Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-174
A nemzetgyűlés 174. ülése 1923. évi augusztus 23-án, csütörtökön. 135 zum Tanze, egy felhivás a valutarontásra. Azok a vállalatok, amelyek ezt megkapják, azoknak inkább van kezükben a magyar koronának az irányítása, mint a mélyen t. kormány kezében, ugy hogy ezeknek természetszerű törekvése az lesz, hogy az 5 éves törlesztés ideje alatt a koronának lefelé való tendenciáját fentartsák. Azt hiszem, hogy ez veszedelmes dolog és hogy ezeknek talán elejét lehetne venni az előbb általam Emiltett modus segitségével. Magát az akciót is egy kissé elégtelennek tartják a szaktestületek, mert egy német statisztikus szerint ezer lakosra öt lakás kell hogy épüljön évente egy nagy városban. Ez pedig annyit jelent, hogy a természetes lakáshiány megszüntetésére minden millió lakos után 5000 lakás épitése szükséges. Ez az arány nagyjában Budapesten békében fentartatott, mert a békebeli Budapest 7— 800.000 lakosú város volt és az átlagos lakásépítés 4000 volt. Ebből következik az, hogy az az akció, amely 3 év alatt 1500 lakást akar épiteni, a mostani nagy lakásinségen enyhiteni lényegesen nem fog. Épen azért nagyon helyesnek tartanám, — és erre vonatkozólag határozati javaslatot is akartam benyújtani, amelyben azonban az előadó ur megelőzött, —• hogy ezt az akciót kiterjesszük nemcsak ezekre a javaslatban felsorolt testületekre, hanem mindenkire, aki ilyen feltételek mellett épiteni akar. Ertem ez alatt nemcsak a köztestületeket, de a magánosokat és főként a kisembereket is. Azok közé, akiket ebbe az akcióba elsősorban bevonandónak tartanék és tartok, sorolom a székesfővárost. Budapest székesfőváros a múlt esztendőben, körülbelül ebben az időben, egy építkezési akciót tervezett 200 millió koronával. Ehhez az akcióhoz 100 millió korona kamatmentes kölcsönt kért a kormánytól és a másik 100 millió koronát pedig 25 éves törlesztéses kölcsönre akarta felvenni. Ez az akció akkor a népjóléti ministeriumnak meglehetős súlyos ellenfeltételein hajótörést szenvedett, pedig ezzel az akcióval tavaly a főváros két mester-utcai telkén 193 lakást tudott volna épiteni, amelyek jelentékenyen hozzájárultak volna már az idén a lakásínség enyhítéséhez. Ez annyiban is bántó a fővárosra, mert viszont a főváros rendkívüli nobilitással mozdította elő az állami építkezési akciót akkor, amikor 60 éves ingyenes használatra átengedett az állami építési akciónak a Madarász-, Juranics-, Pongrác-utcák és a Maglódiut között 50.000 négyszögölet, a Balkán-utca és Bihari-utca sarkán 1200 négyszögölet, az Üllői-üton 18.000 négyszögölet, és harminc évi ingyenes használatra a kereskedelemügyi ministerium hivatalos épületei számára átengedett a Maros-, Szamos- és Csapó-utcák között 10.000 négyszögöles tömböt, ezzel ingyenes használatra 60, illetőleg 30 esztendőre az államnak rendelkezésére bocsátott kereken 80.000 négyszögöl telket, ami 50 katasztrális holdat jelent Budapest székesfőváros belső területén, egy akkora területen, amely a jelen és múlt lakásépítési akció tízszeresét befogadhatja, ha ezt megfelelőképen kihasználjuk. Emellett a nobilitás mellett kétszeresen rosszul esik a fővárosnak, hogy a tavalyi építési akcióját nem lehetett lebonyolítani és épen azért javaslom és kérem, és most már az előadó ur módosításával megvan a módja annak, hogy a jelen építési akcióba a székesfőváros is belekapcsoltathassék, mert hiszen neki is vannak hivatali intézményei, amelyek bérházakban vannak elhelyezve és lakásokat foglalnak el. Hogy csak a legnagyobb belső hivatalokra mutassak rá, a Szervita-tér 8., Károly-körút 15., A Csengery-utca 11. szám alatt lévő VII. kerületi elöljáróságnak olyan épülete van, amely 36 lakást foglal el, amelynek kitelepítésével nagyon könnyen lehetne egyszerre 36 felszerelt lakást rendelkezésre bocsátani. Es ez előtt az épület előtt van a székesfővárosnak két nagy üresen álló telke, amelyek szinte kínálkoznak üzleti és hivatali helyiségek céljaira. Hozzá kell még azt is tennem, hogy ezeknek az üzleti és hivatali helyiségeknek épitése az építési akciót jelentékenyen meg is gyorsítaná, mert hiszen ha kevesebbet és egyszerűbben kell épiteni, akkor az építkezés gyorsabban lebonyolítható és hogyha kevesebbet és egyszerűbben lehet építkezni, akkor az így létesített objektumok előbb adhatók át a közforgalomnak, s így előbb juthatnak a felszabadult lakások ahhoz, hogy igényelhetők legyenek. Emellett a hivatalokban éjjeli tartózkodás nincs, azok kiszáradási feltételeinek sem kell olyan intenziveknek lenni, mint a lakások kiszáritási feltételeinek, ugy, hogy tehát a ma megindítandó ilyen irányú akció még a tél folyamata ellőtt igénybevehető lenne, mig a most megindítandó lakásépítési akció csak a következő év tavaszán lesz használható» A magán építkezésnek ebbe az akcióba való bevonását rendkívül nagyjelentőségűnek tartom és ennek rendkívüli nagy jelentősége t. i. abban fog nyilvánulni, hogy végre valahára a 8 esztendő óta pangó lakásépítés, amely pangásnak egyik oka a lakbér alacsonysága, másik az építési kölcsönök abszolút hiánya volt, talán ezzel meginduh Nagyon sokan vannak, akik szereztek maguknak telket és akik az építési lehetőségek elől naprólnapra azáltal vannak elzárva, hogy amikorára az építési költséghez szükséges összegeket maguknak összetakarították, akkorára az már értékében annyit vesztett, hogy ők állandóan, mint a Danaidák hordóját, kénytelenek utánatöltögetni és mégis mindig elégtelen marad. Egy ilyen nagystílű kölcsön, mint a 60%-os, —- hisz békében a bankok mindössze 70—75%-ot adtak — módot nyújt ezeknek a kisexisztenciáknak arra, akik a főváros perifériáin telepedtek le, hogy ők az ő építkezési reményeiket valóra válthassák. Ne felejtsük el, hogy ezek között igen sok keresztény munkás is van, és tudjjik, hogy a keresztény munkásember keresztény polgárrá válik abban a pillanatban, amikor a saját házában lakik. (Ugy Van ? jóbbfelől.) 20*
