Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-170

12 A nemzetgyűlés 170. ülése 1923. behozatala körül, ahol az állam kincseivel, az állam pénzével ez a jogosulatlan traktálás folyik. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Kern akarom azonban ezzel a nemzetgyűlés idejét tölteni, hiszen ez a néhány eklatáns eset is elég arra, hogy igazoljam álláspontomat és hogy a leghatározottabban követeljük a kormányzattól, hogy méltóztassék annak a rendszernek véget vetni : (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy egy pár bemohosodott fejű bürokrata intézhesse Magyarország összes közgazdasági ügyeit . . , Sándor Pál : Minden hozzáértés nélkül ! Gaal Gaston : . . . akiknek nincs hozzáértésük s akiknek fogalmuk sincs másról . . . (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Pikler Emil : Halvány dunsztjuk sincs ! Gaal Gaston : . . . mint annak a hivatali hatalomnak mindenhatóságáról, amelyet ott fönn a ministeriumban gyakorolnak, és akiknek még az érdektelensége sem minden esetben naptiszta. (Ugy van / Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldahn !) ennek a Wirtschaft nak tessék végetvetni ! Én, aki forradalmár természetű egyáltalán nem vagyok s minden forradalmat a világon elitélek, mert mindig azt tartom, hogy a törvény bázisán megmaradni az egyetlen becsületes polgári kötelesség és a törvény ellen rugódozni többnyire csak azoknak válik hasznára, akik ezt mint a nemzet söpredéke a maguk egyéni, önző érdekeinek támogatására akarják gyümölcsöztetni, — mégis kénytelen vagyok azt mondani, igen t. minister ur, hogy egyetlen forradalom jogos : ahol az éhség forradalma kezdődik. De ezután csak az összeomlás jöhet. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez a politika pedig erre fog vezetni, mert teljes lehetetlenség az az állapot, hogy itt a milliók nyomorának kihasználásával egy pár száz, milliárdos nagytőkés diktáljon. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Saólnom kell még a törvényjavaslat 7. §-ának rendelkezéseiről. Méltóztatnak tudni, a 7. § a mezőgazdasági kamarai illetékek »némi kis« felemelését célozza. Hogy ez a »némi kis« felemelés mit jelent, méltóztassék elővenni a mezőgazdasági kamarákról szóló törvényt, amely kimondja, hogy mezőgazdasági kamarai illeték címén, amelyet ennek a teljesen felesleges, senkinek abszolúte semmi hasznot nem nyújtó intézménynek fentartására a gazdaközönségnek áldoznia kell, (Ugy van ! a baloldalon.) a tízszeresben megállapított régi földadó 4%-át kell fizetni, ami, 10 koronás átlagföldet véve alapul, 80 fillér megterhelt et ést jelent. Az én kis gazdaságomban ez is eddig körülbelül 7000 koronát jelentett évente. Minthogy a 7. § rendelkezése a buzaadó félszázalékára emeli fel a kamarai illetéket, tehát ezentúl abban az esetben, ha a gazda 30.000 koronás kedvezményes búzaáralapon fog fizetni — amit a minister ur október végéig engedélyezett — holdanként 150 koronát tartozik a gazda fizetni. Ha valaki nem ezen búzaár alapján fog fizetni, hanem később, mondjuk 70—80—120.000 koronás búzaárak alapján, — tavasszal lesz a évi augusztus 9-én, csütörtökön. búza ára ilyen magas, ha az emelkedés igy folytatódik •— akkor a kamarai illeték sokkal, de sokkal magasabb összeget fog jelenteni. T. pénzügyminister ur, én októberig befizettem a buzaadómat, amely 2.100.000 koronát fog kitenni. Ennek fél százaléka 105.000 korona, Azt kérdezem én a t. minister úrtól és minden gazdától, aki itt ül, hogy megéri-e nekem a mezőgazdasági kamara működése azt, hogy én évenként 105.000 koronával adózzam érte? (Félkiáltások a baloldalon: Nem!) Kérdem, îehet-e fentartani egy intézményt, amelyet a magyar mezőgazdasági osztály igen nagy megterhelésével létesítettünk, ilyen magas, a csimboraszszóig emelkedő illetékekkel? (Felkiáltások a jobboldalon : Tévedés van a százalék kiszámításában!) Tévedés? Mennyi két milliónak a félszázaléka ? (Felkiáltások a jobboldalon : Tizeser korona ! Nánássy Andor: 10.500 K. Gaal Gaston : Igaza van a képviselő uraknak. Dénes István : Nem ér meg öt krajcárt sem ! Barthos Andor : Nem ismeri a debreceni kamara működését? Dénes István : Ismerem, nincs rá semmi szükség ! Gaal Gaston : Készséggel beismerem, hogy a számításban tévedtem, két milliónak félszázaléka csakugyan 10.000 korona. Csakhogy ebben az esetben is az illeték az eddigi adózásnak majdnem a dupláját jelenti. Arról nem is beszélek, hogy ha eddig a gazdának szénre volt szüksége a gazdaságában, a szerintem már régen megszüntetendő szénbizottsághoz fordult, ez kiutalta a szenet, de lefogta a maga jutalékát és evvel is megterhelte a gazdát. Most azután kiadtak egy rendeletet, amely szerint ezentúl a mezőgazdasági szénszükségletért nem fordulhatunk direkte a szénbizottsághoz, hanem csakis az illetékes kerületi mezőgazdasági kamarák utján folyamodhatjuk meg a szenet, és a kamarának is joga van ezért m éter mázsánként 6 korona illetéket szedni, szóval minden vagon szén után, amelyet ezentúl a gazdaközönség kap, a kamara csupán azért, mert a postát szükség ós ok nélkül közvetíti a gazda és a szénbizottság között, 600 koronát számithat fel. T. pénzügyminister ur, nekünk igazán annyi már a fizetni valónk, hogy kérnem kell, méltóztassék ezeket a felesleges, haszontalan terheket egyszer már lefaragni, mert még a legjámborabb állatnak *is elfogy egyszer a türelme, és akármilyen jámbor állat is a magyar mezőgazda, egyszer mégis csak betelik a pohár. És ha ez bekövetkezik, t. minister ur, azokat az időket én igazán nem óhajtom a magam részéről megérni. Szólnom kell még néhány szót a javaslat amaz intézkedéséről, amely teljesen uj. Ez az a bizonyos kommunisztikus intézkedés, amely egy termelő, egy produkáló foglalkozási ágat — nekem mindegy, legyen az mezőgazda, vagy