Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-173

126 A nemzetgyűlés 173. ülése 1923. az eddig engedélyezett 30%-os kedvezménye ebben az esztendőben lejár, ha meg nem hosszabbítják, ha pedig meghosszabbítva nem lesznek, jövőre már nem fognak az ilyen magán építkezők ilyen kedvez­ményekben részesülni, — de az már egyenesen hajmeresztő, hogy még a kincstári részesedést sem fogják ezek az épületek fizetni, amelyet pedig a magánembertől kérlelhetetlenül behajtanak. Temesváry Imre előadó: A magánember is fog kapni. Zsilinszky Endre : A törvényjavaslat c) pontja még tovább megy az adókedvezményekben, egé­szen a vérlázító részrehajlásig. Ez a pont a társula­tok építkezéseiről szól és kimondja azt, hogy ha társulatok vesznek részt ebben az akcióban, első­sorban természetesen részvénytársaságok, akkor a házakból és házrészekből származó adójövedelmet az adómérleg szerinti jövedelemhez nem szabad hozzászámítani. Nagyon jól tudjuk, hogy mit fizetnek a tár­sulatok adóban. Nagyon jól tudjuk, hogy ki sincs vetve a társulati adó, mert nem készült el, csodála­tos módon, a végrehajtási utasítás. Nagyon jól tudjuk, hogyan titkolják ez k a társulatok a jöve­delmeiket és milyen mérlegeket állítanak oda adó­köteles mérlegekként. És most ezekhez az óriási kedvezményekhez hozzá kellett még csapni ezt az ujabb kedvezményt is ! Ezenkívül itt van a sok különböző illeték­mentesség. Azok a vállalatok, amelyeknek, mint kifejtettem, az állam építi fel uj épületeiket, még csak illetéket sem fizetnek, ha kölcsönt vesznek ; a kölcsönügyletre vonatkozó okmánybélyegeket sem fizetik meg ; nem fizetnek bekebelezési költ­séget ; a visszafizetéskor a törlési nyugta is illeték­mentes. Nem akarok erősebb kifejezést használni, (Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) de való­sággal szemérmetlenségig megy a bankok részéről ezeknek a kicsinyes kedvezményeknek még a követelése is, hogy még csak bélyeget se fizessenek azok a vállalatok, amelyek Magyarországon lassan­ként minden értéket a maguk zsákjaiban halmoz­nak össze. Ezenkívül a vagyon- és jövedelemadótól is mentes az épületbe befektetett tőke. Sőt az épít­tetőt eljárás alá sem lehet vonni adó-, jövedelem­és vagyoneltitkolás címén, mert az állam az épít­tetőknek nagylelkűen adóamnesztiát nyújt azért, hogy kegyesek ezeket az óriási nemzeti ajándéko­kat elfogadni és kegyesek építtetni. Ha ez gyakor­lattá válik, akkor a kormány terjeszti az erkölcs­telenséget, mert ez az adóamnesztia a legnagyobb erkölcstelenség ; csalóknak, svindlereknek egérutat ad itt az állam, menti, sőt segíti az erkölcstelen­séget. (Ugy van ! a balközépen, Mozgás jobbfelol.) De a legantiszociálisabb és a leghajmeresztőbb a javaslat utolsó paragrafusa, amely kimondja, hogy ebben az építkezésben való részvétel privi­légiumhoz van kötve. Csak azok kapják meg ezeket a kedvezményeket, akik ebben az akcióban részt­vesznek és a javaslat által kiküldendő, alapítandó bizottság őket, mint az akcióhoz tartozókat el­évi augusztus hó 22-én, szerdán, ismeri. A kényszerből, a szociális kényszerből tehát, aminek indult az egész, lett egy óriási, beláthatat­lan nemzeti ajándék. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Nem nagyon kapkodnak utána ! Zsilinszky Endre : T. Nemzetgyűlés ! Ez a javaslat riasztó példája annak, hogy hová sülyed­het egy államnak (Derültség és mozgás jobbfelol.) önrendelkezése, önérzete akkor, ha a kapitalizmust nem maga alá gyűri, hanem a kapitalizmust maga fölé emeli. Szilágyi Lajos : T. kormánypárt ! Mázsás­súlyú csapásokat oszt ! (Ellenmondások jobbfelöl.) Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Hogyan tudjuk ezt kiállani ? (Derültség jobbfelol.) Zsilinszky Endre : Tessék elolvasni Rasin köny­vét, amelyet már az előbb ajánlottam és akkor meg­láthatja kiki, hogyan lehet nemzeti érdekeket védeni a pénzügyi és gazdasági politikában, hogyan lehet a kapitalizmust felhasználni jóra, (Zaj jobb­felol.) hogyan lehet a kapitalizmus termékeny­ségét, produktivitását fejleszteni és hogyan lehet a kapitalizmus fattyuhajtásait lenyesni. (Ugy van ! a balközépen.) Tudom, hogy Rasin nagy ellensé­günk volt, hogy bennünket gyűlölt és a mi test­véreinket üldözte, de azért mégsem tudom meg­tagadni a tiszteletemet irányában és az emléke iránt azért, (Zaj jobbfelol.) mert a gazdasági nacio­nalizmusnak egy olyan hatalmas példányát láttam benne, aminőt nem láttam idehaza sehol senkiben. (Zaj jobbfelol.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Zsilinszky Endre : Én tudom, mi a naciona­lizmus ! Megmondtam, hogy ő ellenségünk volt ; de erős egyéniség volt. (Zaj jobbfelol.) B. Podmaniczky Endre : Azért muszáj dicsérni őket, ez az igaz ! (Elnök csenget.) Zsilinszky Endre. Példát ajánlottam a mi kormányunknak ! Ulain Ferenc : Ugy van ! Nagyon helyes Î (Felkiáltások jobbfelöl : Köszönjük !) B. Podmaniczky Endre : Dicséret volt ! Zsilinszky Endre : Tudom, hogy Rasin túl­ságba ment és igazságtalanságokat követett el, de végeredményben a maga nemzete szempontjából a túlzásaival is jó irányban ment és ez még mindig jobb, mint az állami és nemzeti érdeknek az a ki­szolgáltatása minden szemét és magánérdek szá­mára, ami Magyarországon történik. Itt ma már nem lehet az öreg Smith Ádám megfehéredett csontjait közgazdasági ereklyeként mutogatni, mi már nem hiszünk abban ; Smith Ádám egyáltalá­ban leszerepelt és az a liberalizmus, amely Smith Ádámra alapította a maga rendszerét, régen a múlté. Tessék átnézni Olaszországba. Mi történik ott, mit csinál Mussolini ? Már fogja és szerszá­mozza a halottaskocsiba azokat a lovakat, amelyek azt az óliberalizmust, amely a kapitalizmusnak nem a _ produktivitásából, hanem a bűneiből él, el fogják temetni. (Ugy van ! balfelöl és a közéfen.) Mi a magunk részéről nem akarjuk megszerezni a szocialistáknak azt az örömet, hogy ők álljanak

Next

/
Oldalképek
Tartalom