Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-168
414 A nemzetgyűlés Í68. ülése 1923. relmek, valamint a tényleges szolgálatban állók és nyugdíjasok között fennállott megkülönböztetéseket megszüntesse, az özvegyek lakáspénzét újból szabályozza, és a szülőtlen árvák számára is lakáspénzt állapitson meg.« (Helyeslés a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ez a javaslat röviden tehát annyit jelent, hogy az egyik mondatban utólag én is jóváhagyom azt, ami történt, ami kiadatott, hajlandó vagyok megszavazni és jóváhagyni, de ugyanakkor nem akarom ezt végleges lakáspénztörvénynek tekinteni. Utasittatni akarom a kormányt és felhatalmazást kérek a kormány részére, hogy egy másik, jobb kormányrendeletet csináljon, amelyben mindazokat a hibákat, amelyeket felsoroltam, kiküszöbölje. Külön Emiltettem meg az inditványom végén azt a különös helyzetet, hogy az állam a ténylegesen szolgáló közalkalmazottnak, a nyugdíjasnak, az özvegynek ad lakáspénzt, csak csodálatosképen a szülőtlen árvának nem ad. Kérdem a t. pénzügyminiszter urat, — hiszen bele kell képzelnünk magunkat abba a helyzetbe, ha valaha elmúlunk és az árváink visszamaradnak, — a szülőtlen árvának miért nincs lakpénze? Mivel tudja a t. kormány indokolni és mivel tudja nekem megmagyarázni, hogy a szülőtlen árvának nem kell lakáspénz? A szülőtlen árva is lakik valahol, valakinél, és igenis, minden jogos indok a mellett szól, hogy a szülőtlen árvának is kell lakáspénzt fizetni. Megemlítem még a kincstári részesedést is. Erre vonatkozólag — bármennyire nem akarnám a t. Nemzetgyűlés türelmét hosszasan igénybe venni, — mégis felolvasom egy tényleges közalkalmazottnak hozzám intézett levelét. Röviden olvasom fel, de ebből mindenki megértheti, hogy miről van szó (olvassa) : »Most augusztusban ugy kaptuk a lakáspénzt, hogy az a 25%-os kincstári részesedés nélkül utaltatott ki. Ezt mindenki tudja. így az V. fizetési osztálybeli tisztviselő, akinek a lakáspénze 2500 korona alaplakáspénz, most megkapta a 40-szeresre felemelt lakbér negyedrészét, tehát 100.000 koronának a negyedrészét, 25.000 koronát, ellenben ki kellett neki fizetnie a 25.000 koronán felül még 25%-os kincstári részesedésként 6250 koronát, nem is szólva a házmesterpénzről, amely 3%-os alapon szintén kitett 750 koronát. A novemberi negyedben 31.250 korona lesz a házbér, és ez után 7800 korona lesz a 25%-os kincstári részesedés, 937 korona lesz a házmesterpénz. Ez annyit jelent, hogy abban a nem remélt esetben, ha további béremelés 1924-ben nem történik, — ami, azt hiszem, ki van zárva, — az a tisztviselő 1924. év folyamán négyszer 7800 plusz 937, tehát összesen 37.950 koronát fog ráfizetni a lakáspénzre. Ehhez járul a 2%%-os kereseti adó levonása, mely 125.000 korona lakbér után 8750 koronát tesz ki. így a ráfizetés 43.700 koronával emelkedik még ennél az V. fizetési osztálybeli tisztviselőnél is, aki 1917-ben nem fizetett nagyobb lakbért, mint amennyi lakáspénzt kapott.« T. Nemzetgyűlés ! Ez csak egy példa. Aki nem dolgozta bele magát ebbe a kérdésbe, első hallásra '. évi augusztus hó 7-én, kedden. talán nem is veszi észre az égbekiáltó igazságtalanságokat. A t. pénzügyminister ur azonban okvetlenül kell, hogy gondolkodóba essék : mit jelent ezek után az a lakáspénz, amelyet a 3100. számú rendelet nyújt. Mit jelent ez akkor, ha ilyen hatalmas nagy összeget kell az érdekeltnek arra ráfizetnie ? A t. pénzügyminister ur tehát nem jól tette, amikor az előző szakasznál a felszólalásában a közalkalmazottak fizetését oly magasra taksálta és hangsúlyozta, hogy mindezeken felül más egyéb járandóságok is vannak, ilyen pl. a lakpénz. Ha a t. pénzügyminister ur nem változtat a lakáspénzrendeleten, akkor a lakáspénzre nem hivatkozhatik mint olyan járandóságra, amely a való viszonyoknak megfelel, és amely az érdekelteket valóban kielégíti. T. Nemzetgyűlés ! Még csak egészen röviden két kérdésről akarok szólani, amelyek véleményem szerint a lakáskérdéssel a legszorosabb összefüggésben vannak. Az egyik a tüzelőanyag-járandóság kérdése, a másik pedig a vasúti kedvezmények kérdése. Itt t. i. az a helyzet, hogy a t. kormány a tüzelőanyagjárandóságokat mindig a kedvezményes ellátás kérdésénél tárgyalja. Mi ezzel ellentétes véleményen vagyunk. Szerintünk a tüzelőanyag a lakáshoz kell és igy már itt szóvátesszük és itt kérjük a nemzetgyűlésnek döntését ama panasz tekintetében, amelyet előadott. |gj Ez pedig az, hogy nem kérjük a tüzelőanyagjárandóság felemelését; egyedül és kizárólag azt kérjük a t. pénzügyminister úrtól, hogy amit papíron ad, azt a valóságban adja meg,mégpedig előre. A tüzelőanyag nevében benne van, hogy az nekem télire kell és előre kell. Tüzelőanyagot nem adhat nekem a t. pénzügyminister ur utólag, sem pedig váltságösszeget nem adhat utólag. Miből ered az elkeseredés ide vonatkozólag ? Abból, hogy a t. pénzügyminister ur nem adott 12 hónapra tüzelőanyag-járandóságot, csak tiz hónapra, két hónapra pedig váltságösszeget adott, s a két hónapi váltságösszeget is elkésve fizettette ki, azoknak pedig, akiknek egész évre váltságot ad, az egész évi összeget elkésve fizettette ki. Az én inditványom nagyon egyszerű és nem hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur ezt el ne fogadja. Egyszerűen azt javaslom a határozati javaslatomban (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a közalkalmazottak stb. tüzelőanyag-járandóságának kiszolgáltatását, illetve a váltságösszegek kifizetését akként szabályozza, hogy ezeket az igényjogosultak mindenkor előre kézhez kapják.« Hasonlóképen a lakáskérdéssel összefüggőnek tartom — bár sokak előtt ez is különösnek tűnhetik fel — a vasúti utazási kedvezmények kérdését. Ez ugyanis főleg a nyugdíjasokra áll, és ez a szakasz a nyugdíjasokra is vonatkozván, foglalkoznom kell vele. Amikor a nyugdíjas a lakóhelyét megválasztja, okvetlenül kombinációba vonja, hogy onnan hogyan járhat, kelhet, hogyan utazhat be a fővárosba, vagy a vidéknek gócpontjaiba. Akik az elmúlt esztendőkben igy letelepedtek különböző
