Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-170
2 A nemzetgyűlés 170. ülése 1923. kincstárnak nem állnak rendelkezésére azok a fizetési eszközök, azok az összegek, amelyek az állam gépezetének fentartásához, működésben tartásához feltétlenül szükségesek, ugy, hogy emiatt az államkincstár kénytelen sokszor igen súlyos feltételű kölcsönöket felvenni, vagy — ami még ennél is rosszabb — kénytelen az adópréshez fordulni, hogy halaszthatatlan kötelezettségeinek eleget tehessen. T. Nemzetgyűlés! A benyújtott törvényjavaslat az 1922. és 1923. évekre esedékes jövedelem- és vagyonadó kivetésénél felmerült akadályok elhárítására törekszik; a nagyon hosszú és igen sok munkát igénylő szabályszerű kivetéstől eltérően egyszerűen az 1920. évi jövedelem alapján kivetett jövedelem- és vagyonadót kívánja többszörösitve kivetni. Nyilvánvalóan támogatja ezt a tervet az is, hogy addig, amig a sokféle formához kötött szabályszerű kivetési eljárás — a legjobb eshetőségeket véve is figyelembe — 8—10 hónapot vesz igénybe, addig az ebben a törvényjavaslatban tervezett egyszerűsített eljáráshoz álig pár nap szükséges. Elvitathatatlan, hogy az 1922. és 1923. évi jövedelem- és vagyonadó kivetésének a javaslatban körvonalazott egyszerűsítése a mostani válságos időben, a mostani súlyos és nehéz közgazdasági állapotok között feltétlenül nagy és életbevágó államérdek. Hiszen most az adóknak, főképen pedig a hátralékos adóknak befizetése a korona további leromlását akadályozza meg, a korona stabilitását segiti elő, mert amennyiben a pénzügyi kormányzatnak sikerült a törvényjavaslat alapján az 1922. és 1923. évekre esedékes jövedelem- és vagyonadókat rövid utón behajtani, nem lesz kénytelen — a pénzügyi tanács hozzájárulásával ugyan — a jegybanktól ismételten nagyobb összegeket igénybe venni, s igy nem lesz kénytelen a bankjegyforgalmat fokozni, ami a korona árfolyamának megerősítését jelenti. Nem teszünk jó szolgálatot az országnak azzal, ha ezt az egyszerű, csupán az adó behajtására, még pedig az 1922. és 1923. évi jövedelem- és vagyonadó kivetésére és behajtására vonatkozó törvényjavaslatot a vita folyamán ugy állítjuk be, hogy ezzel a beállítással az amúgy is adóellenes adózó polgárság ellenszenvét még fokozzuk. Epen azért nem hagyhatom szó nélkül az egyes képviselőtársaim által a jelen törvényjavaslatnak a felhatalmazási törvényjavaslat keretében megkisérelt tárgyalása alkalmával felhozott kifogásokat, amelyeket a magam részéről nem helyeselhetek, el nem fogadhatok, mert a tárgy érdemi elbírálása nélkül csupán csak kényszeritett és vitatható alakiságok felsorakoztatásával gördítettek akadályt a törvényjavaslat letárgyalása elé és hátráltatták annak törvényerőre emelkedését. T. Nemzetgyűlés! Amint a törvényjavaslat indokolásában is benne van, de amint a pénzügyminister ur maga is kijelentette, semmi évi augusztus 9-én, csütörtökön. más nem késztette arra, hogy ezt a törvényjavaslatot az indemnitási törvényjavaslatba bekapcsolja, mint az, hogy ez a törvényjavaslat minél előbb tető alá jusson s az immár úgyis régebbi idő óta esedékes adókat minél előbb behajthassa. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ennek a törvényjavaslatnak a felhatalmazási törvényjavaslatba való illesztése a házszabályok helyes értelmezése szempontjából talán aggályos is volt, az ország elsőrendű érdekeit tekintve, még abban az esetben sem lett volna szabad a javaslat sürgős letárgyalását akadémikus vitatkozásokkal hátráltatni akkor, amikor az ezekből az adókból befolyó összegekre épen a tisztviselők felemelt illetményeinek folyósítása szempontjából az államnak sürgősen szüksége volt. Hipokrizis volna ezt a törvényjavaslatot ugy *beállitani, mintha ez ujabb adóterhekkel akarná sújtani az adózó polgárságot. Szerény véleményem szerint rabulisztika, ezzel kapcsolatban egy 120 vagy nem tudom mennyi milliárdos ujabb megterhelésről beszélni. Ha az ebben a javaslatban tervezett többszörösités helyett az egyszerű kivetés formájánál maradnánk, semmi kétség sem lenoe aziránt, hogy ugyanazoknak az összegeknek megfelelő eredmény jönne ki. Nem szándékozom vitába bocsátkozni G-aal Gaston t. képviselőtársammal, . . . Propper Sándor: Még nem is beszélt! Nánássy Andor : . . . aki ennek a törvényjavaslatnak a felhatalmazási törvényjavaslattal kapcsolatban történt benyújtása alkalmával a házszabályok alkalmazása körül kifejlődött vita folyamán egy példa illusztrálásával ugy állította be a törvényjavaslatot, mint amely alkalmas az adózó polgárok megrontására. Az a nagy tisztelet, amely G-aal Gaston t. képviselőtársamat a Ház minden oldalán egyformán és jogosan megilleti, (Ugy van! Ugy van! jobb felől) kötelez engem arra, hogy ezt a kijelentésemet alátámasszam. Gaal Gaston t. képviselőtársam az elmúlt évben az adó javaslatok tárgyalása folyamán tartott hatalmas beszédében többek között a következőket mondotta (olvassa) : »Megjósolom önnek, minister ur, hogy az ön adópolitikáját, még ha a többségre nehezedő pártfegyelem át is segiti ebben a Házban, már mint kész törvényt fogja pozdorjává zúzni egy ország felháborodása.« (Mozgás jobb felől.) Az ország nem háborodott fel, s ennélfogva a kész törvénynek különösebb baja nem is történt. Ellenben megtörtént ebben az országban az a páratlan eset, hogy a törvény életbeléptetése után rövid pár hónapon belül a kitűzött terminusra az adófizető polgárok minden különösebb kényszer nélkül a földadónak több mint .90%-át szolgáltatták be az adópénztárba, amely tény t. képviselőtársam aggályait és kétségeit megdöntötte, ezzel szemben a pénzügyminister urat fényesen igazolta.
