Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-176
À nemzetgyűlés 176. ülése 1923, szemben Zsilinszky képviselő ur szövegével. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Minthogy az előadó ur uj 2. §-ával szemben Zsilinszky Endre képviselő ur egy más szövegű szakaszt hozott javaslatba, a két uj szakaszt egymással szembe fogom állítani. A kérdést akként fogom feltenni, hogy méltóztatnak-e az előadó ur által javasolt uj 2. §-t a Zsilinszky Endre képviselő ur javasolta uj 2. §-szal szemben elfogadni, igen vagy nem ? Kérdem tehát a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e az előadó ur által javasolt uj 2. §-t, szemben a Zsilinszky Endre képviselő ur által javasolt uj 2. §-szal, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az előadó ur által javasolt uj 2. §-t fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Az előadó ur által javasolt uj 2. § fogadtatván el, a Zsilinszky Endre képviselő ur által javasolt uj 2. § elvettetik. Zsilinszky Endre képviselő ur uj 3. §-t kivan javasolni. Zsilinszky Endre: T. Nemzetgyűlés! A következő uj 3. §-t ajánlom (olvassa): »A pénzügyminister és a népjóléti minister fentartják maguknak a jogot, hogy a jelen törvényben előirt módon alakított bizottság meghallgatása után egy általános jegyintézeti hitelvalorizáció esetében az építési akció keretében engedélyezett hiteleket a szükséghez és az általános gazdasági lehetőségekhez képest egészben vagy részben valorizálhassák. Kivételt képeznek a házhelyrendezési eljárás során épített, valamint a tisztviselői kis családi házak; az ezekhez engedélyezet pénzintézeti kölcsönhitelek nem valorizálhatok.« T. Nemzetgyűlés! A pénzügyminister ur a múltkor kijelentéseket tett itt a Ház előtt a valorizációról és kilátásba helyezte, hogy a hitelek általános valorizációja valószínűleg nemsokára el fog következni és hogy annak konkrét lehetőségeivel a pénzügyministerium már régebben foglalkozik. Kilátás van tehát arra, hogy rövidesen, talán még ebben az évben a hiteleket valorizálni fogják. Ebben az esetben kétséges, hogy mi történik majd ezekkel az óriási hitelekkel, amelyek, mint az általános vita folyamán kifejtettük, tulajdonképen állami szubvenciószámba mennek. Ezzel a szakasszal tehát biztosítani kívánom az állam érdekeit abban az irányban, hogy ezek a hitelek visszamenőleg is valorizálhatok legyenek. Hogy pedig a gazdasági élet rugalmasságának is kellő teret engedjünk, azért vettem fel meglehetős rugalmasan az egész szakaszt, hogy t. i. a gazdasági élet lehetőségeihez, vagy a szükséghez képest egészben vagy részben valorizáltassanak ezek a hitelek. Azt hiszem, hogy az utólagos valorizáció ilyen szövegezése ellen senkinek kifogása nem lehet. évi augusztus Jíó 27-én, hétfőn, 197 Elnök: Kivan valaki a szakaszhoz szólni? Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur kivan nyilatkozni. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : T. Nemzetgyűlés! A filozófiában ugyan megvan az a regula, amely latin nyelven igy szól: »a posse ad esse valet illatio«, ami annyit jelent, hogy a lehetőségből a valóság tényre lehet következtetni, a törvényhozásba azonban, azt hiszem, ezt az elvet mégsem lehet bevinni, hogy t. i. egy jövő lehetőséget már most kodifikáljon az igen t. Nemzetgyűlés. A jövő lehetősége alatt t. i. azt értem, hogy a magyar gazdasági életben a törvényhozás bölcsessége a valorizálás gondolatát és tényét valamikor kodifikálni fogja. Ez a jövőnek kétségkívül olyan lehetősége, amelyre vonatkozólag a pénzügyminister ur már nyilatkozott, ezt a jövő lehetőséget azonban belekodifikálni ebbe a törvényjavaslatba talán nem volna indokolt. Az állam érdekei a legteljesebb mértékben meg vannak védve és már a hitelnyújtás alkalmával védettek meg, mert hiszen garancia, hipotéka nélkül nem lehet ilyen hitelt kapni. Amivel a kifogások elindultak ez ellen a törvényjavaslat ellen, hogy t. i. itt a bankok házakat kapnak ajándékba, az tökéletesen megdőlt azoknak a fejtegetéseknek nyomán, amelyek azután az igen t. Ház előtt elhangzottak. En csak egyre vagyok bátor felhívni az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét, hogy t. i. amikor bölcsen belátni méltóztatott, hogy az építkezést elő kell mozdítani, akkor nagyon kérem, ne méltóztassék elfogadni az igen t. képviselő urnák azt a gesztióját, amely képben kifejezve tulajdonképen nem más, mint hogy az egyik kezemben tartom az adókedvezmények marcipánját, amellyel csalogatom őket, a másik kezemben pedig a valorizáció bunkósbotjával fenyegetem őket, hogy el ne vegyék a marcipánt, mert a másik eszközzel, a bunkósbottal esetleg megütöm őket. (TJgy van ! jobb felől.) Azt hiszem, kár volna ezt a szépen megindult akciót ezzel a fenyegetéssel mindjárt a kezdetén, bölcsőjében megfojtani. Tisztelettel kérem, méltóztassék Zsilinszky igen t. képviselő ur indítványát mellőzni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Fel fogom tenni a kérdést Zsilinszky Endre képviselő ur indítványára. Kérdem tehát a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e Zsilinszky Endre képviselő ur által javaslatba hozott uj 3. §-t az általa felolvasott szövegezésben elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a szakaszt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A képviselő ur által javasolt uj 3. §-t a Nemzetgyűlés nem fogadta el. Zsilinszky Endre képviselő ur egy uj 4. §-t kivan előterjeszteni. 29*
