Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-173

118 .4 nemzetgyűlés 173. ülése 1923. Dénes István : Ebben téved a képviselő ur. Meg is magyarázom, miért. Néhány hét előtt ide jött a népjóléti minister ur egy törvény­javaslattal, amely nemcsak igazságtalan, de mondhatnám, páratlan a maga nemében a tör­vényalkotás terén. Ez az úgynevezett egyezség, amelyet nem szeret kényszeregyezségnek nevezni Perlaki t. képviselőtársam, egyszerűen kiragadta közgazdasági életünk egyes rétegeit, az ipart és a kereskedelmet és odaállította a nemzet elé bűnbakul, és azt mondotta az a törvényjavaslat, amelynek szüleménye a most előttünk fekvő ujabb javaslat, hogy : ipar és kereskedelem, ti vagytok a bűnösök azért, hogy itt lakásinség van, ennek következtében csak ti vagytok köte­lesek lakásokat építeni. Akinek egy kis igazság­érzete van és aki az egyenlő elbánást akarja ebben az országban, annak fel kell háborodnia az ilyen törvényjavaslatokon és ezen az egyez­ségen is, amely épugy kényszer, mint ameny­nyire kényszer volt az első törvényjavaslat. A t. népjóléti minister ur azt mondja az indokolásban, hogy ő azért ragadta ki közgazda­sági életünkből az ipart és a kereskedelmet és azért kényszeríti közgazdasági életünknek ezt a két faktorát az építkezésre, mert Budapesten 4675 olyan lakást tartanak lefoglalva, az állam­nak pedig nincsen 9 milliárdja, amennyi az építéshez szükséges, köteles tehát az ipar és a kereskedelem építkezni. Ez az indokolás veszedelmes, abszolúte tart­hatatlan és igazságtalan. Ha már a t. népjóléti minister ur vette magának azt a fáradságot, hogy kikutatta, melyek azok a lakások, ame­lyeket ipari és kereskedelmi vállalatok tarta­nak lefoglalva, akkor jól tette volna, ha egy­idejűleg kikutatta volna azt is, hogy hány palotát tartanak lefoglalva luxuscélokra, nem ipari és nem kereskedelmi vállalatok, hanem egy család 12—14 szobát, Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Az is ki van kutatva ! Dénes István: Ha kikutatta a t. minister ur, jönnie kellett volna ezzel is... Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Nem vagyunk kommunisták! Dénes István:... és köteleznie kellett volna a paloták tulajdonosait is az építkezésre, mert nézetem szerint furcsa szint vet közgazdasági életünkre, hogy magyar minister egy törvény­javaslat indokolásában azt mondja, hogy azért bünteti az ipari és kereskedelmi vállalatokat az építkezéssel, mivel ide vonzottak Budapestre igen sok embert az ipari és kereskedelmi vál­lalkozásaikkal. Az én felfogásom ezzel ellen­kező ; de azt hiszem, mindenkié, aki a termelés és az ország érdekeit tartja szeme előtt, az, hogy ezeket a vállalatokat, amelyek rengeteg kereskedelmi és ipari alkalmazottat és mun­kást foglalkoztatnak, vagyis sok embert vonza­nak a fővárosba, nem büntetni kell, hanem ju­talomban kellene részesíteni. Ha büntetjük azo­éri augusztus hó 22-én, szerdán. kat, akik kenyeret adnak sokezer embernek a fővárosban, nem értem, mit várhatnak a nem­zet dolgozó rétegei. A t népjóléti ministeriumnak körülbelül három esztendő állott rendelkezésére, hogy a lakáskérdést megoldja. Perlaki György t. kép­viselőtársam már mondott kritikát, midőn kije­lentette v hogy két évvel elkésett a lakásépítési akció. En azonban azt mondom, hogy ezzel a törvényjavaslattal sem mozdítják elő lényegesen a lakásügy megoldását. Mit csinált a népjóléti ministérium az elmúlt esztendők alatt? Az 1.921. évi LI. t.-c által kedvezményeket biztosított az építtetőknek. Minthogy ezek a kedvezmények jelentéktelenek voltak, az egész intézkedés nem vezetett eredményre. Hiába hangoztatták akkor is a szakemberek a ministérium előtt, hogy egyetlen remédium az "építkezés, nem vettek tu­domást róla. Mikor a lakásinség már ordított, 1922. őszén fedezte fel csak a népjóléti minister ur és a magyar kormány, hogy építkezni kell ! Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Már 1921-ben elkezdték az építkezést. Dénes István : Fájdalom csak 1922-ben hoz­tak tételes intézkedéseket, az 1922/23. évi költ­ségvetésben intézkedik először a népjóléti minis­ter ur olyanformán, hogy a lakásépítés előmoz­dítását állami feladattá teszi, kivetett 60%-os kincstári haszonrészesedést, ebből 20%-ot for­dítván az állami építkezésekre. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Már Hegyeshalmy ministersége alatt építettek állami lakásokat. Hogy lehet ilyet mondani S Dénes István: Engedelmet kérek, az 1921: LI. t.-c. rendelkezik először, midőn kedvezmé­nyeket biztosit azok részére, akik építkezni akarnak. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : On azt mondta, hogy nem is gondoltunk rá, holott 1921-ben már de facto építettek. Dénes István : De facto nem- építhettek, mert csak az 1922/23. évi költségvetés intéz­kedik erről először. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Menjen ki Pest-Szentlőrincre és nézze meg a házakat 1921-ből. Ilyet mégsem lehet mondani! Dénes István: Emlékeztetem a t. minister urat arra, hogy 1922. őszén a költségvetési vita során nagyon nehezen engedte magát meg­győzetni arról, hogy az államnak is kötelessége építeni. A szociáldemokrata párt vetette fel ezt a kérdést, és a minister ur válaszolt rá, csak az 1922/23. évi költségvetésben kapott először felhatalmazást arra, hogy állami építkezéseket végezzen. En akkor is az állami építkezés ellen voltam, vagyok ma is ; nem vagyok hive az államj építkezéseknek. Hogy- miért, erre rá fogok térni. Az 1922/23. évi költségvetési törvénynek az. építkezésre vonatkozó intézkedései teljesen sikertelenek és eredménytelenek maradtak, Megindult az építkezés, de méltóztatnak tudni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom