Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-178

À nemzetgyűlés 178. ülése 1923. évi augusztus hó 29-én, szerdán. 249 ebből a szempontból megnézzük azt, hogyan áll a II. és a VI. fizetési osztály, akkor azt látjuk, hogy mig 1914-ben a II. fizetési osztályban 12 főnyi volt a létszám, addig 1923-ban ez a létszám 18. A III. fizetési osztályban 1914-ben volt 19 tisztviselő, 1923-ban van 25. A IV. fizetési osztályban 1914-ben volt 29, 1923-ban van 106 tisztviselő. Az V. fizetési osztályban 1914-ben volt 318 tisztviselő, 1923-ban van 1154, tehát igen sok százalékos szaporodással a többlet 836. A VI. fizetési osztályban 1914-ben volt 1481 tisztviselő, 1923-ban van 3342, vagyis 1914-gyel szemben itt a tisztviselői létszámban 1861 főnyi szaporodás történt. Én újra azt mondom, ha nem ezen a ponton kezdik meg a létszámcsökkentést, talán előáll majd az adminisztrációban egy numerikus csökkenés, de amit el akarunk érni és amit minden körülmények között, minden akadály ellenére el kell érnünk, hogy t. i. a tisztviselői létszámcsökkentéssel az ország terhét is enyhítsük, ezt nem fogjuk elérni. Farkas István : Még rosszabb lesz az adminisztráció. Peidl Gyula : A dolgozók számát csökkentik, a többiét szaporítják. Várnai Dániel : Ezzel kapcsolatban szólnom kellene még arról a létszámról is, amely az 1922. és 1923. évi költségvetési előirányzat »különleges személyi járandóságai« mögött van. Itt én, őszintén szólva, a részletekbe nem akarok belemenni, csak arra akarok rámutatni, hogyha itt le is vonom a vámőrségre vonatkozó adatokat, akkor is marad ezen a címen két és félmilliárd kiadás 23-as zürichi korona-kurzuson. Ismétlem, nem akarok a részletekbe belemenni, tehát nem részletezem, hogy pl. a »műegyetemi technikai kísérleti intézet,« vagy az »állami középiskolai internátusok« vezetése, avagy a »hadilevéltár és múzeum« és hasonló címek alatt a »vezórfőtanácsnoki« és egyéb »tanácsnoki,« »előadói« és »főelőadói« állásoknak micsoda monstruozitása húzódik meg. De én ezzel vonatkozásban is és különösen ezzel vonatkozásban ki akarom emelni azt, hogy ha ilyen drága pénzen az ország életfáján fagyöngyöket nevelünk és ezek miatt kell takarékoskodnunk, szegényeskednünk a szociális kiadások terén, akkor, akármit is teszünk, nem fogunk tudni lábraállni. Az ellenőrzés biztosítása szempontjából szükségesnek tartom a következő határozati javaslat benyújtását és kérem is a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt méltóztassék elfogadni (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítja a kormányt, hogy a létszámcsökkentés mértékéről legkésőbb 1923. évi november 30-áig igazgatási ágak és ezeken belül költségvetési cimek szerint a nemzetgyűlésnek részletes jelentést tegyen. A nemzetgyűlés már most kimondja, hogy ott, ahol a nemzetgyűlés a legalább 20°/o-nál kisebb mértékben történt apasztást nem találná elfogadhatónak, a további csökkentést annak idején megállapítandó mérvben kell majd végrehajtani.« Rá kell térnem ezután röviden arra, amit Szijj Bálint képviselőtársam is felEmiltett, és aminek megszüntetését követelte : a természetbeni ellátás kérdésére. A szándék meg van arra, hogy megszüntetik, de hogy mikor szüntetik meg, azt még senki sem mondta meg határozottan. Strausz István : íjosszabbitást kértek ! Várnai Dániel : Állítólag még egy esztendeig fentartják a- természetbeni ellátást. Strausz István : Tavaly is ezt mondták ! Várnai Dániel '. A pénzügyminister ur azonban abban a memorandumában, amelyet a jóvátételi bizottsághoz intézett, azt mondja, hogy »a természetbeni ellátást . . . csak a pénzérték állandósításával lehet majd teljesen megszüntetni.« Tehát itt igazán egy igen messze eső határidőt fektet le a pénzügyminister ur, és ezek szerint ad graecas calendas lehet a természetbeni ellátás rendszerét kitolni. Pedig a tisztviselők és alkalmazottak többsége maga sem követeli, maga sem tartja helyesnek ennek fentartását. Én el tudom fogadni azt, hogy az államnak kötelessége segítségére sietni alkalmazottainak olyan körülmények között, amelyek között ezek a legminimálisabb életstandardon sem tudnak megmaradni; el tudom képzelni, hogy a kormány a természetbeni ellátás valamelyes rendszerét, a segítésnek valamelyes módját fenn fogja tartani továbbra is azoknak a tisztviselőknek és alkalmazottaknak érdekében, akiknek összilletménye nem éri el a szükséges létminimumot. De hogy ezt a rendszert teljes egészében fentartsák, még pedig ugy, hogy azt sem tudjuk, meddig tartják fenn, ezt én a fizetésrendezés és a fizetés egységesítése után nem tartom kívánatosnak már csak azért sem, mert méltóztassanak elhinni, t. képviselő urak, valóságos lázitó hatása van az adófizető tömegekre annak, hogy pl. több százezer koronás havi fizetés mellett még természetbeni ellátást, olcsó húst, olcsó zsirt, olcsó fát és olcsó cukrot adjanak bizonyos tisztviselői kategóriáknak. Hogy az e rendszer következtében életre támadt és virágzó monopóliumok mennyire veszedelmes és mennyire romlaszt maga körül minden egészséges életet, azt csak egy példával akarom igazolni, és pedig a természetbeni ellátás terén a tisztviselőknek zsírral való ellátásának kérdésénél. Itt az a helyzet, hogy a kormány a Sertésnagyvágó Részvénytársaság utján szerzi be tisztviselői számára a zsirszükségletet és nem a szabadforgalomban. Nem kívánom részletezni, de bárkinek kívánságára rendelkezésére bocsátom ezt a számítást. Rá kívánok azonban mutatni arra, hogy e szerint a számítás szerint, amely még akkor kelt, amikor az élő sertés kilogrammonkénti ára 3000 korona volt a mai 7—8000 koronás élősúlylyal szemben, a kor-