Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-178

244 'A nemzetgyűlés 178. ülése 1923. ségvetés szerint pedig a létszám 208.309 volt. Itt mutatkozik tehát először csökkenés, még pedig 774. A két költségvetési előirányzat tisztviselői létszámának csökkentése szempontjából én kénytelen vagyok ismételni azt, bogy bizalmatlan vagyok abban a tekintetben, bogy ezt a létszámcsökkenést végre fogják hajtani. Azt látom ugyanis, bogy mig 1921/22-ben megkezdték a B-listával a közszolgálati alkalmazottak létszámának csökkentését, és azt jelentették, hogy a B-listával a csökkenés elért 10.000 főnyi létszámot, addig — ha megnézzük és a valóságos számokat vesszük elő — azt látjuk, hogy nem 10.000 főnyi volt a csökkenés az 1921/22. évvel szemben, hanem mindössze 774. Baticz Gyula: Tehát az egyik oldalt szaporították ! Várnai Dániel : Ha átmegyünk a részletekbe és különböző hivatalos kiadványok összevetéséből felderítjük a valóságos helyzetet, azt látjuk, hogy a tisztviselői létszám tekintetében sohasem szolgálták nálunk a takarékosság szempontját. En — amint az indemnitási vitában is már rámutattam — ismételten kénytelen vagyok a nemzetgyűlés figyelmébe ajánlani azt, hogy mig pl. Nagy-Magyarországon a csendőrtisztek száma 295 volt, addig az Vs-ra csökkent CsonkaMagyarországon — amint ezt az 1921/22. évi költségvetéshez mellékelt kimutatás bizonyitja — ez a létszám ma 588-at tesz ki. A csendőrlegénység létszáma pedig Nagy-Magyarországon 11.623, csonka Magyarországon pedig 11.412 volt. Ennél is nagyobb volt a létszám a múlt esztendőben, ugyancsak e hivatalos kiadvány szerint: 17.400. Az államrendőrség létszáma, a belügyministerium kimutatása szerint, szintén szaporodott. Ezt indokolva láttom abban, hogy közben végrehajtották a rendőrség államosításáról szóló törvényt és igy természetszerűen szaporodott az államrendőrség létszáma, viszont a konklúzió az, hogy a csendőrség és a rendőrség létszáma a trianoni Magyarországon megmaradt olyannak, mint amilyen volt Nagy-Magyarországon, vagyis még inkább csendőr- és rendőrállammá lettünk, mert a csendőrségi és rendőrségi karhatalom ma aránylag sokkal nagyobb, mint amilyen volt Nagy-Magyarországon. Tovább menve az egyes hivatalokon, — amire már a múltkor is rámutattam, — azt látjuk, hogy a kormányzóság tisztviselőinek létszáma ma 351. Igaz, hogy a múlt évi létszámmal szemben 78 főnyi apadás mutatkozik, az apasztás után azonban a létszám még mindig 351 fő. Ez mindenre mutat, csak nem takarékosságra és csak arra nem, hogy a kormány megfogadta volna azt az utasítást, amiről még Hegedüs pénzügyminister tett említést, hogy a kormányzó egyenes utasítására a takarékosságot kell szolgálni a kormányzóság hivatalaiban is. Strausz István: Ott kell kezdeni! Peidl Gyula: ügy van, ott kell kezdeni! évi augusztus hó 29-én, szerdán. Várnai Dániel : A múltkor részletesen előtártam ezt s a pénzügyminister ur nem tartotta helyesnek azt a bázist, amelyen a kormányzóság tisztviselői létszámát és személyi kiadásait Ferenc József, illetőleg NagyMagyarország királyi udvartartása hasonló hivatalainak létszámával összehasonlítottam. En nem tudom, hogy a pénzügyminister ur honnan vette azt, hogy Ferenc József kabinetirodájának költségvetési előirányzata nyolcvan millió aranykorona volt. Én az 1913. évi költségvetést néztem meg illetve ezt használtam az összehasonlítás bázisául. Ebben azt találtam, hogy Ferenc József kabinetirodájának személyzete kitett 32 főt, a személye körüli ministerium személyzete 24 főt, ez összesen 56, de ebbe bele vannak számítva a szolgák és a küldöncök is. Ezzel szemben a kormányzóság tisztviselőinek száma igy alakul : a fizetési osztályokba sorozott tisztviselők száma 54, díjnokok és kezelők száma 19, összesen 73, ebbe azonban nincsenek beleszámítva a szolgák és a műszaki személyzet tagjai. Ami a személyi költségeket illeti, 1913ban Ferenc József kabinetirodájában a személyzeti kiadás volt 193.519, a személye körüli ministeriumé 291.243, összesen tehát 484.762 aranykorona. Ezzel szemben a kormányzóság személyzetének kiadása volt 196,407.000 K, még pedig a korona 0'23 centimes zürichi jegyzése idején, ugy hogy a mai zürichi jegyzés mellett ez az összeg eléri, ha meg nem haladja, a másfél milliárd koronát. Természetesen e számokba nem vettem fel a Ferenc Józsefnek adott 11 millió aranykorona civillistát, sem a kormányzó ur személyi járandóságait. Levontam a kormányzóság költségvetését terhelő nyugdíjakat is. Az 1913. évi költségvetéssel való összehasonlítás alapján arra kellett rájönnöm, hogy a kormányzósági adminisztráció a létszám és a kiadások tekintetében nagyobb terhet jelent, mint az 1913. évi költségvetés hasonló tétele. (Felkiáltások a ssélsöbalóldalon : Ez a takarékosság !) A t. pénzügyminister ur azt mondotta, hogy ezekre a hivatalokra bármely államforma mellett szükség van. Azt hiszem, ez az állítás súlyos tévedés. A kérdést azonban nem az államforma dönti el, hanem az ország teherbíróképessége. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Addig kell nyújtózkodni, amíg a takaró ér. Ebből a szempontból bizony nagy takarékosságra volna szükség a kormányzóság adminisztrációjánál is. (Ugy van! half elöl.) Nem érdektelen a Ferenc József kabinetirodájának személyzeti létszámával és költségvetési tételeivel való összehasonlítás után az sem, ha napjainkból veszek külföldi példákat azokból az országokból, amelyek szintén a legyőzött és ezer és ezer bajjal küzködő államok közé tartoznak, és amelyek szintén szerveztek ' az államfő körül hivatalokat. Az osztrák szövet-