Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-174
A nemzetgyűlés 174. ülése 1923. amennyiben a szakszervezetek tagjai között lesznek jelentkezők, akik telekkel rendelkeznek és épiteni akarnak, azok jelentkezzenek s , ő majd segélyeket fog biztosítani részükre. Én magam is közöltem a szegény emberekkel ezt a hirt, de bizalmatlanok voltak, mert nem tudták, mi a célja a minister urnák; nem volt konkretizálva, nem volt szabályozva, hogy milyen formában adják azt a segitséget, vagy mikor vonják azt vissza, vagy nem fogják-e ők azt súlyos kamatokkal visszafizetni, vagy vissza nem fizethetni. Újra és újra hangoztatom, ha komolyan akarjuk, hogy az Emiltett ' pénzintézetek ós szövetségek mellett mások is hozzájussanak ehhez az állami kölcsönhöz, akkor nem szabad csak törvényerőre emelni ós a törvényt elfogadni és várni majd a jelentkezőket, mert ezek nem fognak a minister ur elé kerülni, hanem valahogyan meg kell szervezni azokat, akik tényleg erre a kölcsönre igényt tartanak. Hogy ez a 60°/o-os kölcsön ajándék-e vagy nem, hogy kedvezmény-e az illetőknek vagy nem, ez vitatható. Én magam beszéltem vállalatokkal, ahol azt mondták, ha én épitkezni akarok, akkor nekem nagy kedvezmény kell, nekem ajándék kell, ha komolyan akarok épitkezni ; ellenben ha nem akarok épitkezni, ha nincs szükségem épületre, lakásra, ha ki van elégítve hiányom, akkor az terhet jelent számomra. Lehet, hogy igaza van az illetőnek, lehet, hogy ez a helyes felfogás, hogy azoknak, akik épitkezni akarnak, azoknak ajándék és kedvezmény ez a 60°/o-os kölcsön. Azt hiszem, hogy ilyenek sokan vannak. Mint a beszédem első részében Emiltettem : ha a kormánynak meglesz az erkölcsi joga ahhoz, — mert az én felfogásom szerint erre csak akkor lesz erkölcsi joga, ha a saját portáján söpör először, ha először ő fogja a hivatalokat kivonni a bérházakból és maga fog hivatalos helyiségeket adni — ha tehát a kormánynak meglesz az erkölcsi joga arra, hogy kötelezze ezeket a vállalatokat, hogy azt a 4000 és néhány száz helyiséget, amelyet lefoglalnak hivatali célokra, kiürítsék, akkor ezeknek a vállalatoknak igazán szükségük lesz lakásra s akkor ezeknek a 60°/o-os kölcsön nagy kedvezmény, és ha nem is ajándék lesz, mégis nagyon kedvezményes körülmények között fogják saját pénzüket valorizálni, értékesíteni és fognak ily módon a papírból aranyat csinálni. Kedvezmény azonban a 60°/o-os kölcsön mellett az a sok adókedvezmény is, amelyet a javaslat magában foglal. Nem tagadom, ezeket az adókedvezményeket egy kivételével minden készéggel meg is adnám. Megadnám azt, hogy ezek a kincstári haszonrészesedést ne fizessék, hogy ezeknek adómentességet adjunk stb., amit a törvényjavaslat is magában foglal. Egyet azonban semmiesetre sem fogadnék el, semmiesetre sem adnék meg, nem pedig azt, amit a törvényjavaslat 1. §-ának h) pontja foglal magában, Mit mond ez a javaslat, illetve mi a évi augusztus 23-án, csütörtökön. 143 véleménye erről a javaslatról magának az előadó urnák? Csodálkozom, hogy az ilyen vélemény után egyáltalában meri javasolni az előadó ur azt, hogy ez a pont elfogadtassék. Azt mondja (olvassa) : »Adóamnesztiában részesiti az önként épített lakóépületekre nézve abban az esetben, ha az épületeket olyan tőkéből építették, amely tőkét az 1922. év előtt szerzett és jövedelemadó, valamint vagyonadó alól elvont jövedelemből gyűjtötték. A pénzügyministernek a több egyenes adóra és a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 1920. évi XXIII. te. alapján ugyanis joga van a bevallás hiányában adózatlanul maradt jövedelmek és vagyontárgyak utólagos megadóztatását elrendelni, ha pedig az adózó annak idején adott bevallást és jövedelmének egy részét a jövedelemforrás elhallgatása vagy esetleg hamis mérleg benyújtása révén eltitkolta, akkor az adónak utólagos kivetésén felül büntetésnek is van helye.« Tehát ezeknek az eltitkolt, hamis mérleget bemutató vállalatoknak adja meg az igen t. pénzügyminister ur az adóamnesztiát ! Azt mondja továbbá erre vonatkozólag az előadó ur (olvassa) : »Habár az ilyen eltitkolt jövedelmek azok, amelyek a kíméletet legkevésbé érdemelnék, mert többnyire hirtelen s igy könnyen szerzett jövedelmek, amelyeket a rendesnél épen fokozottabb mérvű adó alá kellene vonni, az amnesztia gyakorlását ezúttal mégis biztosítani kívánja a javaslat stb.« Megmondja az előadó ur, hogy ezek a vagyonok azok, amelyek könnyen, gyorsan szereztettek, azok a vagyonok, amelyek nem is egészen legitim utón szereztettek, amelyeket hamis könyveléssel tüntettek el, amelyekről egyszóval azt lehet mondani, hogy erkölcstelen vagyonok s ezeknek a vagyonoknak nyújt a pénzügyminister ur adóamnesztiát ! Ha ez igy van, hogyan akarjuk az adómorált javítani, hogyan akarjuk az adózó polgárság lelkiismeretét megszólaltatni, hogy ő az adózásnál az állam és a nemzet érdekét tartsa szem előtt és teherbíráshoz mérten a törvények szerint járjon el és adócsalások, visszaélések meg ne történjenek ? Ezt nem érjük el soha, ha mi fogjuk törvényesiteni az adóinmoralitást, ha mi fogjuk az erkölcstelenséget törvénybe iktatni. Ha minden egyéb kedvezményt hajlandó volnék is megszavazni, ezt az egyet semmi esetre sem szavazom meg, és ennek a pontnak törlését a részletes vita során javasolni is fogom. Ezek voltak észrevételeim a törvényjavaslatra vonatkozólag. Minthogy én e törvényjavaslattal a lakásépítés, a lakásprobléma megoldását egyáltalában nem remélem, és minthogy azt óhajtanám a kormánytól, hogy egy rendszeres, az egész kórdóst magába foglaló javaslattal jöjjön a Ház elé, hogy bátor kézzel nyúljon bele kérdésbe, mert a jelen javaslat csak bátortalan, félénk lépés, amely egyébként is nagy vita tárgyát képezheti, hogy jó-e, helyes-e, erkölcsös-e 21*
