Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-179

À nemzetgyűlés 179. ülése 1923. illetőleg nyugdíjastól hozzám érkezett panaszt nyújtok át. Ha mi az ellenzéken azon az állásponton l vagyunk, hogy ezeket a panaszokat naponta nem tálaljuk fel a nemzetgyűlés asztalára, ez a mi magatartásunk ne okozza azt, hogy a kormánypárt megnyugszik abban, hogy ez a kérdés immár elimináltatott, a nemzetgyűlés küzdőteréről eltávolíttatott. T. Nemzetgyűlés! Ebben a hónapban megint az a pénzügyministeri balkéz dolgozott, amelyet a nemzetgyűlésen már annyiszor megtámadtam, amely ha ad, akkor is vagy későn ad, vagy ugy ad, hogy a másik kezével visszaveszi. Az a pénzügyministeri politika, amelyet a t. kormánypárt támogat, bár nem ért vele egyet, magával fogja rántani a bukásba az egész kormányt. Az a Kállay Tibor, aki magával fogja rántani Bethlen István grófot is a biztos bukásba . . . Rassay Károly : Ez nehéz munka lesz ! (Zaj.) Szilágyi Lajos : ... az a Kállay Tibor az elmúlt hónapban is következetesen balkézzel dolgozott ebben az irányban. Elég rámutatnom arra a példára, hogy két nappal ezelőtt itt a nemzetgyűlés folyosóján egy mindkét szemére vak, hét hadi kitüntetéssel rendelkező, ötször megsebesült főhadnagy öngyilkossági kisérletet követett eL Hiszen mi erre vonatkozólag is megtettük a kötelességünket; többet már nem tudunk tenni. En idehoztam a nemzetgyűlés szine elé . . . Lovász János: Önöké a babér! Szilágyi Lajos : . . . ezelőtt tiz nappal, megneveztem az illető Miesey László nevű rokkant, vak főhadnagyot. Elmondtam itt a nemzetgyűlésen, hogy a Teréz-körut 22. szám alatti dohánytőzsde volt az övé ; elmondtam, hogy eddig ketten voltak társi viszonyban a tőzsde engedélyesei. Rothenstein Mór : Az volt a baj, hogy egyik zsidó volt! (Derültség és zaj.) Szilágyi Lajos: Erre is rátérek! Kuna P. András: Becsapta a másikat! Szilágyi Lajos: Most jött a t. pénzügyminister ur, akinek jelentették, hogy ott a helyzet nincs rendben, ott borzasztó nagy jövedelem van. Ez a, trafik a Kontiné név alatt ismeretes trafik. Állítólag valami horribilis jövedelem volna ott. Azt jelentették, hogy ide még társakat kell betépni. Erre jött a t. pénzügyminister ur, és azt az engedélyest, akit az előbb Rothenstein képviselőtársam Emiltett, és akiről ő azt mondja, hogy zsidó volt, én nem tudom . . . Rothenstein Mór : Még ma is az ! (Derültség.) Szilágyi Lajos : ... ezt a zsidó engedélyest a t. pénzügyminister ur áthelyezte onnan egy mellékutcába, egy kis trafikba, a megmaradó rokkant Miesey főhadnagy mellé pedig három más társat, egy zsidó helyébe három keresztény társat tett be. évi augusztus 30-an, csütörtökön. 281 Rassay Károly: Ez a valuta! (Derültség.) Szilágyi Lajos: Most már négyen osztozkodnak azon a jövedelmen, amelyen azelőtt ketten osztozkodtak. De nemcsak ezt csinálta a pénzügyminister ur, hanem ugyanakkor leszállította ennek a trafiknak jutalékát is. Azelőtt, mikor Miesey és a zsidó engedélyes volt ott, 3% jutaléka volt az engedélyesnek, mikor pedig a zsidót kihelyezték és helyette három keresztényt betettek, tehát mikor négyen voltak, akkor a pénzügyminister ur a 3% jutalékot 1%%-ra szállította le. Rassay Károly: Mind a három rokkant? Szilágyi Lajos: Erre is rátérek! Most a főhadnagy egy negyedét élvezi annak a jövedelemnek, amelyet azelőtt élvezett, mert azelőtt a felét élvezte. Rassay kóp7Íselőtársam azt kérdezte, vájjon rokkant-e az a három keresztény vagy nem. Ahogyan én értesülve vagyok, az egyik behelyezett egy tényleges állományú alezredes, ki ma is huzza a teljes tényleges fizetést. Várnai Dániel : Tényleges tiszt nem is lehet trafikos ! Szilágyi Lajos : Es akiről azonfelül biztos értesülésem van és ezért helyt is állok mindenki előtt, hogy esténkint a bakk-asztalnál látható kártyázva. Annak a tényleges alezredesnek, aki esténkint bakkot játszik, annak a Teréz-köruti trafikban semmi helye nincs. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Azt a Teréz-köruti trafikot sokkal jobb lett volna meghagyni a hadikitüntetéses, ötször sebesült és mindkét szemére vak főhadnagynak. En megtettem kötelességemet, amikor ezt idehoztam a nemzetgyűlés elé, mert már akkor fenyegetődzött az illető főhadnagy, hogy öngyilkos lesz és mivel reám azt a benyomást tette, hogy végsőig elkeseredett helyzetében ezt komolyan meg fogja csinálni, azért hoztam ezt ide a nemzetgyűlés szine elé. Ámde erre az a válasz a t. pénzügyminister úrtól, mikor egy képviselő idehoz egy ilyen súlyos esetet, hogy a pénzügyminister ur nem intézkedik? A pénzügyminister ur lehet saját személyére nézve szívtelen ember, saját személyére nézve kegyetlen ember, de mint pénzügyministe-r ilyen kérdésben nem lehet sem szívtelen, sem kegyetlen. A t. pénzügyminister ur megcsinálja azt, hogy a trafikengedélyezést magának tartja fenn, magának tartja fenn a döntés jogát, viszont az ajtaját bezárja és trafikkérdésekben senkit sem fogad. Hogy teheti ezt egy alkotmányosan gondolkodó minister? Minden minister ajtajának nyitva kell lenni, minden jogosan kérvényező állampolgár előtt. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Egyetlen egy minister sem zárkózhatik el jogosan egy indokolt kérelem elől. Nem tűrhetjük tovább azt az állapotot, hogy egyes ministerek előszobáiban többé-kevésbé barátságtalan személyi titkárok elutasítsák az ilyen kérvényezőket. Ezt a Miesey főhadnagyot is a pénzügy-