Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-169

A nemzetgyűlés 169. ülése 1923. és miután ennyi idő a koronának a mostani nagy ingadozása mellett sem játszik valami nagy szerepet, ezeknél a szerződéseknél a kincstár érdeke tulajdonképen minden külön intézkedés nélkül is megóvható. Meg kell még ennél jegyeznem, kegy itt is előáll egy anomálja, szemben az alaptörvény egy intézkedésével, amelyet az 1920. évi XXXIV. te. 57. §-a állapit meg, T. 3. itt a kétszeri bírságolás I esete jöhet elő. Az indemnités! törvényjavaslat is megadja a minister urnák azt a jegot, hogy késedelmes fizetés esetén 10%-cs késedelmi kamatot szedhessen. A 8. §-ból ezt ugyan kihagytuk, mert pleonazmus volt, mert egy más szakaszban úgyis megkapja a minister ur ezt a jegot, tehát tisztára felesleges volna ezt még egyszer statuálni. Tehát a minister urnák kétségtelenül meg lesz az a jega, hogy késedelmes fizetés esetében havi 10%-cs kamatot szedjen. Ha ezzel szemben meg méltóztatnak nézni az 1920. évi XXXIV. te. 57. §-át, ebben a következő rendelkezést méltóztatnak találni (olvassa) : »Ha ilyen jogügylet 15 nap alatt be nem jelértetik, 30 napi késésnél az illeték 25%-át, 60 napi késésnél az illeték 50%-át és 90 napon túl az illeték 100%-át tartozik az illeték fizetésére kötelezett fél büntetésképen fizet ni .« Már mcst előállhat az az eset, hogy a törvény intenciói ellenére kénytelen lesz a megduplázott illetéket fizetni az illető, ha 90 napon túl késik, amellett pedig törvényben adott felhatalmazás alapján a minister ur még külön-külön havi 10—10 százalék birsággal is sújthatja, ami 90 napon túl, tehát három hónap alatt már megint további 30%, ugy, hegy az illető, ha 90 napot késik, fizet 100% birságet éshavonkéit 10—10%-ot, vagyis 3 hónap után már 30% külön késedelmi kamatot, ami kétségtelenül olyan mérvű megterhelést jelent, ami egy jóhiszemű adásnál szerintem méltatlan túlságcs nagy büntetés és magának a törvénynek intenciójával is ellenkezik. Ezt a kettős bírságolást a szakasz uj szövegezése abszolúte nem zárja ki, mert azzal, hogy kihagyta a 10% bírságot, tulaj donképen csak a pleonazmust szüntette meg, de még mindig nem szüntette meg a t. minister urnák azt a j°gát, hegy az eredeti törvény 57.' §-ában megállapított birságon túl ettől a féltől még külön is havonkénti 10—10% késedelmi kamatot szedjen. Ert kívántam megjegyezni az illetékkiszabás legegyszerűbb módjánál. Méltóztatnak látni, hogy mir itt is komplikációk állnatnak elő. Egészen más a helyzet az illetékkiszabásnak azon eseteiné], ahcl nem egyszerű adás-vételről vagy ajándékozási szerződésről van szó, hanem örökösödésről. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy az örökösödésnél a kincstár illetékszedési joga azon a napon áll be, amikor az örökhagyó meghal. Miután azonban az örökségi ügyet azon a napon elintézni lehetetlen, az illetéktörvény megállapítja, hogy az örökösök a halálesetet követő kilenc hónap alatt kötelesek a szabályszerű hagyatéki kimutatásokat a hatósághoz illetékkiszabás végett kiterjeszteni. Ha ez a beterjesztés nem aggáévi augusztus hó 8-án, szerdán. 455 lyos, ugy, hogy a pénzügyi hatóság az első szóra elfogadja a hagyaték értékelését, akkor harminc nap alatt kivetik az illetéket és további harminc nap alatt köteles az illetékfizetésre kötelezett az illetéket megfizetni. A kincstár illetékszedési joga és az illeték kifizetésének legkésőbbi terminusa között tehát már 150 napi spácium van, mely idő alatt kétségtelenül előállhatnak olyan esetek, amikor a kincstár károsodik, ha közben a korona romlása következett be. De megfordítva is történhetik és félévi alatt a korona jelentékeny mértékben felfelé is kapaszkodhatik, mely esetben nem a kincstár, hanem a fél károsodik igen nagy mértékben. Abszolúte nem számol továbbá ez a szövegezés azzal a lehetőséggel, hogy vannak olyan örökösödési esetek, amikor nem nagykorúak örökölnek, vagy amikor az örökösök személye vitás, amikor tehát vagy az árvaszék avatkozik bele az örökösödési ügybe a kiskorúak érdekében, vagy a bíróság, mert az örökség vitás az örökösök között. Ezekben az esetekben csak akkor áll be tényleg az örökösödés,, amikor az árvaszék határozatával az örökséget a kiskorúaknak átadja, vagy pedig amikor a biróság megállapítja az örökösök személyét és az örökség mértékét. Ilyen esetekben a komplikációknak leglehetetlenebb fajtái állhatnakelő, mert hiszen maga a rokonsági fok is, amely alapon örökölnek, megváltoztatja a kulcsot, az illeték tehát addig meg nem állapitható, amíg nincs megállapítva az örökösökrokonsági foka és a vagyon nagysága. Mondjuk, egy örökösödési ügyben résztvesz négy-öt örökös, akik közül az egyiknek ennyi, a másiknak annyi jár. A vagyon nagysága is megváltoztatja a kulcsot, mert jól méltóztatnak tudni, hogy az illetékekről szóló 1920 : XXXIV. te. progresszive állapítja meg az illetékkulcsokat, vagyis egészen más illeték fizetendő ugyanazon rokonsági fokoknál kisebb hagyaték után, mint nagyobb hagyaték után. Azután előre egyáltalában meg sem lehet állapítani sem azt, hogy kik lesznek az örökösök, sem azt, hogy milyen mértékben fognak örökölni, sem pedig a rokonsági fokokat, úgyhogy ilyen esetekben az illetéknek előre való befizetése teljes lehetetlenné válik, mert hiszen addig nem lehet kivetni az illetéket, amig a hagyaték akár árvaszéki átadó végzéssel, akár birói átadó végzéssel teljesen tisztázva nincs. Ezek a processzusok esztendőket vehetnek igénybe. Ha tehát azt a rendelkezést állítjuk be a törvényjavaslatba, amelyet ez a szakasz involvál, megtörténhetik, hogy kiszabják az illetéket a mai érték alapján, mire azonban a függő kérdések akár az árvaszéknél, akár a bíróságnál elintéztetnek, négy-öt év telhetik el, minek következtében óriási eltolódások következhetnek be akár a kincstár előnyére, — mely esetben az illetéket fizető károsodik, — akár a kincstár hátrányára, amikor pedig a kincstárt érheti illetéktelen és igazságtalan károsodás. Azt hiszem, sikerült nagyban és egészben rámutatnom az esetek legkülönbözőbb lehetőségeire, melyek bekövetkezhetnek és amelyekre sem az eredeti 8. §, sem az igazságügyi bi-