Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-165
A nemzetgyűlés 165. ülése 1923. évi augusztus hó 1-én, szerdám 299 Én tehát a következő interpellációt intézem a mélyen t. földmivelésügyi minister ur utján a kormányhoz (olvassa) : »Hajlandó-e a t. kormány haladéktalanul határozott intézkedéseket tenni az iránt, hogy a vagyonváltságföldek e gazdasági év végén az arra jogosult kisemberek kezébe kerüljenek ?« (Élénk helyeslés és taps balfelÖl.) Dénes István : Ezek után kilépek a kormánypártból ! Griger MiklÓS : Miért nem tapsolnak ? Györki Imre : Hol a kilépő nyilatkozat ? Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésiigyi minister urnák. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Kabók Lajos ! Nagy Ernő : Hazafias, magyar beszéd volt ! Minden meg van bocsátva ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés S Az ózdi állapotokról e nemzetgyűlésen nem egy alkalommal volt már szó. En ezúttal az ózdi járás főszolgabírójának visszaéléséről akarok beszélni. Özdon a magyarországi vas- és fémmunkásszövetség az elmúlt esztendőben egy házat vásárolt tagjai részére, hogy ott kulturális szükségleteiket kielégíthessék. Vidéken ugyanis az a helyzet, hogy vendéglőben, korcsmában és hasonló helyiségekben kénytelenek meghúzódni azok, akik a szövetség tagjai, s hogy a szövetségi ügyeket másképen lehessen lebonyolitani, épen ezért vásárolták ezt a házat nagy költséggel, 1 millió koronabefektetéssel, ami a múlt esztendő tavaszán mindenesetre elég tekintélyes összeg volt. Es mert a házhoz gondnok is kell, választottak egy gondnokot, akinek azonban á vezetőség a szövetség saját házában nem tudott lakást adni, mert az adásvételi szerződés ugy volt megkötve, hogy az eladó, a volt tulajdonos életfogytiglani bentlakást biztosított magának. Időközben felszabadult egy lakásrész az épületben s a vezetőség nyomban benyújtotta a főszolgabírói hivatalhoz erre való igényét a gondnok részére. De a főszolgabírói hivatal, amely illetékes volt ebben az ügyben dönteni, nem vette figyelembe, hogy a gondnoknak az otthonban keíl laknia, hanem egyszerűen kiutalta a megüresedett lakásrészt egy csendőrőrmesternek, aki azóta is ott lakik ebben a házban, jóllehet időközben leszerelt és az ózdi vasgyár tisztviselője lett. Peyer Károly : Minden csendőr tisztviselő lesz jutalom fejében ! Kabók Lajos : A főszolgabíró intézkedése ellen semmit sem lehetett tenni. Nagy megütközéssel, de kénytelenek voltak az ottani vasmunkás helyicsoport tagjai abba beletörődni. Közben aztán meghalt a volt tulajdonos, és igy megint felszabadult egy lakásrész. A vezetőség megragadta az alkalmat és ügyésze utján igényelte a gondnok részére ezt a lakrészt. A főszolgabírói hivatal azonban egy egyszerű véghatározattal Plága István csendőrfőtörzsőrmesternek utalta ki a lakást, figyelmen kivül hagyva Spisák Lajos munkásotthoni gondnok igényét. Az indokolásban a főszolgabíró csak annyit mondott, hogy mivel a csendőrfőtörzsőrmester hat hónap óta családjától külön él és szolgálattételre az ózdi járásba van beosztva, ezért neki kellett a lakást kiutalni. Ezt a határozatot a vasmunkás helyicsoport vezetősége igazságtalannak találta, megfellebbezte a miskolci lakásügyi biztoshoz, aki megváltoztatta a főszolgabírói Ítélkezést és kimondotta, hogy az a felszabadult lakásrész nem vehető igénybe, megítélte azt Spisák Lajos gondnoknak azzal, hogy ezt a véghatározatát megküldi a főszolgabírónak, aki tartozik azt, mint megfelebbezhetetlent tudomásul venni s egyben tartozik az érdekelteket ezen véghatározatról értesiteni. T. Nemzetgyűlés ! Ami tulaj donképen lényeges, az innen kezdődik. A főszolgabíró ur ugyanis nemcsak felettes hatóságának véghatározatát hagyta figyelmen kivül, hanem saját véghatározatát is, mert elsőizben Plága csendőrtörzsörmesternek ítélte oda a lakást, időközben azonban meggondolta magát és Szávics Vilmos csendőrtiszthelyettesnek adta oda, minden különösebb eljárás nélkül, sőt be is költöztette őt a lakásba. Tehát kétszeresen követett el hibát, kétszeresen élt vissza hivatalos hatalmával, elsősorban akkor, midőn felette s hat ós ága véghatározatát nem vette figyelembe, másodszor pedig akkor, mikor megcsúfolta saját véghatározatát is és teljesen önkényesen belakoltatott abba a lakásba egy csendőrtiszthelyettest. Igen t. Nemzetgyűlés ! Ebben a kérdésben lényeges az is, hogy egy munkásotthonban, amely kulturális célokat szolgál, amelyben a tagok ügye sbajos dolgaikat hivatottak elvégezni, most két csendőrnek van lakása s az ózdi vasmunkásszövetség helyi csoportjának tagjai abban a helyzetben vannak, hogy amig az egyik teremben tanácskoznak az egyesület ügyeiről, addig jobbról és balról csendőrök laknak, csendőrök figyelik működésüket, csendőrök molesztálj ák őket nemcsak napról-napra, hanem óráról-órára. Utána kutattam a dolognak, hogy miért ez a nagy buzgalom a főszolgabíró ur részéről és sikerült megtudnom, hogy Hubay tb. főszolgabíró ur az ózdi vasgyár igazgatójának veje. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ahá !) Peyer Károly : Ez a magyar közigazgatás tisztasága ! Panamaf^észek ! (Zaj. Elnök csenget.) Kabók Lajos : Ez az egyetlen megállapítás, azt hiszem, elegendő magyarázatot ad az egész eljárásra. Peyer Károly : Sógorság, komaság Î Kabók LajOS : Tulaj donképen nem az ózdi munkásoknak van szükségük a csendőrségre, hanem az ózdi vasgyár igazgatóságának, különösen azoknak az uraknak, akiknek ott maga a főszolgabíró ilyen szívességeket tesz. Mégis mi történik ? Ahelyett, hogy azok, akiknek szükségük van a csendőrségre, gondoskodnának arról, hogy a csendőrök megfelelő módon el is legyenek szállásolva,
