Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-173

A nemzetgyűlés 173. 'ülése 1923. az, hogy meg kell szüntetni a telekspekulációt és meg kell szüntetni azokat a hihetetlen telekértékeket, amelyek minden épitkezési lehetőséget kizárnak. Ennek megvan a módja. Budapesten már be is volt vezetve a telekértékadó, gyönyörűen proszperált, gyönyörű bevétele volt ebből a fővárosnak és ennek a telekértékadónak hatása alatt gyönyörűen épitkeztek a háború előtt Budapesten. Ugy tudom, hogy csak félszázalékos telekértékadó volt bevezetve ; méltóztassanak most egyszázalékos telekértékadót bevezetni. Mi lesz ennek a következménye? Halász Móric: Még drágább lesz a telek! (Derültség.) Dénes István : Nem, t. képviselő ur, ez hamis felfogása a tényeknek. Ez már tudományosan bebizonyított tétel, amelyre nem is kellene reflektálnom. T. képviselőtársam, a telekértékadónak természete az, hogy azt sújtja, akinek a telke üresen áll, és arra kényszeríti az üres telek tulajdonosát, a Kohn- meg a Schwarcztestvéreket és a másik Gryulákat, akiknek ezerszámra van üres telkük, hogy vagy beépítsék a telket, vagy eladják olyannak, aki hajlandó beépíteni. A telekértékadó mellett senkinek sem lesz érdemes üres telket tartani a birtokában, mert jó. tisztességes adót kell fizetni utána. Ez logikus és egészen világos. Ennek következménye az lesz, hogy az üres telkekben egyszerre megindul a lavina, az eladási processzus, egyszerre le fog esni a telkek gyhogy az, építtetők olcsón hozzá tudnak jutni az üres telkekhez. Feltétlenül szükségesnek tartom tehát és a magyar kormány figyelmét ismételten felhívom arra, hogy ne késlekedjék ezzel a dologgal három esztendeig. Meg vagyok győződve róla, bizonyos vagyok benne, hogy be fogják vezetni az állami telekértékadót, de abban is bizonyos vagyok, hogy még sokat kell szenvednünk addig, amig ezt az adót be fogják vezetni. Ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy hivjon össze a kormány ankétet szakemberekbői, tárgyalják meg a kérdést, számítsák ki pontos matematikai alapon, hogy mibe kerül ez az adó, hogy miket, kiket sújt, és hogy mi lesz a hatása. Ha ezt az igen t. kormány megteszi, bizonyos vagyok benne, hogy semmiféle kényszerintézkedésekre nem lesz szükség ebben az országban, mert egyszerre megindul az építkezés, ha a magyar kormány ezzel párhuzamosan arról is fog gondoskodni, hogy az építési anyagok, amelyeket ma még nagyrészben külföldről kell behoznunk, a vám alól teljesen inentesittessenek és hogy az építési anyagok szállítási költsége a belföldön a minimális legyen. Ma — fájdalom — a telkek óriási értéke mellett, az óriási telekspekuláció mellett az építkezésnek második nagy akadálya az építkezési anyagokra kivetett magas vámok, harmadik akadálya pedig az óriási fuvorozási költségek. Bátor .vagyok a nemzetgyűlés figyelmét felhívni a vámok jelentőségére az építkezés kőrNAPLÓ xvi. éin augusztus hó 22-én, szerdán. 121 désében is. Építőiparunk majdnem minden anyagát súlyos vámmal sújtja a pónzügyminister ur. Hétről-hétre, hónapról-hónapra jelennek meg a rendeletek, amelyek pontosan kisérik a korona esését, illetőleg az általános drágulást magukban a vámokban is. Ezúttal nem kívánok a vámkérdéssel foglalkozni, csak egyszerűen rámutatok arra, hogy melyek azok a. fontos építési anyagok, amelyek nélkül nincs építkezés és amelyeken óriási vámok vannak. Ilyenek a szerelő iparnak majdnem összes szükségletei, amelyek magas vámtételekkel vannak sújtva, sőt a, készülőben levő vámtervezet ezeket a vámtételeket még 40—50—60, sőt több helyen 80 százalékkal akarja emelni. Súlyos vám alá esnek továbbá a vascsövek, a cső* kapcsoló részek, azután a betonalkatrészek, amelyek nélkül tulajdonképen nincs építkezés, a amelyeket belföldön alig tudnak előállítani. - Nézetem az, hogy a magyar kormányt ez : ügyben erkölcsi szempont is kötelezi, mert ha a * magyar kormány most már arra az álláspontra i helyezkedik, hogy az ipar és kereskedelem egyes vállalatait arra kényszeríti, hogy építkezzenek, akkor kötelessége a magyar kormánynak az is, hogy leszállítsa a vámtételeket és olcsóbbá tegye a fuvarozást. A harmadik fontos kérdés a fuvarozás kérdése. Hiába akar itt építtetni valaki ; a fuvarköltség oly magas, hogy azt nem bírja el. (Ugy van I) A telek óriási értéke mellett s a fél-' gyártmányok és nyersanyagok magas vámja mellett a fuvarköltség betetőzi Magyarországon az ; építkezés lehetetlenségét. Lábatlan községből, Esztergom megyéből pl. Tótkomlósra egy vagon cementnek elszállítása 170—180.000 koronába kerül. Engedelmet kérek, ilyen költségek mellett, ilyen borzasztó megterhelések mellett az építkezés tökéletesen ki van zárva, (Ugy van!) Azért voltam bátor ezeket elmondani, hogy a jövőben -—mert tudom, hogy most úgyis meg-» szavazzák ezt a törvényjavaslatot — a magyar kormány komolyabb és mélyebb formában foglalkozzék ezzel a fontos, nemzeti szempontból égető kérdéssel. Nem elegendő ez a pepecselő munka ; nem elegendő az, hogy most ezer-kétezer lakást ilyen vagy olyan áldozatok árán építtet-: nek. A kérdés lényege az : lehetővé kell tenni a magánépitkezés számára, hogy lehetőleg olcsón és kedvező feltételek mellett tudjon építkezni. Ha a magyar kormány idővel erre az útra tér, akkor feltétlenül meg lesz oldva a kérdés, de addig — fájdalom — csak huzavona lesz ebben a kérdésben. A törvényjavaslat ezen indokoknál fogva nem fogadom el. (Helyeslés dal felöl) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János Jegyző : Zsilinszky Endre! Zsilinszky Endre : T. Nemzetgyűlés ! Ez a javaslat az első pillanatra vicinálisnak • látszik, és meggyőződésem szerint eredetileg a kormány részéről is meg volt a tendencia abban az 18