Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-168

A nemzetgyűlés 168. ülése 1923. évi augusztus hó 7-én, kedden. 421 t. i. a nyugdíjakat eddig nem fizették abban a mérvben, ahogy törvényeink szerint fizetni kellett volna. Azok a nyugdíjasok, akik teljes szolgálati idővel, tehát 35 szolgálati esztendővel mentek nyugállományba, az utóbbi hónapokban csak körülbelül 90%-át kapták azoknak a járandóságoknak, amelyek őket törvény szerint megillették volna. Itt tehát rá kell mutatnom arra, hogy a t. kormány törvényt sértett, törvénytelenül járt el, amikor a teljes szolgálati idővel nyugdíjba ment nyugdíjasok számára nem fizette ki a száz százalékos járandóságokat. Örömmel fogadtuk a t. kormánynak azt a cselekedetét, hogy visszatért a törvényes álláspontra. Nem fejezünk ki érte semmi elismerést, mert elismerést nem fejezhetünk ki érte ; a kormány egyszerűen visszatért a törvényes álláspontra, amelyet elhagyott, s amelyet, hogy elhagyott, mélyen fájlaltuk nemcsak mi, hanem nagyon sok érdekelt is, akik tetemes összegektől estek el amiatt, hogy a kormány törvénytelenül járt el velük szemben. Amikor olyan időket élünk, hogy a fixfizetésü alkalmazottak egy rétege általam eléggé el nem ítélhető módon a sztrájk fegyveréhez merészelt nyúlni, akkor viszont a másik oldalon a kormányhoz is van szavunk, mert bizonyos tekintetben a kormány az, amely az emberekből az elkeseredett szót kiváltja és az érdekelteket a törvény megszegésére kényszeríti. Osszunk egyenlő mértékkel. Amikor elitéljük azokat, akik a sztrájk fegyveréhez nyúltak, bár közalkalmazottak és esküvel fogadták, hogy ilyen fegyverhez nem fognak nyúlni, ugyanakkor el kell ítélnünk a kormányt is, amely a múlt hónapokban meg merészelte cselekedni azt, hogy törvénytelen útvesztőbe tévedt és a törvényeket megszegve, kevesebb nyugdíjat folyósított, mint amennyi nyugdíjtörvényeink alapján a nyugdíjasoknak járt volna. Most tehát, amikor az előadó ur javaslatával világosabbá válik az első szakasz, akkor tulajdon képen csak az történik, hogy az a kétely, amely a homályos szövegezés folytán még fennállott, eloszlik és ezentúl a szöveg valóban nem lehet vitás és kinn a perifériákon a közalkalmazottaknak, vagy nyugdíjasoknak semmiféle esküdt ellensége nem lehet többé abban a helyzetben, hogy a törvényt félremagyarázva, a nyugdíj kiszámításánál a teljes szolgálati idővel nyugállományba ment nyugdíjasoknak kevesebb nyugdíjat fizessen, mint 100°/o-ot. Ebből kifolyólag természetesen tárgytalanná vált az a módositásom, amelyet az első bekezdésre vonatkozólag beadni szándékoztam, és igy az első bekezdést az előadó ur módosításával együtt természetszerűleg megszavazom. Az első bekezdéshez azonban pótlólag lenne egy indítványom, amely nem áll ellentétben az eredeti szöveggel, hanem egyedül és kizárólag azt célozza, amit már előbb is szóvá tettem : nyugdíjas és nyugdíjas között ne méltóztassék különbséget tenni abban a tekintetben, hogy az illetők mely időpontban mentek nyugdíjba. A legtöbb esetben nem az illető közalkalmazotton múlik, hogy melyik napon megy nyugállományba, az utóbbi időben pedig különösen nem, amikor egyrészt a B. listák utján, másrészt pedig most, a létszámapasztási törvényjavaslat utján akarva, nem akarva mennek nyugállományba teljesen egészséges emberek. Nekünk tehát arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy nyugdíjas és nyugdíjas között különbséget nem teszünk abban a tekintetben, hogy mely nappal lépett valaki nyugállományba. ! Epen ezért a 17. § első bekezdéséhez, amelyet I mint Emiltettem, csak az előadó ur módositáj sával vagyok hajlandó elfogadni, pótlólag kérem | még a következő szöveget csatolni (olvassa) : | »A nyugdíj összege a fizetési osztály és a szolI gálati évek számától függ ; a nyugdíjazás különI böző időpontja miatt nyugdíjas és nyugdíjas j között különbséget tenni nem lehet.« Erre | engem az kényszerit, amit már példa gyanánt | is Emiltettem: a birák helyzete, akik 1920 \ július l-e előtt nyugállományba helyezett birák \ csoportjára és július l-e után nyugállományba , helyezett birák csoporjára oszlanak. A 17. §. 4. bekezdésére vonatkozólag, amely | az özvegyi nyugdíjakat tartalmazza, inkább egy \ magyarázó szöveget szeretnék beszúrni. T. i. ez I a szöveg, amelyet az özvegyi nyugdíjra vonatko1 zólag méltóztattak beterjeszteni, máris félreértésekre ad okot. Például találkoztam igen magas | állású katonatisztekkel, akik ugy értelmezték az ! özvegyi nyugdíjra vonatkozó határozmányokat, : hogy a t. pénzügyminister ur kétfélo özvegyet . fog ezentúl szem előtt tartani : olyan özvegyet, akinek a férje közalkalmazott volt és olyan I özvegyet, akinek a férje nyugdíjas volt. En kötve hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur kétj féle özvegyi nyugdíjat akarna folyósítani és kötve hiszem, hogy különbséget akarna tenni I egy közalkalmazott özvegye és nyugdíjas özvegye | között, hanem épen ellenkezőleg azt hiszem, ! hogy a t. pénzügyminister ur, ha az értelem és : a világosság kedvéért azt javaslom, hogy a ; 17. § 4. bekezdéséhez a második sorban e szó ' után »özvegyeinek«, szúrassák be a következő [ szöveg (olvassa): »továbbá az állami, vár' megyei és államvasuti nyugdíjasok nyugdíjra • igénnyel biró özvegyeinek«. Ismétlem, hogy erre ; az indítványomra semmi más ok nem kényszerít, mint az, hogy világosabbá tegyem a 1 szöveget és ezáltal egyszerűsítsem az egész eljá! rást, és kizárjam a lehetőségét annak, hogy itten egyes özvegyek hátrányban részesüljenek. A 6. bekezdéshez, amelyik az atyátlan ár! vakra vonatkozik, már lényeges módosítással jövök és a t. pénzügyminister urat sarokba szo; ritom. T. i. a pénzügyminister ur, ugy tudom, azon az állásponton van, hogy közalkalmazott és közalkalmazott gyermeke között nem tesz különbséget aszerint, hogy polgári egyénnek vagy pedig egy aktiv vagy nyugdíjas katonatisztnek a gyermeke-e. Már pedig a katona-