Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-166
346 A nemzetgyűlés 166. illése 1923. évi augusztus hó 2-án, csütörtökön. ügyi minister : Mi teljes tudatában vagyunk, hogy ez egy örömtelen szerep, és én is szivesen vállalnám azt a szerepet, mint amit az 1913-iki kultuszminister, aki virágzó állami pénzügyek mellett fogliatott bele abba, hogy bizonyos kategóriáknak nagyobb fizetésemelést adjon. Hogy nekünk ilyen álláspontra kell helyezkednünk, az szomorú szükségesség és kérem a túloldalt, hogy amikór mi vállaljuk az olyan rendelkezéseknek ódiumát, mint a létszámapasztás, ne méltóztassék semmitsem tenni a maguk részéről, hogy azebből önként fakadó keserűség még jobban kiéleztessék. (Ugy van ! Ugy van ! jobb felől. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Ez nem a célunk !) Nem az a kérdés, hogy a túloldal tudja-e a kormányt megsebezni vagy nem, ez igen mellékes kérdés, lehet, hogy önöknek fő kérdés, (Ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon.) nekünk azonban mellékes kérdés. De méltóztassék elhinni, hogy ma az ország kormányrúd]a mellett állani, igen keserves kötelesség. (Ugy van ! Ugy van ! jóbbfelől.) Magyarok vagyunk valamennyien és nekem kérve kell kérnem önöket, legyenek szivesek jöjjenek inkább segítségemre ebben a tekintetben, hogy a keserűség még jobban ki ne éleztessék. Hisz a jó szándékot méltóztatnak látni : a IX. és VII. fizetési osztályt megnyitottuk a tanitóság előtt és azon vagyok, hogy bizonyos körülmények között a tanítóknak még a VI. fizetési osztályis megnyittass ék. Ez több, mint ami a béke idejében történt. Barthos Andor : Arra vagyok kiváncsi, hogyan kapnak egyetemi tanárokat ezekután. Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minister : Ennek pénzügyi hordereje kisebb, mint erkölcsi hordereje, mert emelni fogja a tanitói kar önérzetét, amire a legnagyobb súlyt kell fektetni. Ha a képviselő ur ezt az állásfoglalását látja, azt hiszem, méltányolja azokat a parancsoló pénzügyi szempontokat, amelyek engem ennek a szakasznak képviseletére kényszerítenek. Épen ezéit bizalommal kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy méltóztassék a beadott határozati javaslatok mellőzésével az eredeti szakaszt elfogadni. (Élénk helyeslés jobboldalon.) Elnök : A tanácskozást ennél a szakasznál befejezettnek nyilvánitom. A tanácskozásra szánt idő lejárván a vitát megszakítom. Patacsi Dénes képviselő urnák személyes megtámadtatás címén szót adtam. Patacsi Dénes : T. Nemzetgyűlés ! Nem tulaj donitok túlságos nagy komolyságot Drozdy képviselő ur rámvonatkozó kijelentésének, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) de mégis szükségesnek tartom, hogy leszögezzem a Ház előtt azt, hogy amikor azt mondja, egy magyar képviselő, egy magyar törvényhozó, a nemzet törvényhozásában, aki tanító is egyúttal, hogy a haza ezeréve fennállhatott magasabb kultúra nélkül, ez igazán szégyen arra a nemzetre, amelyet saját tagja, tantestületi és törvényhozói tagja kicsinyel igy le. (Ügy van I Ugy van ! jóbbfelől.) Amikor pedig errevonatkozólag közbeszólásra azt mcmdta, hogy igenis itt Európa közepén Magyarországon ötvenszázalékos az anafabeták száma, ez még nagyobb lekicsinylése a nemzetnek. Továbbá mikor azt mondotta, hogy vannak itt is analfabéták a nemzetgyűlésben, és akkor épen engem hozott elő Drozdy képviselő ur, errevonatkozólag először is ki kell jelentenem, hogy tiltakozom ez ellen. Drozdy képviselő ur jöjjön el Baranyába, Szent Dienesre, az én községembe, nézze meg a mi római katholikus egyesületünket és meg fogja látni, hogy ott még mint tanitó is tud tanulni. Nálunk ugyanis egy ember sincs, aki irni és olvasni ne tudna. Azután meg a katonaságnál altiszti képző keretében és a háborúban nemcsak hogy magam tanultam, de az analfabétákat magam tanítottam meg az irásra, hogy édesanyjuknak és feleségüknek a háború alatt ne ugy írassák meg velem a leveleket, de felhívtam őket, hogy gyertek tanulni s három hónap alatt azokat meg is tanítottam. (Felkiáltások a jobboldalon : Éljen Patacsi !) Arra vonatkozólag, amit mondott a t. képviselő ur, hogy én irni nem tudok, hivatkozom arra, hogy az 1907. évi baranyamegyei pécsi szabad tanítási kongresszusra épen a pécsi tanítóképezde tanára hivott engem meg. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) Miért ? Azért, mert én írásművekkel is foglalkoztam, amiket a lapok és folyóiratok mindenkor leközöltek, pedig analfabéta embernek nem közlik le az írásait. (Mozgás.) Ezért, t. képviselő ur, ezt a vádat én visszautasítom, és ha ön ugy fogta volna fel hivatását anafabéta-tanitást illetőleg, hogy Pápán a szabadszerelem hirdetése helyett az analfabétákat tanította volna, akkor én is elfogadnám a tanítását. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. Nagy zaj a jobboldalon.) Drozdy GyŐZO : T. Nemzetgyűlés ! (Felkiáltások : Elég volt I Nem hallgatjuk meg ! Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások a bal- és a szélsőbáloldalon : Joga van hozzá ! Miért ne beszélhetne ! Egy hang jóbbfelől : Ha megadjuk, akkor joga van hozzá !) Elnök : Milyen címen kivan a képviselő ur srólni ? Drozdy GyÖZŐ: Személyes megtámadtató s címén. (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Dénes István : Engedjék meg, hogy ő is beszéljen. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Drozdy GyŐZŐ : Türelem, csak egy kis türelem. T. Nemzetgyűlés ! Patacsi t. képviselőtársam felszólalásával két szempontból óhajtok foglalkozni. Először is félremagyarázza szavaim értelmét. Szavaimat az egész nemzetgyűlés megértette, és azt hiszem nem Patacsi képviselő ur értelmi hiányán, hanem inkább rcsszindulatán múlik az, hegy az én szavaimat félremagyarázza. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. Egy hang a jobboldalon : Gorombáskodik 1) Kuna P. András : Még tetézi is gorombaságokkal. Nem illik igy beszélni a nemzetgyűlésen. Drozdy GyŐZŐ : Patacsi képviselő ur félremagyarázza szavaimat, amelyek arra vonatkoznak, hogy Magyarországon az eddigi korma nyza.