Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-178
à nemzetgyűlés 178. ülése 1923. évi augusztus hó 29-én, szerdán. 257 szemben eljárhassunk. Ezeket elitélik a tisztességes tisztviselők. Várnai Dániel: Ezt nekem mondja? . Perlaki György : Nem. Eckhardt Tibor képviselőtársamnak mondom. Emiltettem. Elitéli ezt mindenki, azt azonban, hogy általánosítva emlegessünk ilyen vádakat és hogy az általánosítással besározzuk az egész tisztviselői kar tömegét, semmi körülmények között nem szabad megengedni. Elfogadom Várnai t. képviselőtársam beszédének végét, amelyben azt hangoztatta, hogy a tisztviseiőkérdést teljesen pártatlanul, pártpolitikai céloktól mentesen kell megoldani. Ez a kérdés olyan nagy kérdés, amelyet pártpolitikai célokra nem szabad felhasználnunk és nem szabad pártpolitikai szemüvegen keresztül néznünk. Én legutóbb elmondott interpellációmban is kerültem a pártpolitikát, tárgyilagosan igyekeztem a tisztviselők helyzetét feltárni, jelenlegi beszédemben is tárgyilagos alapon akarok maradni, tárgyilagos kritikát akarok gyakorolni az előttünk fekvő törvényjavaslat felett és rá akarok mutatni azokra a teendőkre, amelyek ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan feltétlenül megoldandók. Beszédemben különösen a takarékossági szempontot óhajtom mérlegelni és azt akarom tisztázni, hogy takarékossági szempontból mit jelent államnak és hogy az államháztartás egyensúlyának helyrehozatalára vonatkozólag milyen befolyást fog gyakorolni. Azon esetben, ha a létszámcsökkentést eredménytelenül hajtjuk végre, és a létszámcsökkentést nem fogja követni az adminisztrációnak teljes radikális egyszerűsítése, akkor takarékossági szempontból a létszámcsökkentés, véleményem szerint, semmit sem jelent, sőt ellenkezőleg, talán még túlfizetéssel fog járni, mert ha a kényszernyugdíjazásokkal kapcsolatban az állam a nyugdíjakat magára vállalja, a redukció következtében a túlórarendszert kell megvalósítani, amelyet, sajnos, máris megvalósítottak ugy, hogy a nyugdíj ós a túlórafizetések sokkal többet fognak kitenni, mint amennyit a jelenlegi fizetések kitesznek. Már egy interpellációmban is hangoztattam, hogy a túlórarendszernek ellensége vagyok, és ezt az álláspontomat annak ellenére, hogy egy lap megtámadott miatta, továbbra is fentartom. Elismerem, hogy vannak egyes esetek és egyes hivatalok, ahol bizonyos időszakokban a munka felhalmozódik, amikor szükség van túlórázásra, de nem ismerem el azt, hogy ezt rendszerré kell tenni. Különösen furcsának tartom azt, hogy egyfelől létszámcsökkentésről beszélnek, másfelől pedig a túlórák rendszerét akarják megvalósítani. A létszámcsökkentést csak akkor lehet keresztülvinni, ha felesleges munkaerőink vannak, a túlórarendszert pedig akkor lehet megvalósítani, ha munkaerő nem áll rendelkezésünkre, vagyis a rendelkezésre álló munkaerővel a felgyülemlett munkát nem tudjuk elvégezni. Ez a kettő tehát ellentmond és ezt az ellenmondást feltétlenül meg kell szüntetni. Tisztában vagyunk azzal, hogy a legegyszerűbb ügyek elintézésére is sokszor évekig kell várnunk ; tisztában vagyunk azzal is, hogy az egyes burokban az akták folytonosan halmozódnak, a restancia folyton emelkedik, nő, ahelyett, hogy apadna és a legegyszerűbb ügyek elintézésére is legalább képviselői protekcióra van szükség, létszámcsökkentéssel kapcsolatosan keresni kell azokat az okokat is, amelyek ezeket az állapotokat előidézték. Tökéletes munkát csak abban az esetben végzünk^ ha ezeket az okokat megszüntetjük. Szerintem ezeknek az állapotoknak négy okát lehet fellelni. Az egyik ok a túlhajtott adminisztráció, vagyis a bürokratizmus ; a másik az a folytonos rendeletgyártás, mely az adminisztrációt megnehezíti és amely az adminisztrációban a lehető legnagyobb zavarokat idézi elő. Már a tisztviselői körökben is kitaláló osztályoknak keresztelték el ezeket a rendeleteket kibocsátó osztályokat, mert olyan tömegével jelennek meg ezek a rendeletek. Igen furcsa, hogy épen akkor, amikor tisztviselői redukcióról beszélünk, nemhogy ez a rendeletgyártás megszűnt volna, de még folytonosan növekszik. Harmadik okát ezeknek az állapotoknak abban látom, hogy a tisztviselők legnagyobb része igyekszik a felelősség alól kibújni és ez szülte meg az úgynevezett aktasibolási rendszert, mely abból áll, hogy az aktákat az egyik helyről a másikra tolják át ós igy igyekeznek egyesek kibújni a felelősség alól. A negyedik oka ezeknek az állapotoknak az, hogy a tisztviselői karban — ezt mint tisztviselő őszintén elismerem — meglazult a fegyelem, a kötelességteljesítés érzése, az nem olyan, mint a milyen békeidőben volt. Az első három okot az adminisztráció egyszerűsítésével ki tudjuk küszöbölni, meg tudjuk gyógyítani. A negyedik okot, szerintem, csak egy szolgálati pragmatika megteremtésével lehet kiküszöbölni. Ez a három kérdés tehát, a létszámapasztás, az adminisztráció egyszerűsítése és a szolgálati pragmatika, szerintem, olyan szorosan összefügg egymással, hogy azok nélkül gyökeres munkát ez a nemzetgyűlés semmi körülmények között sem tud végezni. Az adminisztráció egyszerűsítése nemcsak magyar probléma. Az adminisztráció egyszerűsítése a győző államoknak is problémájává lett. Látjuk, hogy Olaszország is mindent elkövet abban az irányban, hogy adminisztrációját egyszerűsítse. Mussolini ministerelnök egyik legfontosabb programmpontja az adminisztráció egyszerűsítésének keresztülvitele és ha figyeljük az olasz lapokat, azt látjuk, hogy az egész közönség nagy figyelemmel kiséri azokat az intézkedéseket, melyeknek segítségével az olasz kormány a bürokratizmust agyon akarja ütni. Természetes is, hogy a győző államoknak is erre a térre kell lép-
