Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-174
140 A nemzetgyűlés 174, ülése, 1923. és mindenkinek, aki áldozatra képes, minden áldozatot meg kell hoznia. Ha jó fajpolitikát, jó kereszténypolitikát akarunk csinálni, akkor első kötelessége a mai rendszernek mindazokat, akik még ma is vagonokban, pincékben és zsúfolt kislakásokban laknak, tisztességes lakáshoz juttatni, hogy ezáltal az emberek életstandardját emeljük, a társadalmi életben pedig azt az erkölcstelenséget, züllöttséget és romlottságot, amely mármár romlással fenyegeti az országot, végre megakasszuk és egészséges, szociális lakáspolitikát teremtsünk. Nagy hiba, hogy ebben az irányban nem történt eddig komoly lépés. Nekilendült ugyan néha a kormány és foglalkozott a lakásproblémával, de —- sajnos — nem ment tovább,, a lakbéremelésnél. A lakbéremelések mindig azzal a megokolással kerültek felszinre, hogy azért kell emelni a lakbéreket, hogy az építkezés végre meginduljon. A lakbéreket emelték több izben, de azzal kapcsolatosan az építkezések nem indultak meg. Bebizonyosodott, hogy a lakbéremelés nem volt alkalmas eszköz arra, hogy az építkezések meginduljanak. Az én felfogásom szerint a kormánynak kötelessége lett volna fokozottabb mértékben folytatni azt az akciót, amelyet annak idején még Hegyeshaimy kereskedelemügyi minister ur kezdeményezett. A múlt nemzetgyűlés t. i. egy javaslatot fogadott el, mely szerint az állam kislakásokat építtet. Már annak a javaslatnak a tárgyalásánál megmondottuk, hogy az az összeg, melyet a kormány akkor előirányzott erre a célra, kevés, jelentéktelen, de a kormánynak biztató igéretét kaptuk akkor arra nézve, hogy ez az akció fokozottabb mértékben fog megindulni, s az állam a lakásépítkezéseket a kezébe veszi és kislakások építésével megoldja a lakásproblémát. Ami most történik érzel a törvényjavaslattal, ez is csak nagyon felénk lépés, nagyon bizonytalan kezdeményezés. Hogy jó-e vagy nem, az vitatható, hogy okos-e vagy iiem ezeknek a kedvezményeknek az építtetők részére való biztosítása, az vitás kérdés lehet, de egy bizonyos, hogy t. i. minden kedvezmény mellett is ez nagyon félénk lépés, és az is bizonyos, hogy ez a félénk lépés nem fogja megoldani a lakásproblémát, nem fogja lakáshoz juttatni épen azokat, akik várva várják, hogy végre fedél alá kerüljenek, nem fog a hajléktalanoknak hajlékot biztosítani, nem fogja a pinceodukból felszabadítani az ott szenvedőket és nem fogja azt a nagy zsúfoltságot, amely ma fennáll, megszüntetni. A minister urnák, illetve az előadó urnák jelentése szerint is 6000 lakás építésére volna szükség. Az ő felfogásuk szerint 6000 lakás volna az, a,mi a lakásproblémát ugy ahogy megoldaná. Azt hiszem azonban, hogy ez a 6000 lakás kevés volna a lakásprobléma megoldására. Ugyancsak a minister urnák egyik kimutatása szerint, amelyet az építkezés előmozdiévi augusztus 23-án, csütörtökön. tásáról szóló törvényjavaslathoz csatolt, Budapesten csak 4675 szoba van lefoglalva irodák és üzleti raktárak céljaira. Ez a kimutatás az én felfogásom szerint hiányos, mert sokkal több helyiség van lefoglalva Budapesten üzleti és irodai célokra. Csak egy példát mondok, ami nincs benn a kimutatásban. Személyesen győződtem meg róla, hogy a IV. kerületben a Fővámház-utcában a belügyministeriumnak van egy nyomozó osztálya, amely 70 szobát foglal el egy házban. Ez a 70 szoba nincs bent a kimutatásban. Könnyen meglehet, hogy még néhány ilyen jelentős adatot lehet találni, ami nincs benn a kimutatásban. Györki Imre : Csonka Magyarország belügyi igazgatását el lehetne látni ennyi emberrel. Szabó József : Nagy-Magyarországon mindezek a hivatalok elfértek a belügyministerium épületében, most pedig Kis-Magyarországon, csonka-Magyarországon magánházakat, bérházakat foglalnak le ministeriumok, állami hivatalok céljaira. Nemrégiben a közélelmezési ministerium költözködött be egy a Vilmos császáruton levő bérházba. A Váci-utca előkelő helyén találunk lakásra alkalmas helyiségeket állami hivatal céljaira lefoglalva. Ha a kormány komolyan meg akarja oldani ezt a problémát, ha komolyan akarja a vállalatokat arra kényszeríteni, vagy arra rábírni, hogy az általuk lefoglalva tartott, de lakás céljára alkalmas helyiségeket kiürítsék, akkor a kormánynak saját magának kötelessége ezt megkezdenie. Elsősorban a kormány kezdje meg az állami hivatalokat kivonni a bérházakból, és ha kell, építsen ezek számára hivatali helyiségeket, ha pedig nem kell. ha nélkülözhető, akkor tömörítse kissé össze azokat a ministeriumokat és hivatalokat, amelyek, ha Nagy-Magyarországon elég nagyok voltak, kell, hogy a mai csonka Magyarországon is elég nagyok legyenek. Azután, ha megtette ezt az állam a saját hivatalaival, kényszerítse erre a fővárost ós a városokat is mindenütt. Sem a főváros, sem a városok közigazgatása ne foglaljon le sem Budapesten, sem az ország bármely részében magánlakás céljára alkalmas helyiségeket, ne foglaljon le hivatalok részére bérházakat. Vonja ki ezeket onnan, és ha máskép nem tudja megoldani a hivatalok elhelyezésének a kérdését, a főváros és a városok is köteleztessenek arra, hogy hivatalaik részére helyiségeket építsenek. Ha ezt megteszi a kormány saját maga és ha kényszeríti arra a városokat, akkor erkölcsi jogot szerez magának arra, hogy a magánvállalatokat is rákényszerítse, hogy ezt a négyezer és néhány száz helyiséget kiürítsék és a saját üzleti céljaikra maguknak házat, helyiségeket építsenek. De addig, amig az állam ezt nem teszi meg, amig az állam maga nem jár elől jó példával, addig nincs erkölcsi joga ahhoz, hogy a magánvállalatoktól követelje azt, amit ő maga sem tesz meg. Nem látom sehol az intézkedést arra és
