Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

76 A nemzetgyűlés 161, ülése 1923. évi július hó 25-én, szerdán. tiltakozom ezen ujabb adó ellen, mert attól kell félni, hogy a fürdővendégek nagyrésze külföldre fog menni. Az idén már szomorúan tapasztaltuk, hogy a tavalyi fürdővendégek egy része külföldön nyaral, a Balaton déli oldalán, a somogyi fürdő­helyeken a vendégeknek csak 70%-a tért vissza, igaz, hogy a múlt hetekben megindult tözsdehossz után ujabb vendégek érkeztek, de általábanvéve a fürdővendégek nagyrésze külföldre ment. Ennek oka a súlyos adózás. Sokat beszélünk épitésről. Jól tudjuk, hogy hazánk igen számottévő osztálya foglalkozik építő­iparral. Ha azonban ugy teszünk, hogy amikor valami fejlődésnek indul, rögtön adókkal sújtjuk, az épitőipar is pangásnak fog indulni, amit egy rövid példával be fogok bizonyiteni. Ha valaki a villáját a Balaton mellett egy millió koronáért az idén bérbeadta, körülbelül 800.000 K adót fizet, úgyhogy az egy millió korona bér mellett, alig marad neki 200.000 koronája. Kérdezem azt, hogyha egy, a tisztességes munka gyümölcseként a múltban épitett villát, melynek értéke ma húsz millió korona s amely egy millió korona jövedelmet hoz, 80% adóval sújtunk, kinek lesz kedve épiteni ? Ha ma a villát lerom­bolják s az anyagot eladva, a pénzt beadj ák kosztba, hetenkint kapnak érte annyit, amennyit kaptak a villa kiadásáért ma. Milyen adók sújtják a háztulajdonost? Elő­ször is 25 százalékos kincstári haszonrészesedés. Ez kitesz 250.000 koronát, — 5 százalék közüzemi pótadó, ez 50.000 korona, — egy millió korona után 15 százalék házbéradó, ez 150.000 korona. Gaal Gaston : Fürdőhelyen ez nem 15, hanem 20 százalék ! Beischl Richárd : A 150.000 korona házbér­adóhoz jön még 150 százalék községi pótadó, vagyis 225.000 korona, 40 százalékos útadó. vagyis 60.000 korona, 40 százalék vármegyei pót­adó ugyancsak 60.000 korona, közmunkaadó 1600 korona, vagyonadó 12.000 korona, egyéb adó 11.800 korona, összesen tehát 820.000 korona. Marad tehát eg}^ 20 millió koronát érő objektum évi bére fejében 180.000 korona. • (Egy hang jóbbfélöl : A kincstári haszonrészesedést a bérlő fizeti !) Ha külön ki van kötve, igen. Gaal Gaston : Akkor fizet még utána külön adót ! Reisch! Richárd : Tehát nem lehet ebben az országban a termelő munkának értéke, ha a látható és becsületes vagyon, amelyiket munkával gyűj­töttek, ilyen megterhelést szenved, mig a korona leromlására berendezett üzlet, amely milliós hasz­nokat hoz, alig van megadóztatva. Addig, amig ebben az országban a tisztességes munka nincs megjutalmazva, amig itt a munkás, aki minden erejét, amig a hivatalnok, aki egész tudását, becsü­letét és szorgalmát kockára teszi, nyomorog, úgy­hogy a napi megélhetése sincs meg neki, nem kapja meg a létminimumot sem, hogy a családjával együtt megélhessen, addig a spekuláció, a tőzsde­üzlet a végtelenségig tombol. (Ugy van ! Ugy van I a Ház minden oldalán.) Addig nem lesz ebben az országban gazdasági konszolidáció, addig nem lesz itt megnyugvás, mig a valutaromiágra berendezett orgia és a munkásoknak, különösen a szegény nép­nek jajkiáltásai közötti óriási ür minden nap mé­lyebbé lesz. Nagy Ernő : Hát miért támogatja a képviselő ur ezt a kormányt? Reischl Richárd : Majd azt is meg fogom mondani ! Aggodalommal, mondhatnám kétségbeeséssel nézek az ősz elé, épen a mai koronaromlás miatt, mikor a munkás, aki keresni tud, alig tudja betevő falatját a családjának megszerezni. Mi lesz vele szeptemberben, októberben, amikor nem fog mun­kát kapni, mikor a kenyere mellett nem tudja meg­szerezni családjának a ruhát, lábbelijét és tüzelő­anyagát? ! Szomjas Gusztáv : Buzautalvánnyal kell fizetni ! Reischl Richárd : Fontosnak tartom tehát épen ebből a szempontból, hogy az állam előre­látva, már ma gondoskodjék az ellátatlanok szá­mának kiterjesztéséről, amire feltétlenül szükség lesz. (Helyeslés.) Annak elbírálását, hogy ezen ki­terjesztett létszámú ellátatlanok kik legyenek, nem biznám pusztán a hivatalos szervekre. A hivatalos szervek mellett, igenis, bevonnám a társadalmi szerveket is, mert ezek tudják megitélni legjobban, hogy abban a községben, faluban vagy kerületben kinek van szüksége az állam támogatására. Mert ha csak a jegyzőkre és azokra a szervekre bizzuk ezt, akik eddig is végezték, akkor néhol lelketlenség fog mutatkozni vagy a protekció érvényesül és nem azok fogják az állami ellátást megkapni, akik­nek szükségük van rá, hanem azok, akik hozzájuk közelebb állanak, vagy akiket az illető jegyző ismer. Nem kell ezen többletkiadására más, mint amit Bottlik István báró igen t. képviselőtársam itt a napokban felEmiltett, elsorolván, hogy miféle uj adónemeket kell behozni, milyen luxuriőz dolgokat kell megadóztatni, ezek bőven fedeznék azt a ki­adást, amelyek ebből az államra háramolnának. Itt van elsősorban a tőzsde. Ez, nyiltan meg­mondom, bár a kormányt támogató párthoz tar­tozom, hogy azt tovább ebben az országban a forradalom előkészítése nélkül nézni már nem lehet, ahogyan a tőzsdén tobzódik az üzérkedés, a drá­gitás. Tűrhetetlen, hogy itt mindenki tőzsdézik, hogy itt milliókat tesz zsebre mindenki, hogy itt az emberek autókat tartanak és óriási orgiákat ülnek és emellett a szegény nép napról-napra jobban visszaesik és nem találja meg a maga létminimumát. Igenis, a tőzsdét meg kell adóz­tatni s hozzá kell erős kézzel nyúlni. Nem elég az a megadóztatás, amit itt megkísérelnek. Tessék a forgalmiadót itt is teljes mértékben behozni, ne csak annál a munkásnál, aki a kenyérért négy­szer fizet forgalmi adót, ugy hogy minden munkás mikor a kenyerét eszi, 80 korona adót fizet az államnak egy kilogramm után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom