Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-161
86 A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július hó 25-én, szerdán. érdekeltségére, mint természetszerű s ennélfogva legszilárdabb alapra kivan ta fektetni.« Szomjas Gusztáv: Mit akar evvel? Rákóczi Ferenc : Majd megmondom ! (Tovább olvassa): »Ez okból Magyarország főrendéi és képviselői nem mulaszthaták el gondoskodni oly módokról, amelyek lehetővé tegyék, hogy azon alapszerződés, amely az 1723: évi I., II. és III. tcikkek által a felséges uralkodóház és Magyarország közt létrejött, amely egyrészről a birodalmi kapcsolathoz tartozó országok és tartományoknak az 1723. 1. és II. teikkek értelmében együttes és elválaszthatlan birtoklását, másrészről pedig Magyarországnak önálló törvényhozási és kormányzati függetlenségét biztosította, lényegében jövőre is sértetlenül fentartassék.« Nagy Ernő : Érdekes ! Rákóczi Ferenc: Vagyis, ebben a bekezdésben az van kifejezve, hogy Őfelsége a birodalom egységét meg kivania óvni s ezen az egységen belül biztosítja Magyarország beligazgatási függetlenségét. Vagyis fentartja a birodalom, az u. n. összmonarehia gondolatát és a klopy-i parancsban jött nyilvánosságra teljesen az összbirodalmi felfogás, amely az egyes néptörzsek és országok, tehát tartományok egymásközti kapcsolatát akarja fentartani. (Hall juh ! Halljuk!) Ebből alkotmányjogilag csak azt akartam kimagyarázni, hogy nem volt egyenlenegy Habsburg-uralkodónk sem, aki Magyarország teljes függetlenségét elismerte volna, (Ugy van! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és nemcsak törekedett mindannyi Magyarország beolvasztására, hanem beolvasztottnak is tekintette Magyarországot a birodalomba. Törvényeink gondosan kerülték ezt a szót, és csak a legutolsó egy-két évben került be az, hogy az osztrák birodalom egyrészről és másrészről a magyar korona országai. Mindenkor ugy volt törvényeinkbe letéve, hogy egyészről a birodalom, másrészről pedig a magyar korona országai, vagyis az egész birodalmon belül Magyarország viszonyai rendeztettek. I. Ferenc József császárnál nem tudtuk, hogy ez az I. Ferenc József név királyi mivoltát vagy császári mivoltát tünteti-e fel. I. Ferenc József halála után Károly a IV. Károly nevet vette fel. Mi magyarok, akik I. Ferenc József nyomása alól felszabadulva, sok minden jót vártunk az uj uralkodótól, a legnagyobb örömmel fogadtuk, amikor az I. törvénycikk megjelent — azt hiszem mindjárt 1916 novemberében — és ezen ott ékeskedett — amit még nem láttunk sohasem, mert mindig azt láttuk, hogy : Mi, I. Ferenc József, Ausztria császára s ezután jött a többi cím — ez: Mi, IV. Károly, Magyarország apostoli királya, Ausztria császára stb. Nánássy Andor: így is dukált! Rákóczi Ferenc: így dukál! így ismertük meg, hogy magyar király volt ! Igen, de a lapok ezt másnap visszaszívták, mint sajnálatos tévedést ! Megjelent a rectificatio, s ebben már .• »Mi I. Károly, Ausztria császára . , .« szerepelt és jött azután a további cím, hogy Magyarország királya. Ez most 1916-ban volt, amikor az uralkodóháznak a magyar nemzet érzelmeire kellett számítania. (Zaj.) Vargha Gábor : A király nem szivta vissza ! Rákóczi Ferenc : Tény az, hogy a hivatalos lapban megjelent a törvénycikk felett, hogy IV. Károly apostoli király, de ezt visszaszívták és a törvényt helyes alakban adták ki ugy, hogy : Mi I. Károly, Ausztria császárja stb. Horváth Zoltán : Smolen Tóniék megharagudtak ! Rákóczi Ferenc: Öt perc szünetet kérek! Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem ! (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Rákóczi Ferenc képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Rákóczi Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Amiket mondottam, talán mondanom sem kellett volna az 1921 : XL VII. t. c. után. Az 1921 : XL VII. t. c. mindezt leszögezi és a Habsburg-családot, az uralkodóházat trónvesztettnek nyilvánítja. Az egységespárt kifejezetten ennek a törvénycikknek alapján áll. Nánássy Andor : A törvény törvény ! Rákóczi Ferenc : Ennek fentartása létének alapja és program injának főpontja, tehát nagyon szükségtelennek látszott volna azokat elmondanom, amiket elmondtam. Mikor azonban azt látom, hogy az egységespárt uralma alatt valóságosan céltudatosan és szervezetten folyik a Habsburg-propaganda (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.), mikor azt látom, hogy a sajtó tele van ezekkel a cikkekkel, mikor azt látom, hogy — sajnos, ezt el kell mondanom — a templomokba is beviszik ezt a kérdést, amikor azt látom, hogy az iskolákba is beviszik ezt a kérdést, ahol II. Ottó királyról tanítanak törvény ellenére ezidőszerint is, s amikor a kormánynak nincs eszköze, hogy ezeket megszüntesse: akkor igenis szükségesnek tartottam, hogy mindazokat felhozzam, amiket elmondtam. Szükségét láttam pedig azért, mert valutánk mélységét én erős kapcsolatba hozom ezzel a kérdéssel A román és a germán faj harca volt a legutóbbi háború. Mi a germán fajnak csatlósai voltunk talán akaratunk ellenére, mi a germán érdeket szolgáltuk ebben a háborúban minden magyar érdek ellenére. Bennünket ugy tekintenek, mint a germánságba beolvasztott akaratnélküli népet. Nagyon veszélyes nekünk azt hangoztatni most, hogy II. Ottó a mi királyunk; nagyon veszélyes a külföld előtt olyan képet adni, mintha Magyarország épen csak a külföldi erőszaknak engedve pro forma hozta meg azt az 1921: XL VII. tc-et. Ismételten kijelentem, hogy akkor a nemzetgyűlés óvást emelt ugyan a külföldi beavatkozás ellen, de kijelentette azt is, hogy szabad akaratából hozta meg ezt a törvényt. Most, ha bennünket a külföld
