak. En megtettem kö­telességemet, amikor ezt idehoztam a nem­zetgyűlés elé, mert már akkor fenyegetőd­zött az illető főhadnagy, hogy öngyilkos lesz és mivel reám azt a benyomást tette, hogy vég­sőig elkeseredett helyzetében ezt komolyan meg fogja csinálni, azért hoztam ezt ide a nemzet­gyűlés szine elé. Ámde erre az a válasz a t. pénzügyminister úrtól, mikor egy képviselő ide­hoz egy ilyen súlyos esetet, hogy a pénzügy­minister ur nem intézkedik? A pénzügyminis­ter ur lehet saját személyére nézve szívtelen ember, saját személyére nézve kegyetlen ember, de mint pénzügyministe-r ilyen kérdésben nem lehet sem szívtelen, sem kegyetlen. A t. pénz­ügyminister ur megcsinálja azt, hogy a trafik­engedélyezést magának tartja fenn, magának tartja fenn a döntés jogát, viszont az ajtaját bezárja és trafikkérdésekben senkit sem fogad. Hogy teheti ezt egy alkotmányosan gondolkodó minister? Minden minister ajtajának nyitva kell lenni, minden jogosan kérvényező állam­polgár előtt. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Egyetlen egy minister sem zárkózhatik el jogo­san egy indokolt kérelem elől. Nem tűrhetjük tovább azt az állapotot, hogy egyes ministerek előszobáiban többé-kevésbé barátságtalan sze­mélyi titkárok elutasítsák az ilyen kérvényező­ket. Ezt a Miesey főhadnagyot is a pénzügy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom