Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-179

268 A nemzetgyűlés 179. ülése 1923. évi augusztus 30-án, csütörtökön. jelentőségű ez a dolog, hogy én ehhez a tárgyhoz "felszólalhatok-e vagy nem. Itt nem is arról van szó, hanem arról, hogy a képviselőnek ezt a jogát biztositani kell. Itt én azt látom, hogy az elnökségnek ilyen házszabály-értelmezése a képviselőt szólásjogától üti el. Ezért szólaltam fel. Arra kérem az igen t. elnök urat, hogy tekintve a precedenst is, de ettől eltekintve magukat a házszabályokat méltóztassék ugy értelmezni, hogy a képviselőnek mindig joga van a napirenden lévő tárgyhoz szólni, amig ahhoz nem szólott ; joga van egyszer szólni mindaddig, amig az a tárgy napirenden van. À képviselőknek ezt a jogát biztositani kell és nem hiszem, hogy a nemzetgyűlés bármely tagjának érdekében állana, hogy a képviselőket ettől a joguktól megfosszák. Elnök : T. Nemzetgyűlés ! A házszabályok 212. §-a akként rendelkezik, hogy a képviselő urak a jegyző urnái tartoznak szólásra jelentkezni. Ugyancsak joguk van a képviselő uraknak magukat a jegyző uraknál töröltetni, ha nem kivannak beszélni. A házszabályok 212. §-a továbbá akként intézkedik, hogy a felszólított képviselő uraknak csak egy esetben van joguk beszédjük elhalasztását kérni és pedig az ülés utolsó negyedórájában. Ha tehát a képviselő ur egyszer felszólittatott — minthogy nevét nem töröltette a jegyző uraknál — és kijelenti, hogy nem kivan beszélni, akkor szólási jogát ugyanabban a vitában elvesztette. Ez volt eddig is a gyakorlat. Megtörténhetett ugyan a múltban ezzel ellenkező precedens, mint amilyenre a képviselő ur hivatkozott is, de méltóztassanak megengedni, ez a precedenes nem helyes. Én, mint elnök, tartozom a helyes értelmezésű házzsabályokhoz alkalmazkodni, Lehet, hogy az Emiltett esetben tévedés történt, de ez a tévedés mindenesetre a házszabályok szelleme ellen történt. Ennélfogva kénytelen vagyok tegnap elfoglalt amaz álláspontomat fentartani, hogyha azok a képviselő urak, akik a jegyző urak által felszólittatnak, jelen vannak és kijelentik, hogy nem kivannak beszélni, többé abban a vitában, amelyhez feliratkoztak, tehát a jelen esetben ebben az általános vitában részt nem vehetnek. Ezt kivántam a jelen alkalommal leszögezni, és méltóztassanak tudomásul venni, hogy az elnökég a jövőben is igy fogja a házszabályokat értelmezni, amely értelmezésnek helyessége a házszabályok szövegéből ki is tűnik. (Helyeslés.) Napirend szerint következik a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámának csökkentéséről és ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Szilágyi Lajos ! Szilágyi LajOS : T. Nemzetgyűlés ! Amikor hozzászólok a napirenden lévő törvényjavaslathoz és szembe akarok nézni azokkal, akik felelősek ezen törvényjavaslat előterjesztéseért, nem tudom, előre nézzek-e a velünk szembenálló kormánypártra, vagy pedig hátra, azok felé, akik néhány nappal ezelőtt a kormánypártot elhagyták és most ide, mellénk letelepedve az ellenzéki padokra, lövöldözik mérgezett nyilaikat azelőtti bajtársaikra. A felelősség alól ezeket az urakat nem engedhetjük ki, a komolyság rovására menne és igazságtalanság lenne részünkről, ha csak azokat számoltatnánk, akik ma is szemben ülnek velünk, mindazokat pedig, akik egy rövid fordulattal nemrég mellénk telepedtek, a felelősség elől könynyen megfutamodni engednők. Ëpen ezért mai felszólalásomat fel fogom használni arra is, hogy később a t. Nemzetgyűlés engedélyét kérjem, hogy a tárgytól eltérhessek és néhány megjegyzést tehessek a politikai helyzetre. Mielőtt azonban ezt tenném, magával a törvényjavaslattal óhajtanék érdemileg foglalkozni. Mindenekelőtt leszögezem, hogy én is azon az állásponton vagyok, hogy csonka Magyarországon a hivatalok és hivatalnokok száma annyira felszaporodott, hogy az immár nemcsak a köz érdekeinek érvényesülését nem szolgálja, de a magános állampolgárok érdekeinek szolgálatát is inkább hátráltatja, mint elősegíti. Megállapítom én is, hogy a közalkalmazottak száma túlhaladja azt a létszámot, amelynek munkájára a köz érdekében tényleg szükség van és amelynek munkásságát az állam a mai viszonyoknak megfelelően jól meg is tudja fizetni. Mindezekből kifolyólag azon az elvi állásponton vagyok, hogy a felesleges hivatalokat meg kell szüntetni, a felesleges közalkalmazottakat el kell bocsátani és ebben a tekintetben a törvény* hozásnak akarva-nemakarva, kénytelen-kelletlen, bármennyire fáj is, sürgősen intézkednie kelL Azt mondom, hogy a legfőbb ideje immár annak, hogy ezt a törvényjavaslatot letárgyaljuk, mert annak függőben hagyása és hosszas napirenden tartása megmérhetetlen károkat okozott az egyes hivataloknak. Az a bizonytalanság, amely a hivatalnokok lelkében élt, akadályozta munkásságukat, feldúlta családi otthonukat, rontotta hivatalokban a kollegialitás érzését, mely azelőtt megvolt köztük, és igy mindezeket számításba véve, benn a hivatalokban a köz érdekeinek a rovására ment. Általában meg kell állapítanom^ hogy az elmúlt hónapokban nem szivesen dolgoztak a hivatalnokok. Nagyon sokan nem dolgoztak, sok hivatalban nem dolgozott senki, gerinctelen és akaratnélküli lett mindenki, mert attól féltek, hogy az elbocsátásnál majd rájuk kerül a sor. A« állami alkalmazásnak egyetlen előnye az a biztosság volt, hogy ha erre a pályára léptem, biztosítva volt a megélhetésem, egy biztos pályán voltam. Az ilyen intézkedések, mint tavaly a B-listások elbocsátása és most ez az ujabb létszámapasztás az állami alkalmaztatásnak egyetlen előnyét, a biztosságot szünteti meg az emberek lelkében, és igy ennek az ügynek a függőben hagyása, hosszadalmas tárgyalása és napirenden tartása a köz érdekeinek rovására ment. En nem abból indulok ki, amiből a t. pénzügyminister ur, aki Parisban az entente jóvátételi bizottság előtt nyilatkozatában a létszámapasz-