Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-172

100 A nemzetgyűlés 172. ülése 1923. évi augusztus hó 11-én, szombaton. urak tagjai a kettős kereszt vérszövetség etelközi miskolci csoportjának, amelynek egyik vezéri érfia Villányi Vasita igazgató ur. Bizonyos elvi felfogásban élő emberek egymásnak kölcsönösen nagyszerű szolgálatokat tesznek ott a közéletben. El kell itt még mondanom röviden azt, hogy tudok esetről, amikor Petőfi-ünnepélyt tartottak abban a gimnáziumi helyiségben, és 30.000 koronát kért a villanyszámla megtéritésekép Villányi igazgató ur a Petőfi-ünnep rendezőségétől, s végül valahogyan olyan nagyon piaci, vásári szaga lett a dolognak, mert a villanyszámla megtéritésekép elfogadott 3000 koronát, önkéntelenül is felvetődik az a kérdés, hogy mi történik itt, kinek a számláj ára tartatnak ezek az össze j övetelek ? A gimnázium tornacsarnokában téli időben is, amikor tüzelni kell, állandóan, mindennap tartatnak ilyen előadások és gyűlések. Honnan veszik a szenet és a villanyvilágitást ? Nekem azért van jogom különösen érdeklődni eziránt, mert direktóriumi elnök koromban felső nyomásra sem voltam hajlandó a forradalmi kormányzótanácsot abban az intézetben elhelyezni. Ez Miskolc város legjobban felszerelt intézete. Ebben a tekintetben nekem akkor az volt a felfogásom, hogy nagyszerűen felszerelt intézmény, ezt semmiféle alakulattal — hívják bármilyennek — lestrapá Itatni nem szabad, meit ismét egy ilyen iskolát épiteni és felszerelni nem tudunk. A tanári kar ma, a keresztény kurzus idején arról panaszkodik, hogy reggel, amikor bemennek, borosüvegek nyomait találják az asztalukon, mert előtte való este mulatozások, összejövetelek voltak abban az intézetben. Szabad-e közvagyont, egy iskolát igy pocsékolni? Megengedné-e nekem bármely hatóság vagy iskolai testület, vezetőség azt, hogy ott szocialista, vagy nem tudom milyen gyűlést tartsak? Sportegyesület vagy dalárda céljaira, ilyen vezetőségi ülések céljaira nem birjuk megkapni az iskolákat . Miskolcon épen most dobták ki a munkásdalárdát a polgári iskolából. Ugyanakkor tehát, amikor egy munkasintézményt, egy dalárdát kidobnak az iskolából, amelynek ott van a helye, amely joggal jön oda, azt látom, hogy a kir. kath. gimnáziumban mindenféle politikai izü, titkos gyülekezetek tartatnak, sőt ugy látszik, bankettek és dorbézolások is folynak egy állami intézetben. Ez ellen a legvehemensebben tiltakozom közérdekből, az ország érdekéből. Egyáltalában az az értesülésem, hogy ennek az intézménynek az elszámolásai valahogy igen noteszszeiüen kezeltetnek. StrauSZ István : Mi az »noteszszeiüen«? Ez uj elszámolási mód. (Derültség.) Reisinger Ferenc: Fel vannak jegyezve egy kis noteszben az elszámolandó dolgok. Méltóztatnak tudni, hogy a kultuszministeriumnak ezen intézet elszámolásait állandóan ellenőriznie kell. Nem tudom, hogy a kultuszministerium számvevőségének miért nem tűnik fel ez a dolog? Ugy vagyok értesülve, hogy nagyon ritkán, jobban mondva soha sincs ott vizsgálat. StrauSZ István : Kevés pénzt kezel ! Reisinger Ferenc : Pedig az igazgató ur tüzelésért, világításért állandóan szed be pénzeket. Nekem j ogom van kérdezni és meggyőződni arról, hogy legalább azok a pénzek, amelyek különböző gyülekezetek alkalmával fűtési és világítási átalány címén folynak be az igazgató ur kezeihez, általa rendesen elszámoltatnak-e. Azok után, amiket hallottam, fentartással fogadom azt az állítást, hogy ezek az összegek rendesen elszámoltatnának. Még csak egy tényt emlitek fel a sok közüh mielőtt interpellációmat felolvasnám. Bauer tanárt, aki a váci püspök személyes ismerőse, akit később a váci püspök maga mentett meg az eltávolítástól, ki akarták dobni. Azt hiszem, hogy olyan embert, akivel a váci püspök jó viszonyban van és akinek érdekében a váci püspök hajlandó eljárni a kultuszministeriumban, nem lehet azzal gyanúsítani, hogy atheista, és mégis — mert Bauer tanár egy alkalommal vitatkozott több tanártársával valami vallási dogma felett, mint tanáremberek talán magasabb szempontból vitatták a dolgokat — el akarták csapni. Ezt a tanár urat azután csak nagynehezen tudta a váci püspök megmenteni attól, hogy a gimnázium kötelékéből eltávolítsák. Mert Villányi Vasita igazgató urnák ez a tanár ur nem volt személyes jóbarátja. Nem akarom a t. Nemzetgyűlést ezzel a kérdéssel továbbra is untatni, tekintettel azonban arra, hogy itt arról van szó, hogy 13, a harctéren járt tanárt, olyan tanárt, aki sem szellemileg, sem soha kifogás alá nem esett s úgyszólván az intelligenciáját képezi ennek az intézetnek, 13 olyan tanárt, akinek u. n. hazafiságához soha szó nem fért, elbocsátanak azért, mert törvényes kötelezettségének eleget tett, ha mindjárt az igazgatója ellen is vallott egy bírósági tárgyaláson . . . BarthoS Andor : Mit akar a képviselő ur azzal az »u. n. hazafiság«-gal mondani? Reísinger Ferenc : Csodálom, hogy a képviselő urat érdekli ez a kérdés. Szomjas Gusztáv : Öt érdekli ! Barthos Andor : Azt hiszem, minden becsületes magyar embert érdekel a hazafiság kérdése. Miért tetszik az »ugynevezett«-et cdatenr-i? Reisinger Ferenc : A képviselő urnák volt alkalma meggyőződni arró], hogy vagyok olyan hazafi, — legalább az én felfogásom szerint — mint akár a képviselő ur, akár más. Barthos Andor ; Ezt nem vonom kétségbe. De miért tetszett mondani, hogy »u. n. hazafiság«? Reísinger Ferenc : Epen ennek az interpellációnak a tárgyában is benne van az a munka, amire azt mondom, hogy álhazafiság. így értettem. Mert a magam részéről, ha nem is verem vörös téglával a mellemet hazafiságom miatt, az ilyen munkát álhazafiságnak tartom. Barthos Andor; Nem akartam a képviselő