Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-165
A nemzetgyűlés 165. ülése 1923, nak. Az volna a kötelessége a kormányzatnak, hogy itt is gondoskodjék erről. Bármilyen szomorú gazdasági viszonyok között élünk, — ezt nem tagadom és magam is érzem a saját bőrömön — mégis módját kellene ejteni annak, hogy mikor sok haszontalan dologra van pénz, akkor a szegénysorsu szülők gyermekei elláttassanak ingyen tankönyvekkel, sőt tanszerekkel is. Kiss Menyhért: Nem felel erre a minister! Pikler Emil : Akármit csinálunk, ennek az országnak jövője mégis a ma élő és a jövő nemzedék kulturnivójától függ. Györki Imre: Azért bocsátják el a tanítókat ! Szabó Sándor : Tanítót nem bocsátanak el ! Kijelentette a minister! Györki Imre: 2800 van B-listára helyezve! Pikler Emil : Kénytelen vagyok szomorúan megállapítani, hogy amint Györki Imre t. képviselőtársam is mondotta, a minister urakat nem érdeklik az interpellációk, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ministertanács van !) pedig a minister ur is láthatta, hogy tárcáját érintő interpelláció van bejegyezve. Györki Imre: Ez van olyan fontos, hogy itt legyenek ! Tartsanak máskor ministertanácsot ! (Felkiáltások a jobboldalon : Akkor sohasem tarthatnak!) Pikler Emil : Hogy a ministertanácsot épen akkor tartják, amikor interpellációs nap van, ez is jellemzi a helyzetet. Ministertanácsot lehet kedden vagy csütörtökön is tartani. Ez egyenes negligálása a nemzetgyűlésnek. Mi nem azért interpellálunk, mintha üres szalmacséplést akarnánk végezni, hanem fontos tárgyakkal jövünk ide, s ezeket az interpellációkat a minister uraknak kötelességük volna meghallgatni, s lehetőleg azonnal, ha pedig nem azonnal, akkor a házszabályokban előirt határokon belül rájuk a választ megadni, (Ugy van ! Ugy van !) Nem passzió nekem itt üres padok előtt ilyen előrehaladott időben interpellációmat elmondani, de nagyon fontos tárgy, amelyről beszélek. Minthogy augusztus 1-je van és interpellációmat nem akarom még egy hétig elhalasztani, elvárom a minister űrtől, hogy interpellációmra választ ad és felvilágosítja a nemzetgyűlést, hogy miért nem intézkedett eddig az árak megállapítása tárgyában. (Általános helyeslés.) A helyzet illusztrálásául itt van egy prospektus, amelyet épen tegnap küldött szét az egyik legnagyobb könyvkiadó-vállalat könyvárus vevőinek. Nagyon jellemző ennek a bevezetőpasszusa (olvassa) : »Az 1923—24. évi tankönyveket illetőleg értesítjük, hogy azok ármegállapítása most van folyamatban és igy a végleges árakat valószínűen csak augusztus végén közölhetjük. Hogy azonban a tankönyvek megrendelését már most lehetővé tegyük, közöljük szállítási feltételeinket: a rendelések már most beküldhetők, azokat csomagolásra készen tartjuk évi augusztus hó 1-én, szerdán. 303 és augusztus végén, illetve az árak végleges megállapításakor készpénzért megküldjük. Velünk számlaviszonyban lévőknek kívánságukra a rendelt tankönyveket már most is megküldjük, azonban bolti árak jelzése nélkül. Küldeményünkre megfelelő előleget fogunk kérni ama kötelezettséggel, hogy a különbözetet a végleges számla vétele után készpénzzel kiegyenlítik.« Aki ismeri a kereskedelmi élet gazdasági törvényeit, az tudja, hogy ez abszurd állapot. Mit ér a könyvárus azzal, hogy a könyveket megkapja, ha eladni nem tudja és micsoda súlyos veszedelem ez épen a szegénysorsu szülőkre ! Tekintettel az előrehaladott időre, nem akarom a szót szaporítani, — azt hiszem, a témát ki is merítettem — hanem bátor vagyok felolvasni interpellációmat, amelyet a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz intézek. (Olvassa.) »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy az 1923/24. tanévben használatra előirt tankönyvek árai mindezideig megállapítva nincsenek és ezen okból a szülők tanuló gyermekeik számára a tankönyveket beszerezni nem tudják, mert az árak megállapítása előtt a könyvárusok a könyvek eladása elől kitérni kénytelenek ? Hajlandó-e a minister ur a kiadókkal sürgősen megállapodást létesíteni a tankönyvök eladási ára tekintetében. Hajlandó-e továbbá a minister ur gondoskodni arról, hogy az összes kulturállamok példájára a szegénysorsu tanulók ingyentankönyvekkel elláttassanak?« (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a vallásos közoktatásügyi minister urnák. Szólásra következik? Csik József jegyző : Kéthly Anna ! Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a háború utáni nyomorúság egyik legborzasztóbbja a lakásinsóg. (Ugy van! Ugy van!) A lakásínség okozta azt, hogy minden elképzelhető helyre beiakoltatják a legszegényebb népet, mert azok, akiknek van rendesebb, vagy fényesebb lakásra pénzük, ugy sem kerülnek barakklakásokba, így felhasználták a háború alart a Lenke-uton épített barakkokat lakás céljaira. Ezek a barakkok ideiglenes építkezések, nem azzal a célzattal épültek, hogy a háború után valamire felhasználtassanak. Ebből kifolyólag azok természetesen nem olyanok, hogy emberi lakás céljaira alkalmasak volnának. Mi ezeknek a barakk-lakásoknak az ügyében még ősszel fen jártunk a népjóléti minister urnái és most sem hoznám ezt az ügyet a Ház elé (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.), ha a népjóléti minister ur beváltotta volna azokat az Ígéreteit, amelyeket ennél a panasztételnél nekünk tett. Hogy az akkori és most is fennálló panaszaink mennyire igazak voltak, ezt csak azzal akarom jellemezni, hogy a népjóléti minister ur 41*
