Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-174

À nemzetgyűlés 174. ülése 1923. helyett a megalkuvások fertőjébe csúsztunk le s akkor, amikor nincs meg a kormányzatban a szükséges ellenálló erő jogosulatlan magánérdekek kivédésével szemben. Bogya János: Bebódolás a bankokráciának! Eckhardt Tibor: Ennek a javaslatnak genezise az, hogy a kormány több külföldi állam, és pedig balkáni állam mintájára, amelyek e tekintetben előttünk jártak, és amelyek megtalálták a szükséges energiát arra nézve, hogy ezt a kérdést megoldják, elhatározta magát arra, hogy bizonyos nagyvállalatokat, a nagytőkét arra fogja kényszeríteni, hogy tőkéjének egy részét invesztálja elsősorban alkalmazottainak és tisztviselőkarának az elhelyezése érdekében. Ennek az eredetileg rendkívül helyes és minden magyar ember által pártkülönbség nélkül támogatandó gondolatnak megvalósitásával szemben az érdekelt tényezők, és pedig a Gyosz, a Tébe, az Omke és a Bankárok Egyesülete mereven állást foglaltak, erős oppozicióba mentek és a kormány ahelyett, hogy ezzel az oppozicióval szemben, érezve és tudva mögötte az egész magyar nemzet gazdasági és erkölcsi támogatását, ahelyett, hogy erre az erőre büszkén támaszkodva megtörte volna ezt az ellenállást, rászorította volna ezeket a vállalatokat a szükséges építkezésekre, elkezdett tranzigálni, a defenzíva álláspontjára helyezkedett, a bankokkal szemben fokról-fokra, lépésről-lépésre meghátrált. A bankok természetesen észrevéve a kormányzatnak önmaga által felidézett szorult helyzetét, egyre aggresszivebb álláspontra helyezkedtek és különböző privilégiumokat, kedvezményeket követeltek maguknak, amelyekről részletesen beszélni fogok, olyan privilégiumokat, amelyek mellett az építkezés már nemcsak nem teher, hanem egy rendkívül jövedelmező vállalkozás kell, hogy legyen. Mikor a privilégiumok már megvoltak, megkonstruáltak egyúttal a privilégiumból egy monopóliumot is, amely monopólium kifejezetten benne van az eredeti javaslatban, és ennek a monopóliumnak alapján akarták most már Magyarországon az egész lakásépítést, a lakás nélkül szűkölködő ínséges embereknek ellátását, amely óriási gazdasági, de egyúttal nem megvetendő politikai hatalmat és befolyást is jelent, a maguk számára monopolizálni. (TJgy van! a középen.) Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Ez a genezis teljesen téves! Eckhardt Tibor: így van! , Vass József népjóléti és munkaügyi minister: En csak jobban tudom. Eckhardt Tibor : Nagyon örülnék, ha a minister ur meg tudná cáfolni, de épen a hivatalos kormánynyilatkozat, a sajtóban megjelent különböző kommünikék és nyilatkozatok schwarz auf weiss igazolják, hogy ez igy van. (Zaj a baloldalon.) •T évi augusztus 23-án, csütörtökön. 145 Lendvai István: Mózesi genezis! Eckhardt Tibor: Szeretném megvilágítani mindenekelőtt azt, hogy mi van ebben a javaslatban, s azután rá fogok térni, hogy mi nincs benne. Ebben a javaslatban foglaltatnak mindenekelőtt jelentékeny adókedvezmények. Ezeket az adókedvezményeket bátor leszek pontról-pontra venni és percentualiter kimutatni, hogy az illető kedvezmény egyrészt a teljes építési tőkének, másrészt a vállalatok által befektetendő 40°/

0-os saját tőkéjének hányszorosát, illetve hányadrészét teszi ki. Én ezúttal felteszem, de meg nem engedem, hogy a vállalatok tényleg invesztálnak 40%-ot a kimutatott építési költségből és kalkulációmat azon az alapon számítom ki, hogy teljes jóhiszeműen elfogadom a bankok által esetleg bemutatandó számadásokat, elfogadom, hogy ők 40°/o saját pénzt tényleg befektetnek és az állam részéről csupán 60%-os jegyintézeti valorizálatlan hitelt vesznek igénybe. Bogya János : Azt azonban kevesen fogják elhinni, hogy 40%-ot tényleg befektetnek. Eckhardt Tibor : A javaslat 1. §-ának a) pontja szerinti házadómentesség, amely házadó kiteszi az évi házbérjövedelemnek 55%-át, a házjövedelmet pedig 10%-kal számítom, kitesz évenkint 5'5°/

0-ot, 30 esztendő alatt az 5"5% kamatok nélkül kitesz 165%-ot, 5°/o kamatot számítva, — nem kosztkamatot, mert* hiszen 30 évig tartani ez a helyzet nem fog, a nemzet ezt igazán nem bírná ki — mondom 5%-kal, vagyis aranyalapon számítva ez az adómentesség kitesz 330%-ot, vagyis az épitési tőkének több mint háromszorosát. A kincstári haszonrészesedés elengedése, amely kincstári haszonrészesedés a házbérjövedelem 25%-át teszi ki, ismét 10%-kal számítva a ház jövedelmét, évenkint kiteszi az egész épitési tőke 2%%-át. Miután azonban csak 40°/o-ot ad a bank a sajátjából, tehát a bank által befektetett tőke után 6'6%-ot tesz ki, ami 30 évre kiszámítva 360%-os kedvezménynek felel meg. A c) pont szerint a társulati adó alól is mentesek ezek az épületek. A társulati adó minimumát, 20°/o-ot véve alapul, a társulati adó évenkint 2%-ot tesz ki, illetőleg, minthogy a vállalatok csak 40%-ot fektetnek be, saját tőkéjükből, a befektetett saját tőke után 30 évre számítva ez kitesz 300%-ot. A javaslat d) pontja szerint az előállítási költségeket három év alatt le lehet irni. A három év alatt leírható teljes épitési tőkének egy esztendőre eső része 33%. Ennek a 33%-nak társulati adó alá eső 20%-a 6*6%, vagyis ez a kedvezmény kitesz évenkint 6'6%-ot, illetőleg három év alatt 20%-ot. (Az elnöki székei Scitovszky Béla foglalja el.) Miután azonban ez a teljes épitési tőke után van számítva, a bank által befektetendő 40%