Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

62 A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július hó 25-én, szerdán. Amig a háború alatt a szén kötött forgalmát mindenki megértette, mert hiszen a hadviselés szempontjából ez feltétlenül szükséges volt, ma már senki sem birja megérteni, hogy miért kell a szén forgalmát továbbra is korlátozni. À kereskedelmi minister ur ép a múltkor elmondott beszédében rámutatott arra, hogy a megmaradt magyar területen levő bányák túlhaladták a békebeli termelést. Ugyanakkor egy másik jelentés van előttünk a statisztikai hivatal részéről, hogy a külföldi szén behozatala nincs engedélyhez kötve. Mindenki annyi külföldi szenet hozhat be, amennyit akar és épen láttuk azt, hogy az év első három hónapjában annyi szenet hoztak be a külföldről, mint amennyit az előző egész év folyamán hoztak be. Folyton beszélünk és sirunk a valuta romlása miatt, és ugyanakkor az egyik oldalon egy luxuscikket engedünk behozni. Mert én elismerem, hogy külföldi szénre szükség van bizonyos iparágakban, szükség van gázfejlesztésnél, szükség van más iparágaknál, pl. az üvegiparban, ahol ez nélkülözhetetlen; de az, hogy valaki porosz szénnel vagy magyar szénnel fűt-e, tisztán csak luxus kérdése. Tessék megengedni, a magyar szénnek most vannak bizonyos fajtái, amelyek épen olyan jól ellátják ezt a célt, épen olyan jók szobafütésre, mint azok a külföldi szenek, legfeljebb a velük való fűtés nem olyan kellemes, nem. olyan kényelmes dolog és talán egybe van kötve bizonyos apró kellemetlenségekkel, de a magyar szén a célt épen ugy szolgálja, sőt ár tekintetében lényegesen olcsóbb is, a hőfokát átszámítva, mint a külföldi szén, annak még a legolsóbb fajtáját tekintve is. Érthetetlen tehát, hogy a kormány miért tartja fenn ezt a politikát épen a szénnél. Ha közelebbről vizsgáljuk a dolgot, rájövünk arra, hogy az árpolitika is milyen helytelen, hogy egy jóminőségü szenet olcsón, viszont egy rosszminő ségü szenet drágán lehet eladni; hogy ki kapja a jó vagy rossz minőségű szenet, az sohasem a fogyasztótól függ, hanem egy harmadik tényezőtől, aki kiutalja neki a szenet. Méltóztassék elképzelni, hogy milyen lehetetlen helyzet áll elő például egy malomnál, amely az Összeköttetései révén, vagy a legjobb esetet veszem, egy véletlenség folytán abba a helyzetbe jut, hogy egy jóminőségü szenet olcsó áron kap : mennyivel jobb helyzetbe kerül ez azzal a másikkal szemben, aki egy rosszminőségü szenet drága pénzen, magasabb áron kap. Annyira helyes volt az az álláspontunk, amelyet mi képviseltünk, hogy nincs szükség a szénbizottságra és erre a kötött forgalomra (Ugy van! a szélsobáloldalon.)

j hogy, tudomásom szerint, a drágasági bizottság annakidején az én felfogásomat magáévá tette és át is irt a kereskedelemügyi kormányhoz, hogy ezt szüntesse meg; a kereskedelemügyi kormány pedig ennek megszüntetése céljából össze is hivott egy ankétet, amelyen úgyszólván az összes érdekeltek — tehát a mezőgazdasági, az ipari és a bányaérdekeltség is — amellett foglaltak állást, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy ezt meg kell szüntetni. Érthetetlen módon még sem szüntették meg ezt a kötött forgalmat, hanem továbbra is fentartották. Ha megvizsgáljuk azt, hogy a dolog mögött mi van, nagyon érdekes képet nyerünk. T. i azt látjuk, hogy ma ahhoz, hogy valaki szénkereskedő legyen, nem szükséges, hogy az illetőnek pénze és kvalifikációja legyen, hogy értsen a szakmához, hanem egy harmadik tényező engedélye is kell hozzá és ez a tényező a szénbizottság, (Ugy van! a szélsbbaloldalon.) ennek az engedélye szükséges ahhoz, hogy az illető szénüzletet tudjon nyitni. Ma tehát egy szénkereskedés hasonlít a trafikhoz, mert ahhoz sem kell más, mint az állam engedélye és hogy az állam árut adjon hozzá ; itt is az szükséges, hogy a szénbizottság adjon engedélyt és akkor fel lehet állítani egy szénüzletet. Az egész ténykedés pedig abból áll, hogy a szónbizottság egyik oldalon beutalja vagonszámra a szenet, a másik oldalon pedig levelezőlapon kiutalja ugyanazt a szenet a fogyasztóknak. Ezért a nem nehéz, nem fáradságos munkáért emberek milliókat vágnak zsebre. Érthető tehát, hogy itt nagy tülekedés van, mindenki szénkereskedő akar lenni és ma Magyarországon, Budapesten még egyszer annyi szénkereskedő található, mint amennyi volt békebeli időben, amikor az egész ország szénfogyasztását láttuk el. Rothenstein Mór : Még az Ébredők Egyesülete is az! Peyer Károly: E szénkereskedők között nagyon érdekesen olyan egyéneket is látunk, akikről nem tudom, hogy mi közük van a szénhez. Mert szénnel ugyan nem foglalkoztak, hanem foglalkoztak egy másik cikkel, amely valamivel veszedelmesebb a szénnél. (Derültség a

r szélsobalőldalon.) Látjuk például azt, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének is van egy széncsuszdája, egy egyesületnek tehát, amely programmjává vette fel azt, hogy ő ezt az országot kereszténnyé és nemzetivé fogja tenni. Nem tudom, ez a testület hogyan és miképen jutott hozzá ahhoz, hogy szintén iparengedélyt kapott és egy csúszdája van, ahol évenként meglehetősen nagymennyiségű szenet adnak el. Propper Sándor: Zsidóval társulnak hozzá 1 Peyer Károly : A legutóbbi lapokban megjelent egy pár cikk, amelyekből például, felemlítem azt az egy körülményt, hogy az Ébredők Egyesületének egyik vezető embere (Halljuk! a szélsobalőldalon.) elmondja, hogy az ő szénosztályukra beérkezett egy vagon szén és ezt a vagon szenet, anélkül, hogy valakinek továbbították volna, vagy anélkül, hogy erre nézve valaki más rendelkezhetett volna, áttolták egy Salamon Jakab nevű (Derültség a szélsobalol-