Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-169

452 A nemzetgyűlés 169. ülése 1923, évi augusztus M 8-án, szerdán. mat, reputációjának megvédése érdekében ezeket tartottam szükségesnek kijelenteni. (Élénk helyeslés.) Drozdy GyŐZŐ : Kutassák ki a hamisitókat ! (Zaj.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Walko Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Farkas István képviselő ur a tegnapi ülésen egy inditványt terjesztett elő a törvényjavaslat 21. §-ának pótlására, illetőleg egy uj második bekezdésnek beiktatására. A kormány a folyó évi április hó folyamán egy törvényjavaslatot terjesztett a Ház elé, amelyben az ipari munka szabadságát, a békéltetést, a döntőbirósági eljárást és a gazdasági szakegyesületek kérdését kivánta szabályozni. Farkas István képviselő urnák indítványa lényegileg tulaj donképen arra vonatkozik, hogy a gyakorlatba átültettessék a békéltető eljárásra vonatkozó rész, amely ebben a törvényjavaslatban foglaltatik. A törvényjavaslat hosszabb ideig nem került tárgyalásra, azonban a magam részéről is abban a véleményben vagyok, hogy épen a jelenlegi rendkivüli gazdasági körülmények között határozottan észszerű, ha az ilyen természetű békéltetési eljárásnak meg van a lehetősége, úgyhogy a magam részéről is kérem, hogy ez az indítvány elfogadtassék. (Helyeslés.) Ezáltal megadatik a lehetősége annak, hogy olyan esetekben, amikor komoly bérviszályok vannak, mindenkor megfelelő kisérlet tétessék a békés megegyezésre. Kérem az inditvány elfogadását. (Helyeslés.) Elnök : Az igazságügyminister ur kíván nyilatkozni. Nagy Emil igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Kérem, méltóztassanak elfogadni az ezen szakaszhoz beadott előadói módosítást, ámbár sok tekintetben igaza van Rupert Rezső t. képviselőtársamnak, hogy szókatlan az, hogy egy törvény visszaható erővel ruháztassék fel. Van szerencsém erre nézve előadni a következőket. A ministertanács számitása szerint emiek a törvénynek július 15-éig jogerőssé kellett volna válni. Sajnos, nem igy történt. Julius 15-étől kezdve az ország az árdrágitó visszaélések szempontjából exlexben van. Épen most, amikor a korona zuhanása folytán a legjobban kellene vigyázni arra, hogy egyes emberek ezzel vissza ne éljenek, voltaképen nincs törvény. Ha tehát ezt a törvényszakaszt egészen kivételesen nem ruházzuk fel visszaható erővel, akkor július 15-étől a törvény szentesítéséig elkövetett árdrágitó visszaélések nem büntethetők ; (Igaz I jobbfelől.) épen abban a helyzetben, amikor a legjobban kellene vigyázni arra, hogy visszaélés ne történjék. Minthogy teljességgel tisztában vagyok azzal, hogy visszaható erő proklamálása csak kivételes dolog lehet, annyira elmentem az óvatosság terén, hogy már július 9-én kibocsátottam egy rendeletet a főügyészségekhez, amelyben megkértem őket arra, hogy közöljék minden ügyészséggel, minden rendőrhatósággal, hogy a visszaható erőt már kértem ebbe a szakaszba belevenni ; ennek folytán senki sem védekezzék azzal, hogy nem tudta, hogy ez a törvényszakasz hatályban van. Különben a legtöbb ember nem is igen tudja, hogy a törvény már lejárt. Ennek folytán azok az általános elméleti skrupulusok, amelyeket Rupert t. képviselőtársam vallott, s amelyeket teljességgel értek, ez esetben a lehető legminimálisabbra zsugorodnak azáltal, hogy rendeletem folytán is már mindenki tudja, hogy a visszaható erő a törvényben proklamálva lesz, tehát vegye mindenki tudomásul azt, hogy nem lehet árdrágitani, mert az ügyészség most az anyagot összegyűjti és ha a törvény kihirdetése megtörtént, az eljárás az egész vonalon meg fog indulni. (Helyeslés.) Ennek folytán nagyon kérem az előadói módosítás elfogadását. Kijelentem ünnepélyesen — hogy ez nem precedensül szolgáló kérdés ; Isten mentsen attól, hogy büntető ügyekben általában akarjon valaki visszaható erőt létesíteni. Ez az eset azonban annyira rendkivüli, — véletlenségből ex-lexbe kerültünk, mert lejárt a törvény, hogy tekintettel, főleg az árdrágítás kérdésére, nagyon kérem, méltóztassék kivételesen engedélyezni a visszaható erőt, amint azt t. barátom javasolta. (Helyeslés jobbfelől.) Emellett rátérek Petrovits t. képviselőtársam felszólalására is. ö részletesen kifejtette, hogy az árdrágitó visszaélések elleni törvény voltaképen nem éri el célját, mert a kisembereket üldözik, SLZ apró embereket bántják, a nagycbbak pedig megmenekülnek. (Ugy van I ügy van I) Ez igen szomorú dolog és azt mutatja, hogy bármilyen szépet akar valaki az alkotó politika terén létesíteni, a kivitelnél mindig beleütközik abba, hogy voltaképen nincsenek emberek, akik ezt a dolgot helyesen hajtsák végre. Ez azt mutatja, hogy nem elég, ha jó törvényt hozunk, hanem az egész országot át kellene organizálnunk valamiképen, (Ugy van ! Ugy van ! Felkiáltások : Erkölcsileg /) ha erre erkölcsi erő és összetartás volna a nemzetgyűlésben, mint ahogy nincs mindig. Az országot kellene tehát átorganizáInunk, ha valami szépet és jót alkotunk és azt akarjuk, hogy az meg is történjék. A felszólalás azt mutatja, hogy a nagy alakokkal szemben a törvény nyilvánvalóan hatálytalan, ellenben az apró koronás árdrágításért (Zaj és felkiáltások : Tojásért /) az embereket elítélik. Cserti József: Kiplakatír ózzák ! Kár a papírért ! Nagy Emil igazságügyminister : Én teljességgel koncedálom azt, hogy ez a törvény a végrehajtásnál meglehetősen sánta, de mégis ha nekem, mint kormányembernek mérlegelés tárgyává kell tennem, hogy teljesitsem-e ezt a kérést, amelyet t. barátom előterjesztett, hogy az egész törvényt hagyjuk abba, kénytelen vagyok azt válaszolni, hogy ha a törvény az életben nem is egészen jól sikerült, ha, mondjuk, sántán van végrehajtva, ha végrehajtásához sok folt tapad is, mégis azt, hogy