Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-177
226 14 nemzetgyűlés 177. ülése 1923. ségeink, bogy mi minden jogunk feladásába, elrablásába szó nélkül belenyugszunk, bogy mi törvényt hozunk a trianoni békének kárunkra történt megszegése alapján, akkor ennek más következménye nem lehet, mint az, hogy ellenségeink biztos tudatában vannak annak, hogy belőlünk az ellenállási képesség és az életösztön kiveszőben van és ezért napról-napra mindig ujabb követelésekkel fognak előállani és minket napról-napra ujabb gúzsbakötéssel akarnak megnyomorítani. Azt hiszem, azok a tárgyalások, amelyek most a kölcsön ügyében folynak, azt bizonyitják, hogy szomszédaink már olyan gyengének tekintenek minket, hogy nekünk már mindent el kell fogadnunk, amit ők diktálnak. Pedig ez nincsen igy, ez csak látszat, mely a kormány eddigi hibás és gyenge külpolitikájából és az ilyenféle törvényjavaslatokból folyik. Tanulságos kürölnézni kicsit szomszédainknál. Nem szabad túlbecsülni ezek erejét és lebecsülni a mi erőnket. Nem minden fenékig tejfel a mi szomszédainknál sem. Velünk, magyarokkal megegyezni legalább is olyan érdeke szomszédaink, mint nekünk magyaroknak velük megegyezni. (Helyeslés halról.) Amit én odaát látok Cseh-Szlovákiában, az nem bizonyítja azt, mintha ott minden rendben van. Rettenetes gazdasági krízis van Cseh-Szlovákiában, a felvidéki ipart a csehek először tönkre akarták tenni, hogy Absatzgebiefc-jük legyen a nagy cseh ipar számára. Csakugyan be is zártak jóformán minden gyárat Felső-Magyarországon, a pénzintézetek bukófélben vannak, a kereskedők kényszeregyezség előtt állanak, de ez a pusztulás nem állt meg a Felvidéken, hanem átcsapott Csehországba is, és ott is folytatódik a nagy gazdasági krizis, melynek legjellemzőbb tünete, hogy a munkástömegek munka nélkül állanak és ötös-tizes csoportokban koldulnak élelem után a falvakban. Csehországnak tehát nagyon nagy érdeke, hogy Magyarországgal megegyezzen, hogy szabad kaput találjon Magyarország felé ipari termékeinek. A gazdasági krízisnek megfelelőek ott a politikai viszonyok is. Választatni sem mernek Felső-Magyarországon, mert a mai cseh rezsim nemcsak a magyaroknál, de az u. n. tót testvéreknél is elvesztette lába alól a talajt. Ugyanezt látjuk Szerbiában is, ahonnan most ment ki külföldre Radies, a horvátok nemzeti vezére a mai szerb rezsim ellen harcolni. Erdélyben is hasonlót láttam és olvastam Vajda-Vojvodának egy cikkét, amelyben azt panaszolja, hogy az erdélyi magyarság a bukaresti kormányzatnak kezd behódolni és lassan nem marad Erdélyben más elégedetlenkedő kisebbség, mint az erdélyi románság. Ilyenek az állapotok szomszédainknál gazdasági, szociális, nemzeti és politikai szempontból; nekik tehát velünk megegyezni feltétlenül nagy érdekük. Ha azonban azt látják 3 hogy mi évi augusztus hó 28-án, hedden. feladva minden írásos jogunkat is, már előre berendezkedünk a mi jogaink feladása alapján az ő kedvük szerint, akkor miért ne követeljenek tőlünk még többet óráról-órára? Tavaly decemberben indemnitási beszédemben megjósoltam a kormánynak, hogy ha ezekben a kérdésekben nem tanusit több gerincet és több erőt, akkor a közgazdasági, pénzügyi, szociális és politikai viszonyaink nálunk is óráról-órára meg fognak romlani. A trianoni határok között Magyarország életképtelen ; ezeket megváltoztatni azonban jogunk van épen a trianoni szerződés értelmében. Mit tett a kormány ebben az irányban ? Semmit, ellenben hozott olyan törvényjavaslatokat, amelyek szerződéses jogaink megszegését is szankcionálni akarják. Pedig tavaly december óta Magyarország közgazdasági ós pénzügyi állapotai katasztrofálisan megromlottak és a szociális és társadalmi béke is veszélyeztetve van ebben az országban. Miért? Mert a kormányban nincs elhatározó szándék, hogy legalább is ezen irott jogaink érvényesítésére összehozza, egységes táborba tömöritse a nemzet összes társadalmi és gazdasági erőit. (Helyeslés halról.) Miért van ez a széthúzás ma Magyarországon ? Azért, mert nincs kitűzve a nemzet elé egy nagy cél, amely felé mindenki nyilegyenességgel mehetne. Katonakorunkból emlékezünk arra, hogy csak akkor tudott a csapat egységesen masírozni, ha egy fix célt tűzött ki mi elénk a parancsnok. (Helyeslés halról.) Nem kívánom a kormánytól, hogy az ón száz-percentes irredenta elveimet fogadja el; a kormány a trianoni béke alapján áll, hát legalább a trianoni békében biztosított jogaink érvényesítését tűzze ki célul a nemzet elé. Lássunk egy komoly elhatározást, amely legalább a nagy nemzeti integritásos programmal ezt a kisebbik részét, ha kell, elhatározó nagy gazdasági és diplomáciai küzdelemmel és harccal is érvényesíteni megkíséreli. Rámutattam arra, hogy velünk megegyezni ezen az alapon igenis nagy érdeke szomszédainknak is. Ha tehát szomszédaink azt látnák, hogy Magyarország határozottan kitart ezen jogai mellett, hogy a magyarságot a kormány e nagy cél érdekében egyesíteni birja, hogy a magyar kormánynak komoly elhatározása nem engedni ezekből a jogainkból, akkor meg vagyok róla győződve, hogy szomszédaink is sokkal kisebb hangon beszélnének velünk és gondolkozóba esnének, hogy nem volna-e jó Magyarországgal végre egyszer leülni a zöld asztalhoz és lojálisán megegyezni. Az ilyenféle javaslatok azonban csak lovat adnak ellenségeink alá, csak ujabb reményt ébresztenek bennük arra, hogy hiszen a magyarok már maguk sem akarják komolyan érvényesíteni azokat a jogokat, amelyek a trianoni békében részükre biztosítva vannak. Én tehát 3 amikor fájó szívvel látom azt 3
