Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-175
174 A nemzetgyűlés 175. ülése 1923. évi augusztus hó 24-én, pétiteken. esetlenségem van ezen a helyen állani, politikával nem nagyon foglalkoztam ; iparkodtam rászánni azt a kevés erőt, amelyet nekem a Gondviselés adott, azon kérdések megoldására, amelyek tárcám körébe vágnak. Én tehát most is, ebben a pillanatban és ennél a javaslatnál próbálok teljesen elvonatkozni minden politikai momentumtól, mert ugy érzem, hogy a politikának irányítása és a politikai problémák boncolása sem nem az én feladatom, sem meggyőződésem szerint nem ennek a javaslatnak keretei közé tartozik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nekem a lakásügyek elintézése van hatáskörömbe utalva a legfelső fokon. En tegnap végighallgattam itt a felszólalásokat a nemzetgyűlésben meglehetősen vegyes érzésekkei s azután elmentem délután a ministeriumba, ahol úgynevezett fogadónap volt. Az emberek százai jelentek meg, hogy a minister elé járuljanak, és megállapíthatom szinte statisztikai adatok szerint, hogy ugy a fogadónapon, mint bármilyen más alkalommal benn a ministeri umban, vagy itt a képviselőház folyosóin, vagy bárhol, amerre megyek, nem más problémák, nem más tárgyú kérelmek azok, amelyek elém terjesztetnek nagy százalékban, hanem azt lehetne mondani, hogy ennek a ministeriumnak és a ministernek érdeklődését, idegerejét 99°/o-ban a lakásügyek veszik igénybe. (Ugy van jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Farkas István : Még sincs lakás! Csak pénzért lehet lakáshoz jutni ! Elnök : Csendet kérek! Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Nagyon kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak nyugodtan meghallgatni az én fejtegetéseimet. (Halljuk! Halljak!) Mindenféle kritikának férfiasan állok elébe, ellenben azt is nagyon kérem, hogy ugyanolyan férfias nyugalommal méltóztassanak az én fejtegetéseimet is meghallgatni, (ügy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ez a lakáskérdés különösau budapesti vonatkozásaiban már a múlt esztendőben elérte azt a fokot, amelyről meg kell állapi tanom itt, a nemzetgyűlésen is, hogy tovább ebben a formájában és ezzel a szisztémával fenn nem tartható. Ha képeket akarnék valamelyik költőtől, talán éppen Kiss Menyhért t. képviselőtársamtól kölcsönkérni, (Derültség.) akkor azt mondanám, hogy ugy érzem magamat, mintha csatatéren járnék, amikor a lakásügyek véghetetlen területén végighordozom szemeimet és olyan megrendülést érzek, amilyet érzett annak idején Napoleon császár a wagrami csatatéren, amikor végig akart lovagolni közvetlenül a csata befejezése után és néhány száz lépés megtétele után megriadva ós megborzadva fordult vissza lovával ez a vasidegzetü ember, mert azt az infernális, rettenetes kórust, amely a sebesültek ajkairól felhangzott az egész csatatérről, ezt az irtózatos éjjeli éneket nem birták el az idegei. Méltóztassanak azt figyelembe venni, hogy itt tulajdonképen a lakásügyek terén egy csatatérről van sző, (Ugy van! jobb felöl.) Itt hullák vannak ezen a csatatéren, (Egy hang a balközépen : Főleg keresztények !) sebesültek vannak, itt elheiyezetlen betegeknek sóhajtásai hallatszanak, itt gyermekek kérnek elhelyezést, fedelet. Sokszor eszembe jut, hogy még a békeidőben is olyanok voltak a mi lakásviszonyaink, hogy mikor megnéztem a velencei ólomkamrákat és azon gondolkoztam, hogy minő rettenetes barbár korszak volt az, amely ilyen lakásba, ilyen börtönbe tudta bezárni a büntetésre Ítélteket, eszembe jutott, hogy vájjon egypár száz esztendő múlva, amikor a szociális gondolkozás fejlettebb, a vagyonok eloszlása arányosabb és a megélhetés módja egészen más lesz, mint most, annak az időnek kulturpolitikusa nem fog-e ugyanolyan borzalommal visszatekinteni ezekre az időkre, ezekre az óiomkamrákra, ezekre a malterszörnyetegekre, ezekre a bérházakra, amelyekbe levegő, napfény és a megélhetés feltételei nélkül bele vannak zsúfolva a nemzet dolgozóinak milliói. (Ugy van! Ugy van! Taps jobbfelöl és a középen.) Ezekből a házakból sincs elég. Méltóztatnak parancsolni, hogy erről a rémületes csatatérről részleteket adjak? Méltóztassanak elképzelni, hogyan érzi magát az a minister, akihez minden oldalról a jajkiáltások, a De proEundis éneke hangzik feléje és tudatában van a saját tehetetlenségének ; nem tudok segíteni, mert nem adta az Isten a kezembe a hatalmat, hogy tudjak teremteni. És mert tudom, hogy az emberek százezrein, millióm kell ebben az országban segíteni és az egyetlen segítési mód az, hogy építsünk és ismét építsünk és harmadszor is építsünk: (Ugy van! jobb felöl.) azért jöttem ezzel a javaslattal. Én kérek mindenkit, aki ebben a nemzetgyűlésben érző szívvel van az elhagyatott, lakástalan, fedóltelen, a tél hidegétől rémülő és borzadó emberek szenvedései iránt, hogy álljon mellém és ha nem tudja megszavazni ezt a javaslatot, adjon egy jobbat ; de nem vitát kérek, hanem építést kérek. (Elénk helyeslés és' taps a jobboldalon és a középen. Zaj a balközépen.) Eckhardt Tibor: Az eredeti javaslatot mi is megszavazzuk ! Elnök: Eckhardt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Zsilinszky Endre: Tessék az eredeti javaslatot beterjeszteni ! (Zaj.) Elnök : Zsilinszky képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj.) Bogya János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni. Bogya János: A kisembereknek lakást, a nagybankoknak milliárdokat. (Zaj.)
