Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-178

À nemzetgyűlés 178. ülése 1923. a vizet, okozta a fertőzést. A kutat erre lezárták. A betegség elmúlása után megindítottuk az eljárást a kutak megnyitására. Mi történt? Felkerült az akta a népjóléti ministeriumba, a műszaki, gazdasági hivatalhoz, ez bizottságot küldött ki a helyszínére, hogy megállapítsa, hogy mi a tennivaló, hogyan kell esetleg a vízvezetéket kijavítani, dezinficiálni, hogy újból használatba lehessen venni. Megjegyzem, hogy ennek a kútnak használata igen fontos, mert azon a környéken legalább 50 kisgazdaesalád és 30 iparoscsalád lakik, és a kut ezeket látja el vizzel. A műszaki gazdasági főfelügyelő, — vagy mi volt a címe, — egyszerűen kijelentette, hogy a község az intézkedést majd meg fogja kapni. Erre lement az intézkedés az alispáni hivatalhoz, hogy a kultúrmérnöki hivatal felszólítandó a terv elkészítésére, és ezt a tervet azután terjesszék fel. Tehát bizottság volt ott stb., és végeredményben a kultúrmérnöki hivatalnak kell a tervet elkészíteni, vagyis lemegy az akta a kultúrmérnöki hivatalhoz, hogy készítse el a tervet, ós ez az akta újból végigjárja a retortákat. A lakosság addig természetesen viz nélkül állott, és az idei nyári hőségben rettenetes távolságból kellett a vizet hordani. A bürokrácia tehetetlensége következtében nem lehetett ezt az ügyet elintézni. Szabó Géza : A vízjogi törvény alapján intézkedtek ! Perlaki György: Amint említettem itt is a felelősség alól igyekeznek kibújni és más tényezőkre átsibolni az aktákat, akkor azután kereshetik ezeket és nehéz a nyomukra jutni. Az adminisztráció egyszerűsítése feltétlenül szükséges, ezt feltétlenül keresztül kell vinni. Minthogy ezt a kérdést már nemcsak itt, hanem másutt is illetékes tényezőkkel megbeszéltem, várom és remélem, hogy azok az intézkedések, amelyek rövid időn belül történni fognak, tényleg oly radikálisok lesznek, hogy nemcsak ezt a létszámcsökkentést, hanem nagyobbterjedelmü létszámcsökkentést is megengednek, és a takarókosság terén tényleg elmehetünk addig a határig, ameddig a terhet elbírjuk. Ezekután át akarok térni a szolgálati pragmatikára. Amint Emiltettem, annak, hogy az ügyek nem intéződnek el, egyik oka az is, hogy a kötelességtudás és a fegyelem a tisztviselői karban nem az, ami régen volt. Sajnos, ez így van. Ezt tegnap Homonnay t. képviselőtársam is megállapította, de megállapíthatja mindenki, aki nem nyolc, hanem kilenc, vagy féltiz órakor próbál valakit keresnf a hivatalban, bekopogtat és meglátja, talál-e ott valakit, vagy sem. A kötelességérzet, a fegyelem, különösen nagymértékben meglazult. Látjuk ezt a vidéki hivatalokban ós állampénztárakban is mindenütt. Kincs meg az a fegyelem, clZ et J kötelességérzet, ami a régi tisztviselőben meg volt, aki nem nézte azt, hogy »most kettőt ütött ívi augusztus hó 29-én, szerdán. 259 az óra, leteszem a tollat, ha nem is fejeztem be azt a mondatot, vagy aktát vagy munkát, amelyhez hozzáfogtam«, hanem dolgozott mindaddig, ami g tudta, hogy az a munka, amelyet feltétlenül el kell végeznie, nem kész. Rothenstein Mór: Akiket kicseréltek. Perlaki György : Nincs meg a hivatalvezetők iránt az a kötelességérzet, az a tisztelettudás, aminek szintén meg kell lennie, mert enélkül a fegyelem nélkül adminisztrálni semmi körülmények között nem lehet. Lehetetlen dolog, hogy igen gyakran verekedni kell azért, hogy a ministeriumok igen helyes és üdvös rendelkezéseit az elsőfokú hatóságok tényleg olyan intenciókkal hajtsák végre, mint amilyen intenciókkal azok a törvények vagy rendeletek idefent megszülettek. Szigorú szolgálati szabályzatot kell tehát alkotni. Ebben a szolgálati szabályzatban természetesen jogokat is kell adni a tisztviselőknek. Magától értetődik, hogy jogokkal kell ellátni őket,... Szabó Géza: Körülbástyázni! Perlaki György : ... és akkor a tisztviselői kar tekintettel arra, hogy jogait, amelyekért már évtizedeken keresztül verekszik, és amelyeknek jogosságát kell hogy mindenki belássa, megkapja, szívesen vállalja a nehezebb szolgálatot és szívesen vállalja a szigorú fegyelmi rendszabályokat is. Mert a szigorú fegyelmi rendszabályoktól csak az fél, aki a kötelességét nem szívesen teljesiti; arra pedig, aki a kötelességét hazájával szemben nem szívesen teljesiti, szükségünk nincs, az keressen olyan helyen megélhetést, ahol kötelességmulasztással is meg tud élni. Nagy Ernő : Jó tisztviselő a szigorúságot szereti ! Perlaki György : Ezért feltétlenül szükségesnek tartom a szolgálati pragmatika megvalósítását (Helyeslés jobbfelöl.) és azt hiszem, a szolgálati pragmatika törvénybeiktatásával ezt a negyedik bajt, a fegyelemhiányt is megszüntetjük s a fegyelmet és kötelességtudást is visszavisszük a hivatalokba és egészségesebb állapotokat fogunk teremteni. Végül még a tisztviselők illetményrendezéséről is óhajtanék néhány szót szólani. Elismerjük azt, hogy a kormány a legutóbbi rendezés alkalmával elment addig a határig, ameddig csak az állam teherviselési képességéhez mérten elmehetett ; azonkívül most a tisztviselők illetményeit újból tárgyalás alá vette és újból kilátásba helyezte azt, hogy az emelkedett drágasághoz mérten a szeptemberi illetményeket rendezni fogja. Őszintén megmondom, hogy a kilátásba helyezett 20%-os illetmény javítást nem tartom teljesen kielégítőnek a drágaság 40, illetőleg 50°/o-os emelkedésével szemben. Nemcsak magam vagyok ezen a felfogáson itt a pártban, hanem a párt többsége is. Az egész párt tanubizony-