Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-166
320 A nemzetgyűlés 166. ülése 1923. évi augusztus hó 2-án, csütörtökön. törlendő és helyébe a következő szavak iktatandók (olvassa): »Három szobából álló lakásnál 15%« — itt tehát még mindig nem éri el a 25%-ot — »négy lakrészből álló lakásnál 20%, öt lakrészből álló lakásnál 25%« — és itt most már feljebb is megyek — »hat lakrészből álló lakásnál 30%, hét lakrészből álló lakásnál 35%, nyolc és még több lakrészből álló lakásnál pedig 40%.« (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Vázsonyi képviselő ur — nem értettem jól — talán azt méltóztatot mondani, hogy ez téboly? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Vázsonyi Vilmos : Maga a 25%-os adókulcs téboly ! Szabó József; Én előadtam már, hogy ez az egész adózási tervezet téboly és a legantiszociálisabb, legkevésbé elfogadható adózási nem. Én ezért ellene szólok. Minthogy azonban, ismerve a kormány álláspontját és felfogását, nem remélem, hogy ha bármilyen szociális kéréssel jövünk a kormány elé, az megértésre és elfogadásra találjon, ezért vagyok kénytelen olyan javaslattal jönni, amely ugyan nem egyezik meg elveimmel, de amelynek mértékéig mégis hajlandó vagyok engedményt tenni, vagyis hajlandó vagyok a nagy lakásokat súlyosabban megadóztatni, hogy a kislakásoknál viszont adómentességet, illetve kedvezőbb adókulcsot tudjak megállapítani. Azt hiszem, hogy ez az indítványom nem szorul külön indokolásra. ISÍem kell hivatkoznom a halálozási arányszámra, a tüdővészre s mindazokra a gazdasági viszonyokra, amelyek mind indokolttá teszik javaslatom elfogadását. Hiszem és remélem, hogy a nemzetgyűlés igen t. többsége is osztja ezt a felfogást és ezek alapján tisztelettel kérem, méltóztassék indítványomat elfogadni, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Nagy János (egri) ! Nagy János (egri): T. Nemzetgyűlés! A 9. §-hoz utolsó bekezdésképen a következő módosítást ajánlom elfogadásra (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »A házadóról szóló 1922 : XXII. te. 2. §-a első bekezdése 1. pontja a következő rendelkezéssel egészíttetik ki : és a Magyarországon már települési engedélyt nyert szerzetesrendek ugy férfi, mint női kolÖstörainak az a része, amely kizárólag a rend tagjainak használatára van rendelve.« Indokolásul csak annyit hozok fel, hogy a szerzetesrendek egészen az Emiltett 1922. évi te. meghozásáig azok után a lakrészek után, amelyekben tagjaik laknak, házadómentességet élveztek. Nem hiszem, hogy a nemzetgyűlésnek szándéka lett volna, mikor ezt a törvényt meghozta, hogy ettől a kedvezménytől a szerzetesrendeket megfosztani akarja. Erre vonatkozóan a törvény 1. §-ában van is rendelkezés, amelyet azonban a végrehajtási utasítás kiadása alkalmával nem terjesztettek ki a szerzetes-rendekre. A törvény 2. §-ának első bekezdése t. i. azt mondja, hogy a lelkészi lakások házadómentesek. A szerzetesrendnek ama tagjait, akik a legnagyobbrészt szintén lelkészséggel foglalkoznak, ugyanezen a címen szintén megilletné a házadómentesség, a végrehajtási utasítás azonban erre nem terjeszkedett ki. A végrehajtási utasítás 3,. §-ának hatodik pontja házadómentessé teszi azokat a tanítói lakásokat, amelyeket a községekben a tanítók természetben kapnak. A tanitó szerzetesrendek lakásrészei szintén ilyen természetben adott lakások és nagyon jól tudjuk, hogy a szerzetesrendek szabályai szerint még fizetésben sem részesülhetnek azok a tagjai, akik ilyen munkát végeznek ; általában véve olyan munkát végeznek ugy a férfi, mint a női szerzetesrendek, amelyek emberbaráti, jótékony célokat szolgálnak. Már pedig a házadói ól szóló törvénynek 2. §-a mindazokat az intézményeket, amelyek emberbaráti, jótékony célokat szolgálnak, felmenti a házadó fizetésének kötelezettsége alól. Ezen indokok alapján kérem a módosításom elfogadását. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor : T, Nemzetgyűlés ! Bár osztozom abban a nézetben, hogy adó bizonyos tekintetben antiszociálisnak nevezhető, mégis talán túlzott volna az, hogy tébolynak nevezzük a 25%-ot. De még akkor is, ha kitenném . magamat annak a veszélynek, hogy ilyen tébolyhoz csatlakozónak mondanak, hajlandó volnék ezt a szakaszt változatlanul elfogadni, ha a pénzügyminister ur garanciát adna arra, hogy a kincstári haszonrészesedés a községeket illeti. Ezzel ugyanis tulajdonképen nem tennénk mást, minthogy amit a jobbkéztől elveszünk, azt odaadjuk a balnak, mert a községek végeredményben nem tudnak exisztálni, ha nagyobb segélyben nem részesülnek. Viszont pedig bizonyos tekintetben indokolt volna, hogy ennek az adónemnek, amelynek terhét a község viseli, az előnyét is a község élvezze, és bizonyos tekintetben kénytelen vagyok azt is mondani, hogy igy a szociális teher és ellenszolgáltatás is jobban összhangba volna hozható. Nem tudom, hogy ezt magasabb állampénzügyi okok nem akadályozzák-e, de amennyiben ez lehetséges, részemről változatlanul hajlandó vagyok ezt a szakaszt elfogadni, csupán azzal a módosítással, hogy a kincstári haszonrészesedés az illetékes községet illesse. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Baticz Gyula! Baticz Gyula: T. Nemzetgyűlés! A 9. § b) pontjához nekem is van módosításom, még pedig háromféle szempontból. Az egyik szociális szempont, a másik az általános igazság szempontja, a harmadik pedig a kislakásépitkezés előmozdításának szempontja. A b) pontnak második bekezdése tényleg — nagyon helyesen — házhaszonrészesedés-