Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-178

A nemzetgyűlés 178, ülése 1923. hogy mi kardcsapással fogjuk visszavívni az ország régi határait, de igenis meg vagyok róla győződve, bogy ezek a békeszerződések meg fog­nak változni a népek akaratából. Amint XI. Pius pápa gyönyörű körlevelében is mondja : a békeszerződések ugyan okmányokba vannak fog­lalva, de nincsenek belefoglalva a népek szivébe. Nekünk nem szabad letennünk arról a remény­ről, hogy a népek akarata fog egy más alaku­lást létrehozni ; de akkor miért tüntessük el épen azt a vármegyét, amely a népkultúra tekintetében legelső helyen áll, amelyben alig -volt 1%-nyi analfabéta? Eddig Magyarország dicsekedhetett azzal, hogy ime, nézzétek, nekem van egy vármegyém, amely igazán európai nivón áll, és ez Mosón vármegye. A szomszédos Sop­ron vármegye is körülbelül ugyanazon a nivón állott. Most épen ezt a kulturális szempontból tündöklő vármegyét szüntetjük meg. Mosón megye igazi demokratikus megye volt, mert dzsentrije nincs. Vannak nagy latifundiumok: a főhercegi, az Eszterházy-hercegi, a Wenckheim grófi, a Khuen-féle és a többi, de amellett — bocsánat a kifejezésért, amit ők használnak — Bauerkomitat, tehát, mondjuk, kisgazda megye. Amikor azt mondják, hogy a kisgazdaosztály vezet Magyarországon, akkor akisgazdakormány, a kisgazdákra támaszkodó kormány teszi meg azt,'hogy épen ezt a vármegyét, amely igazán önálló kisgazdákból, jómódú és művelt gazdák­ból áll, eltörli a föld színéről. Politikai hibának tartom, hogy a mostani törvényjavaslat alapján egy ilyen életre való megye megszűnjék, amely inkább mintamegye kellene hogy legyen, amelyre azt mondhassuk : ime, Mosón megyében az iskola­ügyet legelőbbre tudták vinni, ott ki tudott fejlődni egy önálló, független kisgazdaosztály. Ez a megye maradjon meg a jövőre is ! A hivatalokat lehet kevesbbiteni és arányba hozni a mostani lakossággal. Azonkívül van a megyében egy ipari fej­lődést igérő város ós azáltal, hogy ez meg­szűnik megyei központ lenni, az ottani intéze­tek is labilis helyzetbe kerülnek, főként a fő­gimnázium, pedig mi azt akarjuk, hogy a tan­intézetek a gazdaosztály, az ipari osztály és a munkásosztály gyermekeiből — mely szintén nagy számmal van képviselve —- intelligens, az élet küzdelmeire edzett polgárokat nevei jenek. A viszonyoknak talán inkább megfelelő volna, ha a főgimnázium helyett reálgimnázium volna ilyen városban, ahol más középiskola nincs, mert a tanulók választhatnának több pálya között. Az ilyen középiskola fennállását vesze­delembe hozzák azzal, ha az illető város meg­szűnik megyei központ lenni. De a kereskede­lem, az ipar is szenved. Ez nagy igazságtalanság ós nagy politikai ügyetlenség is, mert ez határszéli város, mely­nek hivatása az, hogy azokat, akiket elszakí­tottak tőlünk, a hagyományok révén vissza­tartsa nálunk. Ezek úgyis megszokták, hogy évi augusztus hó 29-én, szerdán. 263 odajárjanak az árvaszékhez, odajárjanak pörös ügyekkel és odajárjanak a vásárokra ós ha a várost megfosztják jelentőségétől, akkor ezek lassankint elmaradoznak és ez a szép Nyugat­Magyarország, amely nagyrészében elveszett, másik részében idegen lesz azok előtt, akik előzően testvéreink voltak. Nyugat-Magyar­országról van szó, amely hid volt a külföld és Magyarország között. (Ugy van! a szélsőbal­oldalon ) Nyugat-Magyarország gyermeke volt Liszt és Joachim ; pardon, talán a tisztelt faj­védők megharagusznak, mert zsidókántor fia volt, de konstatálnom kell, hogy ők ismertették meg a magyar zenét a külfölddel, ezzel Magyar­ország hirét is növelték, az egész világ kultú­ráját is emelték, mert a magyar gondolatot, habár csak a zene terén, de közkincsévé tették az egész művelt emberiségnek. Ezt a hidat ne romboljuk szét, legalább azt a darabot, amely megmaradt belőle, tartsuk fenn, hogy Magyar­ország továbbra is összeköttetésben maradjon a művelt világgal, hogy jobban megbecsüljenek minket. Hiszen minél jobban tudunk össze­köttetéseket teremteni, annál jobban fognak megbecsülni minket. Ezek azok, amik engem általános szem­pontból és az Emiltett speciális okból aggodal­massá teszik számomra a törvényjavaslatot és ezért nem fogadhatom el. (Helyeslés és tops a bal- és szélsöbaloldalon.) Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő letelvén, a vitát megszakítom. A mentelmi bi­zottság előadója kivan jelentést tenni. Mikovínyi Jenő előadó : T. Nemzetgyűlés ! A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága a mai na­pon tárgyalta dr. ülain Ferenc és Lendvai Ist­ván képviselő urak mentelmi ügyét. Ebben a két ügyben a bizottság megalkotta javaslatát, amelyet ezennel tisztelettel beterjesztek azzal a kéréssel, hogy méltóztassék azt kinyomatni, szétosztani és a sürgősség kimondásával, vagyis, hogy három nap közbevetése nélkül napirendre tűzhető legyen, napirendre kitűzni. (Helyeslés.) Elnök: A mentelmi bizottság jelentése ki fog nyomatni és szét fog osztatni. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e hozzájárulni, hogy ebben az esetben a sürgősség kimondassák? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, meg­teszem napirendi javaslatomat. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, augusztus hó 30-án d. e 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki: a mai ülés napi­rendje; továbbá a mentelmi bizottság jelentése hivatalból üldözendő rágalmazás és becsületsér­tés vétségével gyanúsított Lendvai István kép­viselő ur mentelmi ügyében. a mentelmi bizottság jelentése felhatalma­zásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt fel­jelentett Ulain Ferenc képviselő ur mentelmi ügyében ; 39'

Next

/
Oldalképek
Tartalom