Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-173
128 A nemzetgyűlés 173. ülése 1923. évi augusztus hó 22-én, szerdán. István képviselő ur mentelmi ügyének a tárgyalása. (Helyeslés) Elnök : A ministerelnök urat helyettesítő külügyminiszter ur kivan szólani. Daruváry Géza külügyminister, mint a ministerelnök helyettese : T. Nemzetgyűlés ! Rassay Károly képviselő ur módosító napirendi indítványához a magunk részéről is hozzájárulunk. Rassay Károly : Tisztesség dolgában mindig egyet fogunk érteni. (Zaj.) Elnök: Méltóztatnak Rassay Károly képviselő ur azon indítványához hozzájárulni, hogy az általam javasolt napirendi indítvány azzal egészíttessék ki, hogy utolsó pont gyanánt Lendvai István képviselő ur mentelmi ügye tűzessék ki a holnapi ülés napirendjére, igen vagy nem ? (Igen !) A határozatot tehát ekként mondom ki. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ki az első interpelláló? Perlaki György jegyző: Csik József! Csik József : T. Nemzetgyűlés ! Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, hogy meg méltóztatik-e a képviselő urnák az engedélyt adni arra, hogy. az interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az engedélyt megadja. Ki a következő interpelláló ? Perlaki György jegyző : Östör József ! Östör József: T. Nemzetgyűlés! (Zaj.) Horváth Zoltán : Kis szünetet kérünk ! (Folytonos zaj.) Elnök (esenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Östör József : T. Nemzetgyűlés ! A mélyen tisztelt kormány nem mondhatja rólam azt, hogy neki kellemetlenkedem. Az interpelláció jogához igazán csak a legvégső esetben akkor nyúlok, ha arra'feltétlenül szükség van. Ez az interpelláció, amelyét az interpellációs-könyvbe bejegyeztem, feltétlenül szükséges, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) mert szükséges az, hogy a nyilvánosság jogához nyúljak és ezt a kérdést a nemzetgyűlés előtt szóba hozzam. (Halljuk! Halljuk !) Ismételten rámutattam már arra a helyzetre, amelyben jelenleg a vámőrség van, illetve arra a lehetetlen állapotra, amelyben a vámőrség ezt a szolgálatot elvégzi, s amelynél fogva ennek a feladatnak nem tud teljesen megfelelni. Az ide vonatkozó konkrét adatokat sohasem hoztam a nemzetgyűlés elé ; a felhatalmazási törvényjavaslat felett folytatott vitában mondott beszédemben is ezt általában csak jeleztem és a pénzügy minister urnák csak figyelmébe ajánlottam azt, hogy a vámőrséget a mi szomorú tapasztalataink szerint vagy át kell szervezni, vagy teljesen meg kell szüntetni. A konkrét adatokat, az egyes eseteket mindenkor közvetlenül magának a pénzügyminister urnák adtam át, vagy pedig a helyi hatóságoknak. De ma olyan esetet kell a nemzetgyűlés elé hoznom egy interpelláció keretében, amelyet el nem tudok semmi körülmények között hallgatni s amelyre vonatkozólag a pénzügyminister urnák remélhetőleg kielégítő válasza szükséges ahhoz, hogy egy országrésznek és néhány községnek ámbár németajkú, de magyarul érző és hazafiasán gondolkodó közönségét megnyugtassa. , Ez az eset pedig az volt, hogy múlt vasárnap, vagyis augusztus 12-ikán a délutáni órákban Agfalván, egy közvetlenül az osztrák határon elterülő németajkú községben a vámőrség három tagja az utcán felállva, teljesen jogtalanul használta fegyverét és hat lövést adott le egy kocsmaépületre és benn a kocsmaépületben mulatozó tömegre, úgyhogy ennek következtében valósággal Isten csodája, hogy nagyobb baj nem történt, mint az, hogy az egyik vendéget négy lövés érte, a soproni közkórházban halálos sebbel fekszik, mert a golyót, amely a mellében maradt, műtéttel sem tudják eltávolítani, egy másik vendég pedig könnyebb sebesülést szenvedett. Az eset a következőképen történt: Ágfalva község északi részén van az u, n. Kirchknopfféle vendéglő. Ennek udvarán borozgatott egy Péntek nevű vasúti altiszt és egy Farkas nevű vámőr. Péntek felesége és ágfalvi leányok jöttek oda és az udvaron és kertben tartózkodó gazdalegényekkel beszélgetésbe elegyedtek. Az egyik leány valami csúfnevet mondott egy legényre. aki erre kavicsot dobott, ebből szócsata keletkezett, az illető, aki a kavicsot dobta, teljes elégtételt szolgáltatott, sőt németül mondta az egyik vámőrnek: »Wenn wir auch ungarisch nicht sprechen, deshalb sind wir doch Ungarn, aber Deutsch-Ungarn.« Aki ott volt a népszavazásnál a soproni területen, tudjaj hogy a magyarság mellett való tüntető kijelentés volt akkoriban az, hogy : Wir sind Deutsch-Ungarn ! Az egész dolognak vége lett ezzel, de egy Hartner nevű ember szidni kezdte Péntek vasúti altiszt anyját, mire ez a vámőrrel együtt eltávozott, mondván: »Ezt meg fogjátok bánni!« Minden lecsendesedett, egy félóráig teljes nyugalom volt a községben, tovább kugliztak a jó svábok. Körülbelül félóra múlva azonban visszatért a helyszínére Farkas vámőr,- aki ellen ismételten voltak panaszok, akinek áthelyezését már régebben kilátásba helyezték, fájdalom, nem következett be. Egy Pócza és egy Rózsa nevű vámőrrel bementek az udvarba és a kertbe, és a falubeli gazdaközönséget igazolásra szólították fel. Ezek igazolták magukat, közben nevetgéltek, hiszen különös volt, hogy a saját községében igazolnak valakit. Egy Halicska nevű brenbergi bányamunkás, aki Agfalván lakik, azt mondta Farkasnak. hogy »ne okoskodjatok, hiszen nem bántunk mi
