Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-178

À nemzetgyűlés 178. ülése 19.23. évi augusztus hó 29-én, szerdán. 051 Várnai Dániel; A törvényjavaslat 17, §-ában a vallás- és közoktatásügyi minister nemcsak a tanitói létszám csökkentésére, hanem iskolák megszüntetésére is felhatalmazást kér. (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Hallatlan!) A javaslatnak ez a rendelkezése látszólag a felekezeti iskolák ellen irányul. Ez ellen nem tennék sok kifogást, mert tudjuk azt, hogy sajnos, a felekezeti iskolák pedagógiai eredmények tekintetében mindig igen szegényesen szolgálták a kultúrát... (Félkiáltások jobb felöl : Maguk szerint !) Perlaki György: Ez tévedés! Várnai Dániel : A közbeszóló képviselő urakat felhivom, hogy a szakíróknak, a szakközlönyöknek a cikkeit olvassák el ebből a szempontból ... Perlaki György: A gyakorlatból tudjuk! Várnai Dániel : ... és onnan meg fogják állapithatni, . . . Perlaki György: A gyakorlatból állapítsák meg ós ne a szakírók cikkeiből! Várnai Dániel : . . . hogy, bizony, a felekezeti iskola koránt sem éri el azokat az eredményeket, amelyeket elér az állami vagy a jó községi iskola. Nánássy Andor: Ezt nem lehet mondani! Petrovácz Gyula : Nem a jellegtől, hanem a tanítótól függ ! (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsöbalóldalon.) Várnai Dániel : Ha tehát a kultuszminister ur a felekezeti iskolákat akarná megszüntetni, én kifogást ez ellen nem tennék akkor, ha a megszüntetett iskolák helyére más iskolákat állítana s ha ez a lépése egyúttal azt jelentené, hogy megkezdődik az elemi népoktatás terén az iskolák államosítása vagy ezzel párhuzamosan az iskolák községesitése. Petrovácz Gyula : Semmi szükség sincs reá ! Várnai Dániel: A 17. § 2. bekezdésében... Dénes István : Menjünk vissza a középkorba ! Rothenstein Mór: Változnak az idők! (Zaj a szélsöbalóldalon.) Várnai Dániel : ... az foglaltatik, hogy (olvassa) : »Két vagy több elemi népiskolával biró olyan községben és egyéb lakott helyen, ahol a mindennapi tankötelesek száma az utolsó 10 óv átlaga szerint a hatvanat meg nem haladja, ez iskolák államsegélyét meg kell szüntetni, helyettük egyetlen községi vagy állami iskolát kell állítani,« stb. Igen nyomatékosan rámutatok ezzel kapcsolatban arra, hogy ha a minister ur a hatvanas átlag szerint akarna iskolákat megszüntetni, akkor nagyon-nagyon sok iskola megszüntetésére nyílnék neki alkalma, mert a Magyar Statisztikai Szemle, amely a magyar királyi statisztikai hivatal félhivatalos kiadványa, egy táblázatot közölt legutóbbi számában s e táblázat szerint egy tanerőre jutott az elemi népiskolában 57 tanuló. Nagy Ernő: Nyíregyházán meg 90 és 100. Várnai Dániel : Ha a minister ur hatvanas átlagot állit fel, akkor nagyon sok iskola megszüntetésére lesz alkalma. Mert azt, ugyebár, tudjuk, hogy az átlagot nagyon lerontották a háború következtében elmaradt születések, amennyiben ennek következtében kevesebb a tanköteles gyermekek száma is. Baticz Gyula : A halálozások számának a szaporodása is lerontotta ! Várnai Dániel: Hogy ezen a területen is tisztán lássunk, utalok Bnday Lászlónak, a statisztikai hivatal volt igazgatójának egy, már második kiadásban is megjelent könyvére, amelyben rámutat arra, hogy az elmaradt születések következtében 1921-ben 132.000 főnyi volt a tankötelesek számának a- csökkenése, 1922-ben 352.000 főnyire emelkedik ez a csökkenés, 1923-ban 583.000 a csökkenés és 1924-ben a tankötelesek számának a csökkenése a háború folytán elmaradt születések következtében 843.000 főnyi lesz. A háborúnak tehát óriási része volt abban, hogy a tanköteles gyermekek száma évről-évre egyre csökken s ennek következtében 1936-, 1938-, 1939-ben szinte katasztrofális mértékben fog csökkenni a munkabíró férfiak és fiatalemberek száma is. Ismétlem tehát, hogy a hatvanas átlag igen magas, mert a kimutatás szerint — amint rámutattam — az átlag ötvenhét. S amennyiben, sajnos, Magyarországon még nagyon sok az egytanitós iskolák száma, — s az átlagot ehhez az egy tanerőhöz is vették — ismételnem kell, hogy ha a minister- ur ragaszkodik a hatvanas átlaghoz, akkor igen sok iskolát beszüntethet majd a közoktatásügyi politika nagyobb dicsőségére. Ausztria ugyanúgy küzködik, vergődik a háború következtében előállott körülmények és inség nyomása alatt, mint Magyarország. De azért Ausztriában a létszámcsökkentés — pedig egynéhány etapja ott is volt ennek — nem terjed ki a tanítóságra. Miért kell kiterjeszteni a tanítóságra nálunk, amikor az iskolákat kellene szaporítani, hogy a tanítókat el lehessen helyezni s amikor a tanítók továbbképzését kellene kiépíteni, hogy szellem, amelyet a felekezeti preparandiákban szívtak magukba, jobban átidomuljou, a koreszméktől jobban teleszivódjék s hogy a tanítók jobban oktassanak, mint ahogy mai tudásuk, akaratuk és szándékuk szerint oktatni tudnak. Milyen kultúrpolitika, amely népiskolákat szüntet meg, csökkenti a tanítók létszámát, a megmaradó tanítók nagy többségét pedig kiszolgáltatja egy kormánymegbízott hatalmának? Bizonyára nem olyan, amelyet akár a tisztelt többség is teljes lelkiismerettel támogathat. Vanczák János: így majd elérjük NagyMagyarországot ! Várnai Dániel : Minthogy itt népiskolák megszüntetéséről, a tanitói létszám csökkentésé-