Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-165

A nemzetgyűlés 165. ülése 1923. tagja sem tartja szükségesnek, bogy interpellációs napon itt legyen a Házban . . . (Felkiáltások jobbfelől : Ministestanács van !) Farkas István : Kérünk egy ministert ! Györki Imre :. . . tekintettel továbbá arra, hogy a kereskedelemügyi minister ur sem tartja fontosnak, bogy az ő tárcája körébe vágó ezen fontos kérdés megvitatásánál itt legyen, én egy olyan időpontot kivánok választani, amikor talán itt lesz egy minister ur. Ezért a Ház engedélyét kérem ahhoz, bogy a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el interpellációmat. (Helyeslés.) Elnök : A Ház az engedélyt az interpelláció elhalasztásához megadja. Szólásra következik ? Csik József jegyző : Esztergályos János Î Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szólott t. képviselőtársam által felhozott indokok alapján én is tisztelettel kérem, méltóztassék hozzájárulni, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : A Ház az interpelláció elhalasztásához az engedélyt megadja. Szólásra következik ? Csik József jegyző : Móser Ernő ! Mó

ser Ernő : Az idő előrehaladott voltára való tekintettel tisztelettel kérem a Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat elhalaszthassam. (Helyeslés.) Elnök : A Ház az engedélyt megadja. |7 Farkas István : Talán határozzuk el, t. Ház, hogy a jövő szerdára megidézzük a ministereket. Elnök : Szólásra következik Csik József ! Csik JÓZSef : T. Nemzetgyűlés ! Bármilyen sajnálatos körülménynek tartom is, hogy az illető minister ur, akihez interpellációmat intézni szerencsém van, nincs jelen, ennek ellenére interpellációmat aktualitásánál fogva elmondom. Már az indemnitási vita folyamán voltam bátor határozati javaslatot beterjeszteni arra nézve, hogy a nyár folyamán arató- és csépiőmunka nélkül maradt földmunkásokat bizonyos mérvű hatósági lisztellátásban részesitse a közélelmezésügyi kormányzat. Ez a határozati javaslatom nem részesült kellő méltánylásban, épen ezért interpelláció alakjában ismét célszerűnek tartom idehozni ezt a kérdést, egyrészt azért, hogy e nagy horderejű problémára ismételten ráirányítsam a kormányzat figyelmét, másrészt pedig azért, hogy a kormányt interpellációmmal bizonyos állásfoglalásra utaljam. A hatósági lisztellátást illetőleg a magyar királyi kormány 3330/1923. M. E. számú rendelete intézkedik az 1923/24. gazdasági évre. Ebben a rendeletben ez áll (olvassa) : »Gabonaszükségletét a szabadforgalomban mindenki korlátlanul beszerezheti, hatósági lisztellátásra tehát igénye senkinek sincs. Mindazonáltal a 2. §-ban megállapított korlátak között az 1923—24. gazdasági évre még hatósági támogatással biztosítja az alábbiak részére NAPLÖ XV, évi augusztus hó 1-én, szerdán. 301 a lisztellátást ; nevezetesen a m» kir. honvédség, a m, kir. folyamőrség és a m. kir. vámőrség legénységének, azután, amennyiben kedvezményes áru élelmiszerellátásban, illetőleg élelmiszeradagváltságban részesülnek, a m. kir. államrendőrség és a csendőrség tagjait, a katonai havidíjasokat és nyugdíjasokat, a tényleges szolgálatban álló, továbbá a nyugdíjas köztisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, valamint özvegyeiket és szülőtlen árváikat, továbbá ezeknek kedvezményes áru élelmiszeradagváltságban részesülő családtagjait és végül a vagyontalan, a munka- és keresetképtelen hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat, amennyiben állami támogatásra szorultságukat, a hatóság minden kétséget kizáróan igazolj a.« Amint a rendeletből is látható, a felsorolt társadalmi osztályokon, illetőleg kategóriákon kívül a többi társadalmi kategóriákat kirekeszti a kormányzat a hatósági liszt ellátásból. Azt hiszem, hogy a kormányzatot az a felfogás vezette, amikor ezt a rendeletet kiadta, hogy a liszt ellátást a szabad forgalom álláspontjára helyezze annál is inkább, mert a rendeletben benne van, hogy gabonaszükségletét a szabad forgalomban ma már mindenki beszerezheti. Egész természetesnek tartanám a kormányzatnak ezt az eljárását abban az esetben, ha normális gazdasági viszonyok között élnénk és a lisztellátás, illetőleg a fogyasztás régi rendjét is vissza lehetne állítani. Azonban tudnunk kell azt, hogy egyrészt a háború, másrészt a forradalmak és a trianoni békeszew ődés következtében is orszé gunk bizonyos abnormis gazdasági viszonyok között van és ezek az abnormis, különleges gazdasági viszonyok bizonyos különleges intézkedéseket tesznek szükségessé, amelyeket a nemzet nagyobb megrázkódtatása nélkül a kormány nem mellőzhet. Épen ebből a különleges gazdasági helyzetből következik az, hogy a nemzet egy bizonyos hányada, nevezetesen azok, akik egyrészt a munkapiac kedvezőtlen viszonyai folytán, másrészt pedig öregségüknél vag};- rokkantságuknál fogva munka nélkül maradtak, s igy a rendelet állítása dacára nem képesek gabonaszükségletüket a szabadforgalom utján beszerezni, azon egyszerű okból kifolyólag, mert nincs meg erre az anyagi lehetősége. Rendkivül fontos tehát, hogy legalább ezeket a munkanélkülieket a kormány hatósági lisztellátásban részesitse. (Helyeslés balfelől.) Nagyon fontos ez elsősorban államjogi szempontból. Minden jól rendezett államnak polgáraival szemben nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak. Ha az állam polgárainak a munkára való jogát nem tudja érvényesíteni bizonyos különleges gazdasági viszonyok következtében, akkor gondoskodnia kell arról, hogy a polgárok ennek dacára is megélhetéshez jussanak, és ne legyenek kitéve a sötét reménytelenségnek megélhetésüket illetőleg. Egy másik szempont is javasolja azt, hogy az általam Emiltett társadalmi osztályt hatósági lisztellátásban részesitse a kormányzat. Nevezetesen az állam biztonsága is követeli azt, hogy a hatósági 41