Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-167
578 À nemzetgyűlés 167. ülése 1923. évi augusztus hó 3-án, pénteken. számára tudtul, hogy létezik azonban egy jövedelemhatár, amelynél kutatják, hogy annak a 100 százalékos rokkantnak van-e 192,000 koronánál több évi jövedelme, és ha van, akkor elesik a 940,000 korona évi jövedelemtől. Méltóztassék meggondolni a dolgot, mit jelent ez a jövedelemhatár. Mennyire megsemmisíti azt a lépést, amelyet a kormány tesz, mennyivel kisebb előttem rögtön az a lépés, amelyet egyébként csak dicsérettel tudtam megemliteni. Érthetetlennek tartom, hogy a kormányban nincs arra bátorság, hogy minél előbb előálljon egy olyan törvényjavaslattal, amely a csekélyebb mértékben megrokkant emberektől végleg elvonja azt a néhány forintot, amit már csak bosszantásképen adnak nekik, a súlyosabban rokkantaknak pedig fokozottan és nagyobb mértékben nyúl a hóna alá, ahelyett, hogy kifizetteti ezt a néhány forintot, amely a legtöbb esetben a postai kézbesitési díjjal egyenlő összegű, vagy ennél kevesebb. Miért nem egyszerűsíti az adminisztrációt a t. pénzügyi kormány ? Hiszen majd a fizetésrendezésnél rátérünk még arra, hogy a mi parlamenti mozgalmunk, követelésünk legnagyobb részben nincs teljesítve azáltal, hogy a pénzügyminister ur nagy összegeket vett fel most a tisztviselők, vagyis a fixfizetésüek egynegyed részének javára, hanem a mi követelésünk lényege, legfontosabb része az adminisztráció egyszerűsítése és gyorsítása, ami az elmúlt három hónap alatt nem történt meg és igy az az áldásos hatás, amelyet egy nagy összeg kifizetésétől várni lehetett volna, nem fog bekövetkezni, mert az érdekeltek megint későn kapják majd meg ezeket a pénzeket. Az adminisztrációs munka itt botrányosan rossz kellett hogy legyen, ha egy esztendő alatt sem jutottak hozzá ezek a szerencsétlenek pénzükhöz. Most is azt mondom, hogy botrányosan rossz lesz, hacsak mélyreható változások nem történnek, ha fegyelmi felelősség terhe alatt nem lesz minden egyes közigazgatási hatóság rákényszerítve arra, hogy a fizetéseket pontosan és idejében teljesítse. T. Nemzetgyűlés ! Már a mai hivatalos lapban fel van emelve a rokkantjárulék, de mégis megemlítem, mert hiszen beszéltem a kormány bűnösségéről és ezt bizonyítanom kell, hogy miként volt szabályozva augusztus l-ig Magyarországon a rokkantkérdés. Megemlítem, hogy a nemzetgyűlés naplójában is nyoma legyen, hogy 1923 július 31-én egy 100%-os rokkant közhonvédnek egy egész esztendőre minden segéllyel együtt csupán 14.400 korona járandósága volt, egy 100%-os rokkant altisztnek 21.600 korona, egy 100%-os rokkant tartalékos tisztnek pedig — egész esztendőre a segélyekkel együtt — 28.800 korona volt az összes járandósága. Ennél magasabb összeget csak azok élveztek, akik önmagukkal tehetetlen, ápolásra szorult rokkantak voltak s akiknek a 100%-os rokkantpótlékon kivül még egy ápolói pótlók is járt, amely megduplázta a rokkantilletményeket. Igenis le kell szögeznem azt, t. Nemzetgyűlés, hogy a hadirokkantak gyermekeinek nevelési pótléka még tegnapelőtt, illetőleg tekintettel arra, hogy nincsen kifizetve és nekem a mai állapottal kell számolnom, még ma is botrányosan csekély, mert a rokkantjáradék egytizede, illetőleg olyan rokkantaknál, akik önmagukkal teljesen tehetetlenek, akik ápolási segélyben is részesülnek, a rokkantjáradék egyötöde. Ehhez még hozzájárul a segély, amely ezt megsokszorozza. Le kell tehát szögeznem és kell, hogy a nemzetgyűlés naplójában ennek nyoma legyen, hogy a mai napon egy hadirokkant közkatona gyermekének nevelési pótléka a segéllyel együtt összesen 960 koronát tesz ki egy évre, ha 100%-os rokkantról van szó,... (Zaj.) PeidI Gyula." Egy kiló kenyér egy évre! Szilágyi Lajos :... ha pedig csak 25—40%-ig terjed a rokkant keresetképtelensége, akkor 240 korona a rokkant gyermekének nevelési segélye egy egész esztendőre. Bocsánatot kérek, ha egy ilyen rokkant fellázadna, ha megfeledkeznék magáról, ha megfeledkeznék azon határokról, amelyeket a törvények az egyes állampolgárok számára elírnak, . . . PeidI Gyula: Akkor a törvényeket tartják elibe ! Szilágyi Lajos : . . . akkor meg kellene bocsátanunk neki, mert amikor egy ceruzának az ára annyi, mint amennyi egy egész esztendőre szóló nevelési pótlék, akkor ehhez nincs mit hozzáfűzni, t. Nemzetgyűlés, s legfeljebb azt lehet mondani, hogy valaki itt súlyos mulasztásokat követett el, valakit itt súlyos bűnök terhelnek. (Ugy van! half elöl.) Kószó István: A háború! Szabó Imre : A háború már elmúlt ! KÓSZÓ István: A háború nyomorából mindenkinek ' ki kell vennie a maga részét ! Pikler Emil : Kivéve Kószó államtitkár urat! KÓSZÓ István : Nekem is, másnak is ! Szilágyi Lajos: Félbeszakított a t. államtitkár ur. Igenis, állítom, hogy valakinek itt bűnösnek kell lennie. Yagy a rideg pénzügyministeri ceruzának szemben a rokkantak legfőbb pártfogójával, a népjóléti minister úrral, vagy pedig a népjóléti minister urnák, aki nem csinált kabinetkérdést pénzügyminister kollegájával szemben és nem hagyta el ministeri székét akkor, amikor a pénzügyminister ilyen mostohán dotálta az ő védelme alatt álló hadirokkantak ügyét. Valaki bűnös. PeidI Gyula : Az egész kormányzat ! Szilágyi Lajos: En innen, az ellenzéki oldalról keresem, kutatom, hogy ki a hibás s mikor ezt teszem, kötelességemet teljesítem nemcsak az érdekeltekkel szemben, hanem ugy vélem, a honvédelem érdekeivel szemben is, és