Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-175

A nemzetgyűlés 175. ülése 1923. évi augusztus hó 24-én, pénteken. 177 Vass József munkaügyi és népjóléti minister : De hogy még az ő rettentő nagy energiakészleteivel sem tudnék ezzel a fegyverrel élni, azt mindjárt megbizonyítom. Ugyanis először ki kellene választani azt a bizonyos gazdasági tényezőt, mondjuk egy gyárat, mondjuk egy kereskedőt, mondjuk egy bankot, egy bármilyen más tényezőt, amelyre ki kell mondani a törvénynek elvben kimondott, de a detailban csak alkalmazandó kényszerét. Ez a kérdés maga roppant nagy nehézségbe ütközne. Miért ? Azért, mert anyagi képességei szerint meg kellene objektive, lelkiismeretesen bírálni, mérlegre tenni az illető gazdasági tényezőt, azt a bankot, azt a kereskedőt, azt a gyárat, azt a bármilyen más tényezőt és én tisztelettel kérdezem a nemzetgyűlést, hogy hol van az a szuverén belátás, hol van az az abszolút objektív, becsülni, értékelni tudó tényező, amely ki tudná mondani a gazdasági tényezők megkárositása nélkül azt a kényszert en detail, részletben, hogy tehát neked kell építened, neked pedig nem kell építened. (Ugy van! jobbfelöl.) Vájjon nem gondolják-e igen t. képviselőtársaim, hogy az a korrupció, amelyről említést méltóztattak tenni ezzel a javaslattal kapcsolatban, (Egy hang a szélsobalóldalon : Es igaz !) óriási tárt kaput találna a megelőző javaslat alkalmazásánál ? Hol tudnók találni azt a fórumot, amely ezt a roppant nehéz gazdasági munkát mindenek megelégedéiére el tudná végezni ? De ez még — koncedálom — ha megkapnám segítségül azt a nagy energiát, és nagy hozzáértést, talán nem is okozna nehézséget. Azonban tovább megyek. Azt méltóztatnak gondolni, hogy a jelen hitelviszonyok között annak a gazdasági tényezőnek, amelyre ráruházzuk, rákényszeritjük az épités kötelezettségét, állami hitelnyújtás nélkül lehetséges volna ennek a kényszernek megfelelnie? Méltóztassanak nekem a gazdasági életet jobban ismerők választ adni arra, hogy most, amikor pl. Németországban 200 billió márka bankjegy van forgalomban és az a szükséges bankjegyforgalmi igényeknek csak 8°/o-át fedezheti és amikor nálunk, Magyarországon ugyanennyi milliárd van forgalomban és ez csak ennél kisebb százalékban fedezi a forgalmi igényeket, hiteleszközök, fizetőeszközök kézbeadása nélkül, még pedig állami kézbeadás nélkül lehetne-e valakit, akinek nincs tőkéje kényszeríteni arra, hogy építsen? Bogya János : Nem a hitel, de a valorizálatlan hitel ellen van kifogás! • Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Nagyon kérem, a t. képviselő urat, méltóztassék engem türelemmel megvárni, ha már nem méltóztatott figyelemmel meghallgatni a pénzügyminister urnák pont erről a tételről szóló fejtegetését. Majd nekem is lesz hozzá szavam. Tehát hitelnyújtás nélkül, fizetőeszköz nyújtása nélkül teljesen NAPLÓ XVI. lehetetlen volna végrehajtatni azt a másik javaslatot. De tovább megyek. Ha azt mondja az, aki roppant erősen harcba indul az állítólag nagyon felduzzadt vagyonú, itt különösen emlegetett bankok és gyárak ellen, hogy nem kapnak hitelt és a Gryosznak, a Tébének, az Omkének, és a többinek a tagjait hitel nélkül kényszerítem arra, hogy építsenek, vájjon nem állán a-e elő egy-kettőre az a helyzet, hogy a gyárakban el kellene adni a gépeket azért, hogy építeni lehessen, vájjon nem állana-e elő az, hogy meg kellene csökkentenünk a termelés eszközeit, (Ugy van! jobbfelöl) amelyből most sincs elég, csak azért, hogy lehetséges legyen ennek a kényszernek eleget tenni. Valaki azt mondta, hogy 60 milliárd jegyintézeti kölcsön a bankok kezében megtízszereződve, 600 milliárd óriási vagyont jelent. Tisztelettel kérdem azoktól, akik értenek a gazdaságpolitikához, hogy hol van ez a vagyon? , Ez papirosvagy on, ez hitelvagyon, ez számok tömkelege. Méltóztassanak csak a tőzsdére tekinteni, ha egy realizálási napot kitolnak két héttel, micsoda zavarok állnak elő ott azért, mert ezeket a vagyonokat nem lehet realizálni. Hát hogy méltóztatnak elképzelni, ha csak fel nem vásároltatnák realizálás címén a magyar ertékpapirállagot külföldi aranypénzzel, hogy kétszázmilliárd forgalomban lévő bankjeggyel fel lehetne vásárolni a képviselő ur által Emiltett hatszázmilliárdnyi vagyont? Eizető eszköz kell tehát a gazdasági életnek, hitel kell a gazdasági életnek, akár igy, akár ugy, akárminő törvényt hozunk, mert hitel nélkül, fizető eszközök nélkül nem lehet a kérdést megoldani. En, mint bankjóléti minister — köszönöm ezt a kinevezést az illető képviselő urnák — nem a bankok érdekében beszélek, nekem a bankokkal jó barátságom, kapcsolatom nincsen, hanem beszélek a magyar gazdasági élet érdekében és a magyar gazdasági életet könnyelműen, kegyetlen kézzel, bunkóval megtámadni sem a belső, sem a külső érdekek szempontjából nem szabad. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Áttérek most szíves engedelmükkel néhány pillanatra a hitelvalorizáció kérdésére. - Méltóztassanak nekem megbocsátani, nem érzem magam hivatottnak, hogy ebben a kérdésben nyilatkozatot tegyek; végre is ez a kérdés annyira pénzügyi és gazdaságpolitikai szakkérdés, hogy nekem, mint nem szakembernek, valóban nem lehet hivatásom azt fejtegetni. Ezt a kérdést különben is elintézte már a pénzügyminister ur, én csak talán egy kissé hangosabban szeretném annak egyik-másik pontját megismételni, mert az ő kissé szürke hangja talán kevesebb lendülettel vitte azt be a terem levegőjébe. A valorizáció kérdése a kormány kebelében sokkal korábbi keletű, mint az illető uraknál, akik most minden harmadik mondatukban ezt a szót használják. A kor26