Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-178
238 A nemzetgyűlés 178. ülése 1923. évi augusztus hó 29-én, szerdán. ről szóló törvényjavaslathoz hozzászólok, beszédem elején mindjárt belekapcsolódom az előadó ur azon mondatába, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Mi ezt már régen mondtuk, én és elvbarátaim már régen javasoltuk az igen t. kormánynak, sőt még HegymegiKiss Pál és Homonnay Tivadar t. barátaim sem tehetnek nekem szemrehányást, akik azt mondták,-hogy baja ennek a javaslatnak, hogy már három évvel elkésett. Mi már három évvel ezelőtt figyelmébe ajánlottuk az igen tisztelt kormánynak, hogy a 13 vármegyés Magyarország nem birja eltartani a 63 vármegyés Magyarország tisztviselőit. Azonban most is jókor van még, mert jobb későn, mint soha ezt megcsinálni. Egy ajánlattal fordulok az igen t. belügyminister úrhoz, amit már szintén régen és többször hangoztattam, t. i. hogy szüntessük meg a tisztviselők természetbeni ellátását. Nem azért mondom ezt, hogy a tisztviselőknek bizonyos kárt okoznak ezzel, vagy a fizetésüket csorbítsam ; hanem arra kértem a kormányt mindig, hogy azt a pénzt, amit erre a tisztviselői természetbeni ellátásra költenek, adja oda a tisztviselőknek fizetésjavitás gyanánt és akkor megszűnnek azok a panaszok, amelyek a dohos liszt, avas zsir és mindenféle más hibás kiszolgálás körül vannak s megszűnnek azok a panamák, amelyek tekintetében olyan sok panasz van. Nem hallgattak ránk már akkor sem, amikor ezelőtt három evvel a pénz lebélyegzésekor a polgárság pénzkészletének felét elvette az állam kényszerkölcsön címén. Már akkor ezt a módszert ajánlottuk, mert azt mondva az akkori pénzügyminister urnák, hogyha ez is elfogy, akkor mit fog csinálni a pénzügyminister ur. Azonban a leleményes pénzügyminister urak feltalálták magukat, mert hiszen találtak ki ujabb bevételi forrásokat, behozatták velünk a forgalmi adót, azután Hegedüs pénzügyminister ur keresztülvitte a vagyonváltságot, azonban amikor a vagyonváltságból befolyó összegek forrása is apadóban volt, akkor a pénzügyminister ur keresztülvitte a múlt évben a buzaórtékben való földadófizetést. Amikor aztán már ez sem segített a bajon, .ós azóta a bankóprés sírva-nyikorogva folyvást működik, vagy legalább is sir és jajgat a közönség, melyet a bankóprés által előidézett bankóinfláciő okozta drágaság fojtogat, most, a huszonnegyedik órának úgyszólván ötvenkilencedik percében gondol az igen t. kormány a létszámredukcióra. De, mint előbb is mondtam, jobb később, mint soha, mert hiszen, ha államcsőd következnék be, amelyhez nagyon közel állunk, akkor már késő lenne minden és egyetlenegy tisztviselőt sem tudnánk már többé fizetni. A magam részéről ezt a létszámredukciót még kevesellem, mert csonka Magyarország területi százalékának megfelelően a régi tisztviselőknek csak 30 százalékát lehetne megtartani, 70 százalékát pedig el kellene bocsátani. Mivel azon- j ban itt a fővárosban nagy közintézmények, kultur-, közigazgatási és igazságügyi központok vannak, ezek természetesen több tisztviselőnek a munkáját veszik igénybe, úgyhogy a tisztviselők 50 százalékának megtartását a magam részéről is jogosultnak tartom, tehát ugy gondolom, hogy 50 százalékkal kellene redukálni a létszámot. Sok szó esett már arról, hogy hogyan helyezzék el az elbocsátandó tisztviselőket. Több ajánlatot tettek a kormánynak erre nézve, többek között nagyon szépen fejtegette tegnap Maday Gryula t. képviselőtársam, hogy milyen intézményeket kellene létesíteni, ahol el lehetne helyezni őket. Magam is azon az állásponton vagyok, hogy elsősorban a vagyonos tisztviselőket kell elbocsátani, de ha a vagyontalan tisztviselőknél is igénybe kell venni ezt az eszközt, ezeket azoknál a vállalatoknál kellene elhelyezni, amelyekre az állam ingerenciát gyakorolhat. Elég sok ilyen újonnan keletkezett iparvállalat van Magyarországon és ezeknek működésében sinyljük ma a ruházat és mindenféle iparcikkek drágaságát, mert a kormány megszorítja a kiviteli engedélyeket, hogy az országba a szükséges iparcikkek be ne jöhessenek és hogy ezek a most keletkezett ipari vállalatok grasszálhassanak, megerősödhessenek. Ezért van az, hogy ma egy métermázsa búzáért csak egy kalapot lehet venni, nem is elsőrendűt, mert hiszen az elsőrendű kalap 80—90.000 korona, mig a búza ára 65.000 korona. Ilyen az a nagyon irigyelt kisgazdajóiét. Egy métermázsa búzáért békeidőben öt inget lehetett venni, ma csak egy inget, és mig békeidőben egy ekét meg lehetett venni két és fél métermázsa búzáért, egy szekeret pedig 12 métermázsáért, addig ma csak ezeknek többszöröséért. Ez az a kisgazdajólót, melyet a sajtó is pertraktálni szokott. Nagy Ernő: Nem kisgazdajólét ! Nagygazdajólét ! Szijj Bálint: Ezekre az uj vállalatokra, amelyek ezt a drágaságot zúdítják az ország nyakába, lehet az országnak annyi befolyása, hogy náluk elhelyeztesse azokat a vagyontalan tisztviselőket, akiket el fognak bocsátani. Ami a megmaradt tisztviselőket illeti, ezekre nézve én is csatlakozom Homonnay t. képviselőtársamnak azon fejtegetéséhez, hogy ezeket tessék doldoztatni, tessék velük dolgoztatni legalább is 6 órát, mint ahogyan leszerződtek. Horváth Zoltán: Ez igaz! Ne 11 órakor menjenek a hivatalba ! Szijj Bálint: Ne 11 órakor járjanak be a hivatalba újságot olvasni és ne 1 órakor menjenek haza, mintha valaki büzbombát vetett volna be a hivatali szobába. Ha reggel 8-tól d. u 2-ig dolgoznak, — mint ahogy ezt Homonnay Tivadar t. képviselőtársam is követelte elég dörgedelmes hangon, amiért köszöntöm — akkor I nem kerül majd túlórázásra a sor ,és ezuton is
